Október 14-én mutatta be Csehov Három nővérét az Örkény Színház, Mása szerepét Tenki Réka formálja meg. A színésznőt a próbaidőszak finisében kérdezte a Librarius.
„Mindig klasszikusokat szerettem volna játszani, azokban érzem magam otthon, az a közegem. Erre tessék, megkapom Mását, és nehezebb, mint bármikor bármi. Annyian eljátszották már, olyan legendás, nagy előadások is születtek belőle, hogy azokhoz méltóvá válni, vagy valami újat kihozni az egészből, nagy terhet jelent. Persze tudom, hogy nem kellene ezzel foglalkozni, de mégis foglalkozom. Nem gondoltam volna, de néha önkéntelenül eszembe jut Básti Juli, Ruttkai Éva, Tóth Ildi, akiket tisztelek, szeretek és már megfejtették Mását, de hogy vajon én tudok- e valami újat mutatni az előadásban, az még kérdés számomra” – mondta Tenki Réka.
Fotó: Gordon Eszter
A színésznő elárulta, a jelmezek nem maiak, de nem is korabeliek, az 1980-as éveket idézik. Stuber Andrea fordításából dolgoznak, ami egy fokkal közelebb áll az élőbeszédhez, mint Kosztolányié. „A mondanivalóját és azt, ahogyan meg van írva, nem lehet gyökerestül kitépni, így is, úgy is magában hordozza a gyökereit. Hogy hogyan áll össze, mit mutat a nézőnek, arra majd csak a premier előtt látunk rá jobban” – tette hozzá.
„Minden elemzés azt fejti ki, és tényleg így van a Csehov-daraboknál, a Három nővérnél is, hogy beszélünk, beszélünk valamiről, de általában nem az a lényeges, hanem az, ami a kimondott szöveg előtt, alatt a fejekben zajlik. Mik azok az eldugott gondolatok, érzetek, amiket nem mondunk ki? Miért pont azt mondjuk ki, amit kimondunk? Miért nem azt, ami természetesen fakadna belőlünk? Sokkal több van a szavak mögött, mint bennük. Ettől bonyolulttá válik minden és nehézzé a lelkiismeret. A mögöttes tartalmakat, a mozgatórugókat kell megfejteni, azt, hogy mi miért hangzik, illetve nem hangzik el.
Ha naplót nem is, de jegyzeteket készítettem a próbákon: miközben a többiek beszéltek a különböző jelenekben, feljegyeztem, hogy mi játszódik le bennem. Azért, hogy eljussak a felismerésig: amikor megszólalok, nekem miért azt kell mondanom, amit. (...) Az új helyzetek mindig építik az embert, sok mindenre megtanítanak. Új vagyok ebben a színházban, ott ülünk egymást körbevéve a színpadon, és a kollégáknak is bizonyítanom kell. Meg kell mutatnom: méltó vagyok arra, hogy itt legyek közöttük, megállom a helyemet. Egy szerep megfejtése is mindig jellemfejlődéssel jár. Izgalmas, hogy az aktuális darabban mi kapcsolódik ahhoz az életszakaszhoz, amiben vagyok, mi az, amit másképpen gondolok, mint öt vagy akár csak egy évvel ezelőtt” – mesélte Tenki Réka.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.