Huszonhárom éve a Radnóti Színház tagja, igazgatóként pedig első évadát indította a teátrumban. Kováts Adélt a Szabad Föld kérdezte.
„Amikor eldöntöttem, hogy pályázom a színházra, szándékosan nem húztam magam után a társulatot. Tisztában voltam azzal: ha nyerek, nem mindenkinek tudom ugyanúgy fogni a kezét. De tisztelettel és megértőn fordulok feléjük. Ismerem a nyugtalanságot, amikor az igazgató behívja magához a színészt, véleményezi és közli, hogyan képzeli a következő szezonban a szerepeit. Ezt most én teszem meg, mivel jelenleg én ülök ebben a székben. Tudják rólam, hogy úgy tartom: két ember közt a legrövidebb és a legsimább út az őszinteség” – hangsúlyozta a Radnóti direktora.
Fotó: Végh László, mno.hu
Kováts Adél elmondta, maga is átélt zökkenőket a társulatban. „De nem szabad évadban gondolkodni, ezt megtanultam a pályán. Kicsi a társulatunk, összetart minket, hogy egyenrangúak vagyunk a színpadon. Egyfelé húzunk. Voltam én is mellékszereplő, és igazgatóként is lehetek epizodista egy előadásban. Szabó Magda Régimódi történetének egyik kulcsmondata valahogy így hangzik: az, hogy mit adhat a kedd, ne tervezd hétfőn, hiszen az egyik nap ilyen, a másik olyan. Ezt gondolom én is. Egyébként a megerősítés sokfelől jöhet” – tette hozzá.
Kováts Adél szerint a színész az érzékenységeiből építkezik a színpadon, rugalmasan kitolja az alkotás kereteit. Az igazgató viszont racionálisan határt szab az érzékenységének, hiszen a döntés és a felelősség mindenben az övé. „Hogy biztonságban érezzem magam vezetőként, ahhoz értenem kell a színház működését – a jegyeladástól a büféig. Munkatársaim a támaszaim ebben, ők meg tudják: ha nincs elég információm tőlük, félrecsúszhatnak a dolgok. Privát beszélgetésekben gyakorta kérdezik tőlem: előadás végén ugye nehéz kibújni egy színpadi szerepből, és egy ideig még cipelem magammal a játszott karaktert? Nem, én gyorsan kilépek a figurából. Az igazgatás dilemmáit azonban sokszor hazaviszem. Erről majd le kell szoknom” – mondta a direktor.
A teljes interjú itt olvasható.