Egy ideje több erdélyi társulat fontolgatja a határon túli magyar előadások fesztiváljától való egységes távolmaradást. Az idén távol maradókat kérdeztük.

Amire Kisvárdaként szokás utalni, a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja elsősorban a határon túli magyar nyelvű színházak, társulatok és előadások éves seregszemléje, egy idő után egyben díjakért folyó versenye is. Több évtizedes hagyomány, amely jövőre ér el a harmincadik kiadásához.

Kiváló lehetőség arra, hogy elejét vegyék annak, hogy látatlanban is finoman elnéző, biztató leereszkedéssel gondoljunk a határon túli társulatok előadásaira. Ha nem látunk ilyen előadásokat, akkor talán hajlamosak vagyunk elnyomó, nehéz körülmények között létrehozott, lelkesen ügyes előadásokat vizionálni, amelyek kedves, bátorításra szoruló kistestvérei az "igazi" hazai színházi kínálatnak.

                         A kisvárdai fesztivál egyik pillanata 2014-ből (fotó: Vincze Péter)

Erről szó sincs, éppen annyira érvényes, izgalmas vagy éppen gyenge előadások születnek a határon túli magyar társulatoknál, mint itthon, miközben az innovatívabb, bevállalósabb és a bevállalósságot akár még sikerre is vivő magyar nyelvű előadások egyre inkább a határon túl születnek.

Ehhez azonban látni kellene őket, és azzal együtt, hogy több vidéki és budapesti színházban tűnnek fel egyre gyakrabban határon túli előadások, Kisvárda kiváló alkalom arra, hogy alig több mint egy hét alatt akár húsz-huszonöt határon túli előadást is megnézhessünk és valós helyre tehessük őket, vagy egyszerűen élvezzük és szeressük, esetleg ne szeressük azokat.

Vannak adottságai a kisvárdai fesztiválnak, amelyekkel kezdetek óta meg kellett küzdenie, illetve alkalmazkodnia kellett a vendégül látott társulatoknak. Ezek elsősorban a játéktérrel és az elszállásolással függtek össze, és e nehézségek információink szerint az utóbbi években odáig juttatták az erdélyi színházak egy részét, hogy komolyan elgondolkodtak a fesztiváltól való egységes távolmaradáson. Ezzel kapcsolatban kérdeztük meg a kolozsvári, a marosvásárhelyi és a szatmárnémeti színházat.

Marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata

A marosvásárhelyiek annak ellenére nem vesznek részt az idei fesztiválon, hogy tavalyi előadásuk, A nyugalom a díjak jelentős részét elhozta Kisvárdáról. Gáspárik Attila igazgató a távolmaradás okaként egyértelműen a körülményeket teszi felelőssé.

                         Gáspárik Attila

Úgy tartja, hogy a város fejlesztései nem egy jobb színházi fesztivál irányába hatnak. "Olvastam, lesz egy szuper focistadionja, van egy remek strandja. Sajnos mindez kevés ma egy színházi fesztiválhoz. A mi bajunk az, hogy az előadásokat az itthoni körülményeknek megfelelően nem tudjuk előadni" - fogalmaz, hozzátéve - "udvariatlan gesztusunk nem a lelkes szervezőknek és nem Kisvárda közönségének szól".

"A szocialista rendszer építette pártkongresszus szervezésére hajazó épület nagyon leszűkíti a játszási lehetőségeket. Ugyanakkor 2017-ben nagyon nehéz egy Nemzeti Színház művészeit egy szakmunkás középiskola négyágyas szobáiban elaltatni, ahol a mellékhelyiség és a zuhanyzó közös és a folyosó végén van" - részletezi a nehézségeket, hozzátéve - "A kisvárdai nyári meleg légkondicionáló nélkül nehezen elviselhető".

Régebben legalább pár napot ott tölthettek és volt alkalmuk találkozni más helyről érkezett kollégákkal, "szakmailag és vendéglőileg is eszmét cserélni". Ma minderre nem ad lehetőséget a fesztivál.

A Marosvásárhelyi Nemzeti Színház

Gáspárik Attila úgy véli, a közös fellépés az egyetlen módja a helyzet megváltoztatásának. "Sokat beszéltünk erről és hiányzásunkkal erre szerettük volna felhívni a pénzosztók figyelmét. Évek óta megy a sustorgás, hogy milyen jó lenne Nyíregyházán, Miskolcon… ősszel leültünk a többi erdélyi színházzal, hogy megegyezzünk, hogy akkor senki nem megy és udvariasan elmondjuk azt, amit már évek óta mondunk. Nincsenek sem színházi, sem emberi körülmények egy ilyen fontos rendezvény megszervezésére"- mondta el.

"Mindenki bólintott. Tavaszra… na szóval az eredmény ott van" - utal arra, hogy Szatmárnémeti, Marosvásárhely és Kolozsvár kivételével minden erdélyi társulat, akit meghívtak, jelen van a fesztiválon. "Megfelelő játszóterek korszerű felszerelésekkel, szálloda, szakmai fórum, európai fellépti díjak és a kisvárdai lelkesedés… azt hiszem ennyi kellene" - felelte arra a kérdésre, mire lenne szükség egy olyan kisvárdai fesztiválhoz, amin szívesen részt vennének.

Szatmárnémeti Északi Színház Harag György Társulata

A szatmárnémeti társulat sem vesz részt az idei fesztiválon, nekik is feltettük a miértekre és a hogyan továbbra vonatkozó kérdéseinket. Bessenyei Gedő István igazgató egy gondolatmenettel reagált ezekre:

"Az általam vezetett Harag György Társulat ebben az évadban - akárcsak legutóbb három évvel ezelőtt - önként maradt távol a kisvárdai fesztiváltól, azáltal, hogy nem küldtük vissza a versenybe való beiratkozáshoz szükséges szándéknyilatkozatot. Távolmaradásunknak ezúttal is szigorúan szakmai okai voltak.

A kisvárdai fesztivállal kapcsolatos - főként technikai és szcenikai - problémák véleményem szerint határon innen és túl is közismertek, és számos alkalommal tematizálódtak már a szakmai közbeszédben, mind ezidáig a nyilvánosságra tartozó megnyugtató konszenzus nélkül.

Az adott fesztivállal és bármely más, közös ügyünkkel kapcsolatban a magam részéről bármilyen elmélyült szakmai vitát támogatok (szívesen kezdeményezek is), ugyanakkor azt gondolom, hogy ezen viták folyamatának egyes stációi nem, csupán a tanulságai tartoznak a szélesebb nyilvánosságra. Minthogy egyelőre nem alakult ki valódi szakmai konszenzus Kisvárda kapcsán, nem tartom etikusnak ennél bővebben nyilatkozni a témáról egy épp soron következő kiadás küszöbén.

A Harag György Társulat nevében sok sikert kívánok a körülményekkel dacoló szervezőknek, továbbá jó előadásokat, tartalmas szakmai beszélgetéseket, díjesőt és derűs időt azoknak a kollégáinknak, akik éppen e megmérettetésre készülnek!

A fesztiváltól távol maradóknak pihentető évadszünetet, hosszabb távon, az aktuális kiadások lezárultával pedig mindannyiunknak őszinte, tartalmas és az eddigieknél elmélyültebb közös szakmai vitákat kívánok, színházi fesztiváljaink jövőjéről is!"

Kolozsvári Állami Magyar Színház

A kolozsvári társulat helyzete némiképpen eltér az előbbiektől, mivel az egyik legerősebb határon túli színházi műhelyként eddig is szórványosan voltak jelen Kisvárdán, és információink szerint a romániai magyar társulatok egyeztetésén sem vettek részt. Minden esetre idén nem lesznek ott a fesztiválon, ezért az ő álláspontjukra is kíváncsiak voltunk.

Tompa Gábor igazgató úgy véli, nem szabad túlideologizálni a kisvárdai fesztivált, sem túlzottan szimbolikus jelentőséget tulajdonítani neki. A részvételük sosem ideológiai hátterű volt, mindig szakmai és gyakorlati szempontok alapján döntöttek az adott évben a kisvárdai szereplésről. Miután 1992-ben megjelentek a nemzetközi fesztiválporondon, ráadásul 2007-től az Európai Színházi Unió tagjaként még tovább sűrűsödtek a fesztiválszerepléseik, a kisvárdai részvételük egyik fontos szempontja az időpont-egyeztetés.

                   Tompa Gábor (forrás: artactmagazin)

A fesztivál két játszóhelyének korlátozott adottságait is számba veszik, és mindezek után az adott évben eldöntik, hogy van-e olyan előadásuk, amivel részt tudnak és akarnak is venni a fesztiválon. Ha mindezt meg tudják oldani, szívesen mennek Kisvárdára, ahogy más fesztiválokra is.

Tompa Gábor azt is elmondta, hogy számára idegen volt az az atyáskodóan kioktató hangvétel, amivel korábban a szakmai beszélgetéseken találkozott, és ami meglátása szerint a hazai szakmai beszélgetések egyik alapjellemzője. Példaként említette, hogy az egyik fiatal hazai kritikus az általuk szervezett Interferenciák Nemzetközi Színházi Fesztivállal kapcsolatban azt hiányolta az ottani alkotókkal folytatott beszélgetésekből, "miért nem szedik szét az előadásokat".

A kritikát és a szakmai párbeszédet ő maga is fontosnak tartja, de úgy véli, hogy ezek mostanában, nemcsak Magyarországon, hanem Erdélyben, sőt Románia-szerte is gyakran nem az egyes előadásokkal elvégzett elemző munka eredményeképpen születnek, hanem egy uralkodóvá vált ideológiai diskurzus eredményei, miszerint ha egy előadás például dokumentarista vagy közéleti, akkor eleve jó úton jár, ellenben ha “művészszínház”, akkor már kiindulópontjában téved - vagy fordítva.

                                A Kolozsvári Állami Magyar Színház nézőtere

Ráadásul a díjak hatására kialakult versenyjelleg is távol áll tőle, mindezek eredőjeként, ha részt is vesznek a kisvárdai fesztiválon, leginkább a versenyprogramon kívül teszik azt.

Az erdélyi társulatok esetleges közös kiállásával kapcsolatban is kérdeztük. Tompa Gábor számára kissé megmosolyogtató, hogy többen is nyilatkozták, hogy “évek óta fontolgatják” , hogy távol maradnak a kisvárdai fesztiváltól, s ezt egyfajta patetikus komolysággal teszik.

Mint mondta, a kisvárdai fesztivál csak egyik kisebb fesztivál a számos többi között, amit valószínűleg lehetne másképp csinálni vagy akár ezerféleképpen is, de a helyszín, az adottságok nem fognak egyhamar megváltozni. Ezt figyelembe véve döntheti el évente minden meghívott társulat, hogy van-e olyan előadása, amit el lehet vinni és be lehet mutatni Kisvárdán, vagy sem. Ha a szervezők igényesebb, technikailag is korszerűbb előadásokat akarnak Kisvárda közönségének bemutatni, nyilván fel kell újítaniuk a helyszíneket. De radikálisan más fesztivált másoknak, máshol kell létrehozniuk.

...

Úgy tűnik, van igény a problémákkal kapcsolatos párbeszédre. Kérdés, hogy csak a szervezőkkel folytatott bármiféle diskurzus elég lehet-e a helyzet megoldásához.

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

A hármas határ vonzásában - Nyakó Béla a kisvárdai fesztiválról
Tizenhat bemutató a Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválján