"A munkában hiszek" - Interjú Bank Tamással, a Játékszín igazgatójával

Június elseje óta Bank Tamás igazgatja a Teréz körúti Játékszínt. Új feladatáról, a teátrum jövőjéről beszélt a Színház.hu-nak. (X)

Miben más a Játékszín, mint a többi színház? Kérdezhetném úgy is, milyen ez a színház?

Bank Tamás: Az arculatát tekintve továbbra is a szórakoztató színházak közé sorolom, minőségi előadásokat létrehozó, nagy színész egyéniségekkel dolgozó színház. Még azt is megkockáztatnám, hogy Budapesten az első igazi magánszínház.

Ezt hogy érted?

B.T: A Játékszín közel százhetven embernek ad munkát, évente száznegyvenezer nézőt szórakoztat, közel húsz előadás van a repertoárján, stabil gazdasági alapokon nyugszik és minimális állami támogatást kap. Ki merem jelenteni, hogy az országban egyedülálló teljesítményt nyújt.

Várhatóak-e változások a Játékszín életében?

BT: A nézőink megszokták, hogy nálunk igényes vígjátékokat láthatnak. Alapvetően nem is akarunk ezen változtatni, de azért szeretnénk persze továbblépni az elgondolkodtatóbb előadások irányába. Természetesen hagyományos értelemben ezek is szórakoztatóak, könnyen élvezhetőek, de ezzel együtt komolyabb mondanivalót, élethitet, erkölcsi tanulságot, társadalmi üzeneteket is hordoznak. Azt is mondhatnám, hogy mindegyik több, mint egy sima vígjáték.

Mennyire előre tervezitek meg a Játékszín programját?

BT: Ahogy más színházak, úgy mi is körülbelül egy évaddal előre járunk, nagyvonalakban tudjuk, mit szeretnénk. Ezzel együtt a munkatársaimmal, a dramaturgunkkal folyamatosan ötletelünk, keresgélünk, figyeljük a hozzánk hasonló színházak repertoárját a nagyvilágban, nézünk külföldön is előadásokat, sokszor erről is eszünkbe jut valami. Most is vannak már elképzeléseink a 2017-2018-as évadról, sőt, távolabbra is ellátunk, de az idei évadot még el sem kezdtük igazán, még a bemutatók előtt állunk.

Hogy alakul a Játékszín 2016-2017-es évadának műsora?

B.T: Az első premierünk december 10-én lesz, Kapitány Iván rendezésében, nagyzolás nélkül mondhatom, remek szereposztással. Ebben a már-már örökzöldnek számító vígjátékban Ray Cooney, a műfaj klasszikusa, magának írta a főszerepek egyikét. Váratlan fordulatokban bővelkedő történet, rengeteg helyzetkomikummal megtűzdelve.

Miért esett a választás erre a vígjátékra?

B.T: Szeretnénk megszólítani a fiatal felnőtteket, és Kapitány Iván az a friss szemléletű rendező, akit tapasztalatunk szerint, szeretnek a fiatalok. Magát a művet leporoltattuk Bús Gábor Olivérrel, aki egyébként állandó munkatársa Kapitány Ivánnak, nemcsak olyan filmekben, mint az Üvegtigris, hanem a két éve bemutatott, azóta is teltházas Legyen a feleségem! szövegét is együtt készítették. A Kölcsönlakás-tól hasonló sikert remélünk. Bevált recept szerint működik: van benne két gyönyörű színésznő – Dobó Kata és Lévay Viktória–, két vonzó színész Debreczeny Csaba és Lengyel Tamás személyében, de rajtuk kívül még Szulák Andrea, Erdélyi Tímea, Szabó Erika, Klem Viktor, Molnár Áron is látható – vagyis új generáció jelenik meg nálunk, akik - remélem - egyre több fiatalt vonzanak majd hozzánk. Rááadásul egyedülálló promóciót találtunk ki a darabhoz. November 1-től játékot indítunk, ahol a Kölcsönlakás és a Játékszín nézői nyerhetnek egy lakást évad végén a Sasad Liget Lakóparkban, akik örömmel csatlakoztak ehhez a kezdeményezéshez. Igaz, csak kölcsönbe adjuk a lakást, de 2017. szeptember 1-én beköltözhet a boldog nyertes egy másfél szobás berendezett álom otthonba, melyet egy évig ingyen használhat.

Mikor lesz a második bemutató?

B. T: Február 4-én mutatjuk be a közkedvelt francia film színpadi adaptációját, az Életrevalók-at. Ez a produkció - amellett, hogy remek humora és fordulatos cselekménye van – komoly mondanivalóval bír. Nálunk Hirtling István játssza majd a baleset következtében mozdulatlanságra ítélt főszereplőt. Rendezőnek Horgas Ádámot kértük föl, aki tavaly a Virágot Algernonnak című előadásunkat vitte sikerre. Reméljük, az Életrevalók újabb elismerést hoz majd Ádám és a Játékszín életében is. Már közel két éve dolgoztunk a film jogainak megszerzésén, nem volt könnyű, de sikerült. Horgas Ádám ezúttal nemcsak rendezi az előadást, hanem az adaptáció is az ő munkája. Az ő ötlete volt, hogy a történet másik főhőse a mi változatunkban roma származású legyen. Sőt, erre a szerepre ő ajánlotta Vadász Gábor fiatal színészt, akivel Békéscsabán dolgoztak együtt. Gáborral mi a Színházak Éjszakáján találkoztunk először, a Vers mindenkinek blokkunkban szerepelt, még énekelt is – rögtön azt éreztük, lehet, hogy mi fogunk fölfedezni egy új tehetséget…  

Mit tartogat még az évad?

B.T: A harmadik bemutatónkat április végén Bagó Bertalan rendezi, mégpedig Az Eastwicki boszorkányok-at. Updike regényéből Tasnádi István adaptálja nálunk is színpadra – de bizonyára sokan emlékeznek a híres filmváltozatra. Bár krimiket játszottunk korábban is, ez az előadás még az izgalmakat is képes fokozni, belső használatban egyszerűen horror-vígjátékként emlegetjük. A szórólapra azért nem ezt a műfaji meghatározást írjuk, mert nem akarjuk megijeszteni a nézőinket, hiszen igazából nem is az amerikai filmekben szokásos horrorról van szó. Ez a mű valódi irodalmi alapanyagból készült, amellett, hogy fantasztikusan élvezetes történet, fontos dolgokat is érint, mint a férfi-nő kapcsolat, ördög-angyal viszony, őszinteség és képmutatás, és így tovább. Arról nem is szólva, hogy nagyszerű színészeket sikerült megnyernünk hozzá. Daryl ördögi szerepében Jack Nicholson után nálunk Gáspár Sándor lesz látható. Mellette pedig a csodálatosan izgalmas nőket Pokorny Lia, Parti Nóra és Lévay Viktória alakítja.

A Játékszín négy éve magánszínházként működik. Ennyi idő után hogy látod, milyen jövő elé néztek?

B.T: Ennyi idő után úgy látom, hogy a magánszínházaknak van igazán jövőjük. Azt gondolom, tíz év múlva tíz új magánszínház lesz. Én hiszek benne. És nem csak ebben hiszek, hanem a csapatmunkában is. Ha jó csapat van az ember mögött, az sokat segít álmai megvalósításában. Én olyan színházat szeretnék, amely nem az igazgatóról szól, nem arról jegyzik meg a színházat, hanem a jó előadásokról és a benne játszó remek színészekről.

Hol látod a helyét a Játékszínnek?

B.T: Erre azt tudom felelni, hogy majd jól látható lesz. De az eddigi mutatóink sem rosszak. A tavalyi évadban közel 140.000 nézőnk volt, ennyien váltottak jegyet, és közel négyszáz előadást tartottunk. Vagyis a színházunk iránt érdeklődnek, szükség van ilyenre is, amelyik magas művészi színvonalon szórakoztató előadásokat tart repertoárján. Budapest világváros, el tud tartani több Westend- vagy Broadway-típusú színházat. Mi pedig fontosnak tartjuk, hogy azt a színvonalat tartsuk, amit magunk elé tűztünk.

Színházvezetéssel aktívan négy éve foglalkozol. Honnan éreztél bátorságot, hogy belevágj?

B.T: Amikor elkezdtük, felosztottuk a feladatokat. Nekem lett négy évem produkciós igazgatóként, sok mindent a kezdettől magam találtam ki. Rájöttem, a legfontosabb, hogy érteni, érezni kell, mikor mit kell csinálni. Ha elkezded csinálni, jön a hozzáértés. Emellé sok segítséget kaptam régi Budapest Kamarás kollégáktól, és régi Játékszínesektől is. Most már úgy érzem, mondhatom, hogy értek hozzá, vagy legalábbis kezdek érteni hozzá.

Te a Budapest Kamarában, korábban Ruszt Józsefnél színész voltál. Nem hiányzik?

B.T: Most más izgat. Megtehetném, hogy magamnak osztok szerepet, de én olyan színész voltam, hogy akkor csak a szerep érdekelt. Nehéz lenne úgy próbálnom, játszanom, hogy közben az jár a fejemben, még ezt kell aláírnom, azt kell fölhívnom. Most az izgat, hogy egy előadást végig vigyek, elejétől a végéig. Együtt gondolkodni a szereposztáson, a díszleten, a jelmezen, milyen legyen, mennyit tudunk rákölteni, hogyan gyártsuk le és a többi. Milyen legyen a reklámja, a marketingje, kreatívja. Most ez izgat engem, az én agyam ezzel van tele. Örülök, hogy fölépítettünk egy csapatot, nagyszerű emberek vesznek körül, és számítok is rájuk, a gazdasági vezetőnktől a műszakiig, a művészeti titkártól a sajtósunkig, a közönségkapcsolatok vezetőjétől a dramaturgig, és így tovább.

A családod hogy viseli, hogy kevesebbet vagy velük?

B.T: Sok áldozattal jár mindez, sokszor nehéz is megoldani, hogy a gyerekeimet is segítsem, hogy velük is törődjem. Egy lányom és egy fiam van, feleségem színésznő, sokszor nagyon kell logisztikáznunk, hogy minden rendben menjen. De igyekszem. Próbálok mindenkinek megfelelni – de mivel én a munkában hiszek, a gyerekeimnek is ezt a példát igyekszem felmutatni. Azt, hogy a sok munkának megvan a gyümölcse, hogy ha valaki sokat dolgozik, eléri, amit szeretne. Amúgy meg család-, gyerek- és kutya-központú színház vagyunk – úgyhogy remélem, ez kárpótolja őket is.

(-li-)

(X)