Történjen valami! – Interjú Mészáros Blankával

A budapesti Katona színésznőjét vendégszerepléséről, az első teljes színházi évad tapasztalatairól, a magánélet és a színészi pálya egyensúlyáról kérdezte a 7óra7.

Mészáros Blanka második színházi évadát tölti a Katona József Színházban. Még egyetemistaként játszott a Faustban, jelenleg a Petra von Kantban, a Sirályban, Az Olaszliszkaiban és az Emilia Galotti címszerepében láthatják a nézők.

Az interjú első részében arról beszél, hogy az elmúlt évben nagyon erős filmes élményekkel gazdagodott. Úgy gondolja, hogy a film a forgatással lezáruló alkotás, a színháznak pedig jelen idejűnek kell lennie, de úgy érzi, hogy ez mostanában felcserélődik: „Néha azt gondolom, nem színházat kell most nézni, hanem filmet. Ha esténként úgy játszanak a színészek, hogy nincs mondanivalójuk, akkor nincs értelme. Nálam is van ilyen, de küzdeni kell ellene, vagyis inkább dolgozni kell érte”.

Mészáros Blanka és Nagy Ervin a Sirály előadásában (fotó: Horváth Judit)

Az Újszínház vezetésére 2016 nyarán írt ki pályázatot a Fővárosi Közgyűlés. Az igazgatói posztra tizenketten pályáztak, ám a fenntartó úgy döntött, hogy Dörner György maradjon az igazgató. Mátyássy Bence és Tóth Péter pályázatához a szintén Forgács Péter–Hegedűs D. Géza–Marton László osztályában végzett Vecsei H. Miklós és ifjú Vidnyánszky Attila is csatlakozott: „És újra Dörner nyert, és ezután semmi nem történt. Nem értem, mi van most Magyarországon. Beszéljünk politikáról, de akkor történjen valami!” – mondja a konkrét helyzet és a politikai közélet kapcsán a színésznő.

Az Ördögkatlan Fesztiválon mutatta be Forte Társulat Bartók Béla Concertójára írt táncelőadását, melyet Horváth Csaba rendezett és koreografált. Az előadásban Mészáros Blanka is szerepel. „Az egész egy közös nagy massza, ahol mindenkinek megvan a maga szerepe, igazából 40 percen keresztül megfeszített figyelemmel kell lennünk egymás felé” - mondja a Forte sajátos, a mozgásra központi súlyt fektető formavilágáról szólva.

Mészáros Blanka az Emilia Galottiban (fotó: Toldy Miklós)

Zajos siker és sajtóbotrány övezte Pintér Béla első kőszínházi rendezését a Katona József Színházban, lévén A bajnok egyik történetszála egybecsúszik egy kormánypárti politikust érintő bulvárhírrel. Ezzel kapcsolatban Mészáros Blanka úgy vélekedik, hogy a reklám jót tett a színháznak, hiszen lehetnek olyan nézők, akik ennek köszönhetően jutnak el a Katonába. „Szerintem nagyszerű, hogy a színháznak egy olyan igazgatója van, aki nem cenzúrázza a Katona előadásait és nem fél attól, hogy azok kimondjanak dolgokat a színpadon. Nekem színészként nem feltétlenül csak egyféle közeg számára van mondanivalóm”.

A Katona József Színház és az Autonómia Alapítvány egy három éven át tartó színházi nevelési programot indított el tavaly Szúcs-Bányatelepen Eltáv címmel. A projekt végső célja egy Szúcson és Budapesten is bemutatásra kerülő közösségi színházi előadás. A Katona művészei közül Mészáros Blanka is csatlakozott a programhoz: „Mivel sok időm volt, már a nyár folyamán is sokat foglalkoztam ezekkel a bányatelepi gyerekekkel. Rengeteget lehet tőlük kapni, és sokat is lehet nekik adni. Úgy illeszkedtem be hozzájuk, hogy nem mondtam el nekik, hogy színésznő vagyok, táboroztattuk őket, játszottunk velük, nyúztuk őket. Csodálatos volt”.

Pálmai Anna, Mészáros Blanka és Fekete Ernő Az Olaszliszkai előadásában (fotó: Toldy Miklós)

Arról is beszél, hogy a színpadon úgy érzi, akkor van igazi interakció a nézők és a színészek között, ha egy pillanatnyi vákuum keletkezik. Ilyenkor bátran kifordul a nézőtér felé, mert érzi a közönség figyelmét. Annak örülne, ha csak akkor tapsolnának a nézők, ha tetszett nekik az előadás. És attól sem zárkózna el, ha nézők keresnék egy-egy előadás után. Persze olyan előadások is vannak, amikor egy baki becsúszik és megtörik a színházi pillanat varázsa. ”Ennél sokkal kellemetlenebb az a pontja az Emilia Galottinak, amikor Keresztes Tomi ellök. Olyankor mindig parázok, hogy ne csússzon föl a szoknyám, hogy ne legyen kinn a bugyim. Akkor még tíz percig kell a földön feküdnöm, és csak arra tudok gondolni, hogy mindenki az alsó részeimet nézi” – meséli a színpadi létezés nehézségeiről a Katona József Színház  színművésze.

„Furcsa, hogy ha a magánéletemben vagyok fenn, elkezdem félteni a színházi életemet. Ha a színházi életem pörög, a magánéletem szorul vissza. Olyan még sosem volt, hogy egyszerre ment volna jól mindkettő, bezzeg olyan, hogy mindkettő rosszul ment, már volt” – mondja. Majd hozzáteszi, hogy nagypapája halálának napján is játszott, és azon a napon is, amikor férjével elhagyták egymást.

A 7óra7-en megjelent interjú teljes terjedelemben itt olvasható.