A szombathelyi igazgatóválasztás tanulságait Balogh Gyula összegezte A Jordán-sztori című könyvében. Az Alföldivel készített interjú egy része a Népszavában jelent meg.
Alföldi Róbert rendszeres szombathelyi rendezése volt az egyetlen „szakmai” érv, ami Jordán Tamás ellen elhangzott a kétes értékű vezetőválasztási hercehurcában. Végül mederbe érni látszik a történet, Jordán Tamás igazgatói pályázatát a szakmai bizottság egyhangúlag támogatta, ha a közgyűlés is igent mond, a színházalapító igazgató 2021 január végéig vezetheti a Weöres Sándor Színházat.
Alföldi Róbert (fotó: Mészáros Csaba)
Alföldi Róbertet a „bénaság” lepte meg leginkább a megelőző csetepatéban. „Azt lehet érzékelni, hogy nem találtak embert a pályázaton. Egyébként minden lényegtelen volt számukra, csak az volt a fontos, hogy ne Jordán maradjon tovább” – fogalmaz. Véleménye szerint Dér Andrást találták meg ehhez, de ő „finomabb lelkű ember ennél”. „Milyen dolog az, hogy egy ilyen fellegvár még nem a miénk – gondolták. Iszonyúan szomorúnak és mocskosnak tartom a történetet” – mondja el az interjúban.
Amellett, hogy a színház társulata egy emberként támogatta Jordán Tamást és a szakma jelentős része, valamint a nemzet színészei is kiálltak mellette, amikor kiderült, hogy kacskaringósabb lesz ez a történet a vártnál, a szombathelyiek szimpátiatüntetést szerveztek. „Arra nem nagyon tudok példát, hogy vidéki városban kivonulnak az emberek egy színházért” – mondja el Alföldi Róbert, hozzátéve – „Az a fajta hatalmi arrogancia és cinizmus, amit szerintem egyébként is lehet érzékelni, ennél a kis helyi történetnél is tetten érhető volt”.
Alföldi Róbert (fotó: Szlovák Judit)
Hogy mi állhat az egész mögött? „Azt sem gondolom egyébként, hogy ebben olyan nagyon benne lenne a nagypolitika. Szerintem ez a mi szakmánknak a mocska, hogy ez így történt” – fogalmaz Alföldi Róbert. „Még mindig van két szakmai szervezet, és akkor az egyik le akarja győzni a másikat. Azt mondogatják maguknak, hogy mi jövünk, meg nem mi jövünk, meg mit tudom én” – mondja, hozzátéve, hogy teltházzal mennek az előadások és a teátrum néhány év alatt Magyarország egyik vezető színháza lett. „Az a szomorú ebben a történetben, hogy a lokálpatrióta hatalom erre nem büszke. Nem gondolom azt, hogy fölülről jött az ukáz, hogy mit kell csinálni. Ezért utaltam arra, hogy a szakmánk mocska.”
Az interjú még a mostani, második pályázat előtt született, amikor nem lehetett tudni, lesz-e másik pályázó is a színház vezetésére. Akkor Alföldi Róbert úgy gondolta, hogy „Ezt az egy évet megkapta, de addig melóznak, amíg találnak valakit. Most mindenki azt mondja, hogy senki nem fog pályázni. Legyen így. De én ebben nem hiszek” – mondja el az interjúban. A közgyűlés még nem döntött, de egy esetleges másik pályázó kapcsán Alföldi Róbert sejtése nem bizonyult igaznak.
Jordán Tamással való, kései születésű barátságuk kezdetéről is mesél Alföldi: „Totál egymásra kattanás. Zimányi Zsófi kért föl engem, hogy rendezzem meg Az utolsó óra című kétszereplős darabot. És akkor arra gondoltam, legyen Jordán Freud. És a próbák alatt alakult ki nagyon őszinte és szoros barátság közöttünk”.
Jordán Tamás (fotó: Mészáros Zsolt)
„Ez tényleg nagy találkozás. Szoktam is mondani, hogyha másmilyen lenne, akkor biztos, hogy együtt élnénk. De tényleg, abszolút szerelem és szeretet van köztünk. Jólesik megsimogatni. Csodás pasi. Egymás hülyeségeit is elfogadjuk” – vallja a színész-rendező.
„Iszonyatosan kitartó” – mondja Alföldi Jordán Tamásról – „Van, aki egy vidéki városban összerak egy színházat, arra megvan az állami garancia, úgy-ahogy fölépítenek egy új épületet, időközben kiderül, hogy nem tudnak új épületet fölépíteni, és akkor nem az van, hogy föladja vagy megsértődik, hanem addig hajtja, amíg mégiscsak megvalósul” – meséli Jordán Tamás „harcosságáról”.
Az eredeti interjúból azt is meg lehet tudni, mi az ami leginkább, személyesen is bántja Jordán Tamást.
A kötetet Pécsen a POSZT-on a Cooltour Caféban - Király utca 26. - június 15-én, csütörtökön délután 4 órakor mutatják be a szerző és néhány interjúalanya részvételével.
A Népszavában megjelent interjú itt olvasható.