Farkas Franciska: „Ez volt az álmom, de nem minden áron”

A mélyszegény környezetből induló, fiatal színésznő úgy tűnik, megtalálta itthon Amerikát. Filmfőszerepeket játszik, önálló estje van. A Fidelio beszélgetett vele.

Farkas Franciska szabadúszó színésznő, emellett művészeti órákat tart és több jótékonysági projektben vett részt. Dolgozott már jelnyelvi tolmácsként, szobalányként, pultosként és modellként is. Több független előadásban szerepelt, a Független Színház nevű formációval, illetve a Trojka Színházi Társulásban, de a budapesti Pinceszínház Mi a neved? című előadásában is szerepelt. Legtöbben filmszerepei miatt ismerhetjük: játszott a Viktória és a Fehér farkas filmekben, most pedig a Brazilok főszereplőjeként találkozhatunk vele a mozivásznon. Néhány napja nyerte el a Televíziós Újságírók Díját az Aranyéletben nyújtott alakításáért.

                 Farkas Franciska (fotók: Kaszás Tamás / Fidelio)

A Viktóriában egy mélyszegénységből a prostitúcióba menekülő lányt játszik és a Brazilok is hasonló környezetben játszódik. Farkas Franciska szintén nehéz körülmények között nőtt fel. Az interjúban a Brazilokban alakított Rozival kapcsolatban elmondja, hogy „nem csak az a közös bennem és a figurámban, hogy honnan jöttünk. Számomra is nagyon fontos a család, egyfajta összekötő kapocsként is működöm, csakúgy mint Rozi”.

A Viktória forgatása érzelmileg megviselte, de a Brazilok kifejezetten jó hangulatú munka volt számára. „A Brazilok forgatása csodálatos volt, hihetetlen jó hangulatban dolgoztunk. Leköltöztünk a helyszínre, Acsára, úgyhogy az egész egy nyári táborhoz hasonlított. Munka után együtt vacsoráztunk, együtt pihentünk, nagyon összekovácsolódtunk. Szerintem ez a kész filmen is meglátszik” – meséli.

Farkas Franciska örül a filmes lehetőségeinek és sikereinek, de mint mondja, bármit nem tesz meg értük: „Soha nem adtam fel az emberségem egy szerep miatt, ha arról lett volna szó, hogy át kellett volna gyalogolnom a másikon, és erőszakot kellett volna tennem magamon csak ezért, akkor köszönettel nemet mondtam volna. Mert igen, ez volt az álmom, de nem minden áron”.

„Többféle identitásom van, csak úgy, mint bárki másnak – nő vagyok, budapesti, színész, magyar és roma. Most ebben a helyzetben mint színésznő vagyok itt, de ezek felett is mint ember” – meséli magáról. Az interjúból az is kiderül, hogy bármennyire is felvállalja roma származását, nem szereti, amikor a teljes kép helyett egyedül ezen van a hangsúly. „Nem az zavar, hogy előkerül, hanem hogy az emberek fogalmi zavarban vannak, és nem értik ezt az egészet. Ahogy mondtam, csomó identitásom van, (…), sokan viszont ezt a természetes emberi sokszínűséget egy egyszerű címkére akarják egyszerűsíteni, hogy be tudjanak sorolni. Még a Viktória idején, az első interjúim egyikében nyíltan elmondtam, hogy roma vagyok – ebből kerekedett aztán egy címke, utána pedig már mindenki erről kérdezett.”

Csányi Sándor hozza fel ezzel kapcsolatban, akinek a származása sosem téma. Megkérdezte őt, hogy van ez nála, mire Csányi csak ennyit mondott: „Színész vagyok, pont”.

Jelenleg Szász Attilával forgatja az Örök tél című filmet és nemrég volt egy önálló estje A Harmadik Hely lakásszínházban, ahol Karafiáth Orsolya Gorkij című novelláját játssza. „A bemutatkozás nagyon jól sikerült, több komoly színház is megkeresett már, úgyhogy lehetséges, hogy szeptembertől rendszeresen fogom játszani” – meséli a megnyíló színházi lehetőségeiről.

Régi álma, hogy Woody Allennel dolgozhasson. „Annyira valószínűtlen ez az egész, ami eddig történt velem, hogy persze, miért ne? Három-négy éve kezdtem színészkedni, mégis annyi minden történt már velem, hogy ezek után már bármit el tudok képzelni.”

A Fidelión megjelent interjúból az is kiderül, mi az, ami vonzó Farkas Franciska számára a független létben, és mi az, ami miatt kipróbálná a kőszínházi társulati munkát is. Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható.