Adott a kincsesház, ahová mi beszabadultunk – Interjú Mácsai Pállal

Az Anyám tyúkja (2)-ről beszélgettünk Mácsai Pállal, aki több személyességet, zenét és közéleti jellegű poézist ígér a második  részre.

Az Örkény Színház két és fél éve mutatta be az Anyám tyúkja című verselőadást, amire azóta is szinte lehetetlen jegyet kapni, akkora az érdeklődés. A nézők és a kritika egyaránt dicséri. Anyám tyúkja (2) címmel január 21-én mutatják be a folytatást.

Amikor megszületett a vers-előadás ötlete, gondolták, hogy ekkora siker lesz?

Hogy siker lesz, azt gondoltuk, de nem, hogy ekkora. Azért adok ilyen nagyképű választ, mert egyrészt igaz, hogy az Anyán tyúkja jegyei elsőként fogynak el a pénztárban, másrészt viszont tudjuk, hogy ez nem csak a mi előadásunknak szól, hanem a magyar irodalom több száz évének, mindenki korábbi versélményeinek, az összes nézőnk összes magyartanárjai óráinak, - és így tovább: szóval itt  adott a kincsesház, ahová mi beszabadultunk, és van egy páratlan sodrású áramlat, amivel vitetjük magunkat. Ezt jó nem elfelejteni.

                                Mácsai Pál

Amikor bemutattuk, nem is értettük pontosan, mi történik, a nézők egyszer-egyszer állva tapsoltak - hát mi ez? Akkor rögtön tartottunk egy közönségtalálkozót, talán a harmadik előadás után, ahol megkérdeztük, mi érinti meg őket ennyire. Sokféle válasz jött, amelyek között meg lehetett találni azt is, hogy tetszik a nézőinknek, ahogy mondjuk a verseket, mert „más”. Ez a más sem más egyébként, mint az a rég ismert közelítés, hogy versmondáskor a színész a költő, és ezek tulajdonképpen monológok.

Hogyan találták meg a versek a színészeket?

Várady Szabolcs válogatta az anyagot, és én osztottam ki a szerepeket. Most a két előadásban nagyjából 150 vers hangzik el, talán egy tucat lehet közülük, amit egy színész maga kért, vagy ajánlott. Ilyenkor nem keménykedem, elfogadom, mert a monológ-helyzet azt is jelenti, hogy minden színész magáról is beszél egy-egy verssel. Ha valaki nem tud teljes személyiségével a szöveg mögé állni, azt jobb észrevenni, mert versmondása ilyenkor szükségszerűen elmozdul a szavalás felé, amit pedig kerülünk.

                      Anyám tyúkja (1)

Hogyan érik el, hogy amint a színlapon írják, ne egy második bőrt húzzanak le ugyanarról? Miben lesz más ez az előadás?

Nem tudom, hogyan érjük el, és elérjük-e. Még az is lehet, hogy nem is kell ezt akarni, mert nem baj, ha a Tyúk 2 „hasonlít” az 1-re. Minden esetre egyet léptünk a válogatáskor a személyesség felé. Egyénként több a hosszú vers, a zene és a közéletiség, mint az 1-ben volt.