A producer hangsúlyozza a Fidelión megjelent írásban, hogy nem társulatot épít, hanem struktúrán kívüli magánszínházként keresi velük a közös utat.
Együtt, szabadon – ezek a hívószavai annak a frissen szervezett színházi alkotóközösségnek, amely az Orlai Produkciós Irodához kötődő színészek, rendezők, tervezők és más alkotók egy részéből alakult meg nemrégiben. A közös munka nem új keletű, hiszen mindenki több éve dolgozik már együtt a projektalapon működő produkciós irodával, a komolyabb szintre emelt együttműködés azonban több szempontból is indokolttá és időszerűvé vált.
Orlai Tibor (fotó: Gergely Bea / Orlai Produkciós Iroda)
„Nem szeretném, hogy bárki azt gondolja, hogy mi most egy társulatot akarunk alapítani” – fogalmaz Orlai Tibor, aki az elmúlt években jelentős színházi műhelyt hozott létre, amely évente hat-hét bemutatóval és több mint húsz repertoáron tartott előadással várja a közönséget. „Hívhatjuk esetleg kvázi társulatnak, ami egy szoros együttműködést, szövetséget takar a művészek és közöttünk, a művészi szabadság maximális tiszteletben tartása mellett” - teszi hozzá.
A nagyszámú előadást azonban egyre nehezebb volt egyeztetni a sokfelől érkező színészekkel, akiknek sokszor egyéb vállalásaikkal ütközött a műsorterv. „Ekkor merült fel annak az igénye, hogy jó lenne, ha a hozzánk szorosabban kötődő művészekkel kialakítanánk egy olyan együttműködést, ami által könnyebben tudnánk megtervezni a műsorunkat.”
Együtt, szabadon (forrás: Orlai Produkciós Iroda)
A jelenleg tizenkét színészt tömörítő kvázi társulatban találjuk Hernádi Juditot, Benedek Miklóst, Kovács Patríciát, Schruff Milánt, Szabó Kimmel Tamást, Szikszai Rémuszt, Mészáros Mátét és Nagy Dániel Viktort, akik eddig is több előadásban feltűntek már, és jelenleg máshol nincsenek állandó társulati tagságban. Mellettük olyanok is a szorosabb együttműködés mellett döntöttek, akik eddig kőszínházi társulatokat erősítettek, mint Járó Zsuzsa és Péter Kata a Vígszínházból, vagy Ötvös András a budapesti Katonából, aki A csemegepultos naplója című monodrámáját már korábban is az Orlai Produkciós Iroda égisze alatt hozta létre.
„Soha senkit nem csábítottam el sehonnan, senkinek nem mondtam, hogy hagyjon ott egy társulatot” – mondja Orlai Tibor. A csapatban találjuk a még egyetemista László Lilit, továbbá olyan rendezőket is, mint Pelsőczy Réka, Göttinger Pál, Szikszai Rémusz vagy Znamenák István. Az új felállás arculatának kialakításában oroszlánrészt vállalt a produkciós iroda előadásaiban többnyire, fordítóként, dramaturgként tevékenykedő Zöldi Gergely is, már-már művészeti vezetőként.
Orlai Tibor és Göttinger Pál a Családi játszmák olvasópróbáján (fotó: Takács Attila)
Azt az utat keresték, ahogy egy struktúrán kívüli magánszínház Magyarországon úgy tud működni, hogy ezzel se saját magát, se a vele szorosan együttműködő művészeket nem köti gúzsba. A producer azt ígérte a csatlakozó művészeknek, hogy évadonként minimum két bemutatót garantál nekik, emellett pedig abszolút szabadságot élvezhetnek, tehát szerepelhetnek másik színházban vagy filmben is. „Csak annyit kérünk, hogy az egyeztetésnél elsőbbséget élvezzünk” – jegyzi meg.
A Fidelio cikkéből az is megtudható, hogyan vált az Orlai Tibor Produkciós Iroda azzá, amilyen jelenleg és milyen új bemutatókban szerepelnek majd a friss szövetség régi-új művészei.
A teljes cikk itt olvasható.