Shakespeare a párnája és Wagnerrel takarózik

Herczeg Tamás újra pályázik a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetésére. Az indulásról és elmúlt évek tapasztalatairól kérdeztük.

A fesztivált öt esztendeje irányító Herczeg Tamás megbízatása szeptember 15-én jár le. A szegedi önkormányzat két héttel ezelőtt kiírta a pályázatot a Szegedi Szabadtéri Játékok vezetésére. A győztes pályázó évadonként egy saját és három koprodukcióban vagy vendégjátékként megvalósított bemutatót kell vállaljon a Dóm téren; illetve legalább húsz előadáson negyvenezer nézőt és minimum százhetven milliós bevételt kell produkálnia. Emellett a REÖK-palotában lévő Regionális Összművészeti Központ működtetése is a feladatai között szerepel.

Herczeg Tamás 2012-ben került a Szegedi Szabadtéri Játékok élére, miután Bátyai Edinát egy akkor nagy port kavaró eljárás során azonnali hatállyal menesztették a Játékok vezetői posztjáról. Az indoklás Az utolsó vacsora blaszfémikusnak ítélt ábrázolása volt egy REÖK-palotában rendezett kiállításon. Herczeg Tamás elmondta, folytatni szeretné az elmúlt évek munkáját, ezért indul a legújabb megmérettetésen is.

Herczeg Tamás (fotó: Segesvári Csaba)

Sikerült-e konszolidálni az elődje 2012-es azonnali hatályú menesztéséből adódó állapotot?

A konszolidációt Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata maga végezte el azzal, hogy a képviselőtestület –  pártállástól függetlenül – egyetlen tartózkodás mellett egyhangúlag igen szavazattal támogatta Harangozó Gyula művészeti igazgató úrral benyújtott pályázatomat.

Nagyobb problémát jelentett, hogy a kinevezésünket követően szembesültünk azzal, hogy a Fogadalmi Templom rekonstrukciójának idejére ugyan a Szabadtéri lebonyolításának körülményeit szerződésben szabályozták, ám a megállapodásban rögzítettek műszakilag kivitelezhetetlenek voltak. Ezzel az üggyel kapcsolatban csakugyan érzékelhető volt a feszültség az érintettek között. Rövid ideig az is kérdéses volt számunkra, hogy 2014-ben meg tudjuk-e rendezni a Dóm téri fesztivált.

Ebben a helyzetben egyetlen szempont alapján hoztuk meg minden döntésünket: ami a Szegedi Szabadtéri Játékok megrendezését segíti, az jó – minden egyéb másodlagos. Végül kidolgoztuk a műszaki megoldást és a Szabadtéri 1931-es alapításához hasonlóan sikerült összehozni az érdekelteket, így a Város, az Egyházközség, a Miniszterelnöki Hivatal anyagi támogatása és az Egyetem áldozatkészsége által megoldódtak a nehézségek.

Sokunk számára furcsán hangzanak egy kulturális fesztivál kapcsán korábbi pályázatának olyan kifejezései, mint „termék” és „fogyasztó”.

Az „áru-e a kultúra” problematikán húsz-harminc éve túl vagyunk. De komolyan véve a kérdést, a Dóm téri színház az ország legnagyobb befogadóképességű előadó-művészeti játszóhelye. Esténként négyezer főt kiszolgálni, szórakoztatni a szó legszorosabb értelmében vett show business. A Szegedi Szabadtéri Játékok a közönség felé természetesen kulturális misszió vállalása, ám a város számára üzleti vállalkozás. Ettől a vállalkozástól alapítása óta – mai kifejezéssel élve – városmarketinget vár el a fenntartó, a jegybevételen túl jelentős turisztikai bevételeket is remélve. Ez utóbbi a felmérések szerint a több mint fél milliárdnyi jegyárbevételünket is meghaladja. Másrészt egy friss vizsgálat szerint a Szabadtéri Játékok Nonprofit Kft. a város önkormányzati tulajdonú cégei közül –  saját bevételeit tekintve – messze a legdinamikusabban fejlődő gazdasági társaság.

Gérard Depardieu a Háry Jánosban (fotó: Dusha Béla)

Miért gondolja, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok menedzser típusú vezetéssel életképesebb, mint egy elsősorban művészeti szemléletre alapozó irányítással?

Némileg árnyalja a helyzetet, hogy bár menedzsernek tartom magam, van színpadi múltam, továbbá teátrológiából doktoráltam és jelenleg is művészeti tanulmányokat folytatok. Harangozó Gyula művészeti igazgató pedig nemzetközi hírű művész és egyben sikeres művészeti menedzser. Tény ugyanakkor, hogy a Szabadtéri nyolcvanöt évnyi történetében mindig menedzser típusú vezető tevékenykedett. Ez alól csak a Szegedi Nemzeti Színházzal való intézményi összeolvadás időszaka kivétel, amely évek viszont a Játékok történetének mélypontját jelentik. E sajátosság az egyedi jellegzetességekből fakad. Itt többségében az objektív feltételeket biztosító döntéseket kell meghozni.

Elég csak arra gondolni, hogy az év tíz hónapjában ez egy virtuális színház, amelyet minden évben fel kell építeni színpaddal, nézőtérrel, öltözőkkel, a szükséges közművekkel együtt és a működtetéshez szükséges közbeszerzési eljárások sorával. Miközben tizenkét hónapon keresztül a szociológusok által elemzett nézőkutatási vizsgálatok alapján erőteljes sales kommunikációt folytatunk, hiszen pénzügyi likviditásunkhoz a jegyárbevételünk nagyobb részét már januárra realizálnunk kell.

Egy kőszínházban, ha a bemutató jól sikerül, elmegy a híre és a többi előadás szép házakkal megy. Nálunk nem működik, hogy a pénteki premier sikere után a következő két napra azonnal nyolcezren váltanak jegyet. Ahhoz, hogy a nyári előadások teltház előtt menjenek, hatalmas energiákkal összehangolt munka folyik a háttérben már szeptembertől. A menedzseri attitűd teremtette meg a művészi kibontakozás feltételeit.

Korábbi pályázatának egyik kiemelt eleme a színház közösségi élmény volta, és ezen keresztül a közösségteremtés gondolata. Elképzelése szerint hogyan valósul meg ez a közösségteremtés a Szegedi Szabadtéri Játékok esetén?

Pontosítanék. Ugyan hiszek a közösségi élmény teremtésében, ez lehet feladata és lehetősége a színháznak, de ez nem azonos a közösségteremtés szándékával. A Szegedi Szabadtéri Játékok hagyományosan népszínház, heterogén nézői összetétellel. Közönségünk egy jelentős részének évenkénti színházi élménye csupán a Szabadtéri, ahol egy-egy produkció katarzisát megélni a több ezres nézőtéren és csillagtetős színházban valóban különleges közösségi élmény.

Tévedések vígjátéka (fotó: Dusha Béla)

Miért tarja fontosnak és milyen jellegű együttműködéseket sikerült kialakítani a független színházi szférával, amely szintén szerepelt a pályázatban?

A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatása nem pusztán a Dóm téri és újszegedi nyári színpadok vezetését jelenti. Az év tizenkét hónapjában a művészeti galériaként üzemelő Reök-palotában van dolgunk. Itt működésünk gerincét a kortárs képzőművészeti kiállítások jelentik, mindemellett zenei és irodalmi eseményekkel és a számomra oly kedves független színházi előadásokkal várjuk a közönséget. Ez nagy ajándék, hiszen a szabadtéri színpadokon a kanonizált színházművészettel és alkotóikkal van dolgunk, itt pedig a független szcénával.

Rendszeresen visszatérő partnereink a Maladype Színház, a Füge produkciói és a Jurányi Inkubátorházban létrejövő előadások. Nemrég lehoztuk a szegedi közönségnek a Hajdu Szabolcs díjnyertes filmjének alapját jelentő színpadi előadást, az Ernelláék Farkaséknál című darabot. Szabolccsal hosszabb távú együttműködési tervünk is van. Mindemellett nagyon fontos, hogy saját színpadi arculatunk is kialakult, hiszen Nyáry Krisztián népszerű irodalomtörténeti kutatásokra épülő írásaiból Réczei Tamás “öReök Szerelmek” című felolvasó színházi sorozata, amely saját fejlesztés, olyan népszerű, hogy nem győzünk belőle pótelőadásokat tartani.

Korábbi pályázatában a Szegedi Szabadtéri Játékok erősségeiről és a benne rejlő lehetőségekről is ír. Melyek ezek közül a legfontosabbak?

Harangozó Gyulával, felismerve, hogy a Szabadtéri legfőbb erénye nem az akusztikai adottságai, nem erre helyeztük a hangsúlyt, hanem a nagyszínpad adta lehetőségeket kihasználva a show felé indultunk. Azt mondtuk, hogy a legtöbb energiát az operába tesszük, és ha kell, akár műfajidegen világsztárokat hozunk Szegedre, hogy becsábítsuk a közönséget. Hogy azoknak is megmutassuk, milyen fontos és jó ez, akik maguktól nem jönnének el. Azoknak, akik esetleg csak Gérard Depardieu miatt jöttek el, vagy azért, mert egy hatalmas jégpályát varázsolunk a szegedi nyárba, vagy mert a leghíresebb magyar divattervező álmodja meg a báli kép ruháit.

Dóm tér (fotó: Dusha Béla)

A Szegedi Szabadtéri Játékok igazgatójaként mi az, amire a legbüszkébb és mi az, amire a legkevésbé az?

Legfontosabb eredményeink művészeti szempontból, hogy a Dóm térről kiszorult prózajátszást felélesztettük. Több mint egy évtized után hatalmas közönségsiker mellett tért vissza Shakespeare, sőt az idén újabb bemutatóra készülünk az angol mestertől. Ez azt jelenti, hogy három év alatt a Dóm térem mintegy huszonnégyezren néznek Shakespeare-drámát. Újra erős az operajátszás, amely a Szabadtérin hagyományosan húzó műfajnak számított, ám a műfaj iránti érdeklődés annyira megcsappant, hogy elődöm már csak koncertet tűzött műsorra a műfajból.  Rengeteg munka és gondolkodás előzte meg az elért eredményeket, Harangozóval már-már mániásan, éjszakákat töltöttünk és töltünk e célkitűzés elemzésével, a gyakran hajnalig húzódó beszélgetések után azzal viccelődtünk, Shakespeare a párnánk és Wagnerrel takarózunk.

A művészeti eredményeken kívül fontos még, bár az igazgatói ciklus előre nem kalkulált, mégis meghatározó eredménye, hogy létrejött egy új és európai színvonalú mobil színház, amely nem csak funkcionalitásában hozott újat, hanem esztétikailag is rendezett körülményeket biztosít a dóm téri játékokhoz.

Ami gazdasági eredményeinket illeti, miközben százharminchét millió forinttal kevesebb önkormányzati működési támogatásból gazdálkodtunk, a megelőző négy évhez viszonyítva 52 százalékkal növeltük bevételeinket. Jegyárbevételünk és a hozzá kapcsolódó TAO-ból hétszáznegyvennégy millió forinttal több bevételt realizáltunk.

Herczeg Tamás és Harangozó Gyula (fotó: Frank Yvette)

Kivételes időszak az elmúlt négy év a tekintetben, hogy kudarcélményekről nem tudok beszámolni. A Szabadtérit működtető gazdasági társaság szervezete – bár a vállalat éves egymilliárdos költségvetésűre duzzadt – meglehetősen kicsi, húsz fő alatti állandó státuszú létszámmal üzemeltetjük a fesztivált és a Reök-palotát. Egyrészt családias és kooperatív hangulat jellemzi a csapatot, másrészt az elmúlt években megújult, fiatal menedzsment munkatársai az átlagnál elkötelezettebben és odaadóbban dolgoznak.

Vezetőként legtöbb energiát a munkafeltételek megteremtése veszi el, hiszen nemcsak a jogszabályi környezetnek kell megfelelni, de a tulajdonos fenntartó elvárásait is figyelembe kell venni a Szabadtéri működését befolyásoló egyéb civil és szervezeti érdekekkel. Ezek összehangolása, bár olykor nem ment könnyen, de menedzserként utólag visszatekintve élvezetes munka volt.