Sok hűhó semmiért vagy korszakos előadás? – Kritikák a Víg Hamletjéről

Meglehetősen megoszlik a hivatásos színházba járók véleménye az előadásról. Ezek aranymetszéséből válogattunk kritikai szemlénkbe.

A Vígszínház 122 éves történetében először állította színpadra Shakespeare legismertebb drámáját, ahogy ifj. Vidnyánszky Attila is először állt színpadra társulati tagként ennek címszerepében. Eszenyi Enikő rendezése látványos, tele rendezői ötletekkel. Kutszegi Csaba Kútszéli Stíluson és Kállai Katalin Art7-en megjelent írásait olvastuk össze.

Ifj. Vidnyánszky Attila (fotó: Mészáros Csaba)

„Teljes pályás letámadás az Eszenyi Enikő rendezte vígszínházi Hamlet” – kezdi írását Kutszegi Csaba. Az „illetlen, akár kifejezetten oda nem illő, sőt szemtelen húzások” közül Hajduk Károly jelenetét emeli ki elsőként, aki a Színész szerepében Hamlet kérésére elmondja József Attilától a Levegőt!. „Hajduk Károly körül minden betalál, mert az Egérfogó-jelenet több mint ügyes: bár populáris, látványos, ám mindeközben beszédes és adekvát – a baba fülébe vert szöggel, a fülbe dugott tűzijáték-fáklyával, mindezek nagyban látható real time vetítésével. Szimpatikus gesztus és kétségbeesett kiáltás egyben, hogy ennek az előadásnak Hamlet mellett a legnagyobb alakja a Színész, telitalálat, hogy ezt Hajduk, a színészkirály játssza, hihetetlenül jó látni őt konkrétan és „mondanivalóilag” is összeölelkezve ifj. Vidnyánszkyval” – fogalmaz a kritika.

„Szeszélyes ez az előadás: ami éppen ötletként felmerül, az mind belekerül, ha meg nincs ötlet, nem kerül bele semmi. Ahhoz, hogy igazán jó legyen egy előadás, végigvitt koncepció kellene, még ha ez az igény unalmasan régimódinak tetszik is” – fűzi hozzá kritikaként a teljes letámadás gondolatához. Azzal együtt, hogy véleménye szerint Shakespeare szövege önmagában is kellő erejű, és a szöveget a letámadás szüneteiben, vagyis rendezői megoldás nélkül is jól mondják fel a színészek.  

Fotó: Mészáros Csaba

„(Majdnem) mindig kell valami hab a tortára” – véli Eszenyi Enikő rendezéséről, és meglátása szerint az „előadás legnagyobb habgyártója” ifj. Vidnyánszky Attila Hamletként.  „Szinte nincs jelenete, amelyben nem rohangálna-ugrálna díszletről díszletre, nem lenne túlmozgásos energiabomba, nem ugrálna le kisebb-nagyobb magasságokból, nem gázolna térdig vízben” – írja. Ezzel együtt kitűnőnek tartja a fiatal színész alakítását, „mert az állandó felfokozottság, a „kortárs habgyártás” mellett Shakespeare-t is hozza. E kettősség egyidejű felmutatásáért neki kell a legtöbbet küzdenie, de fényes győzelemmel keveredik ki a harcból: a felszínes külsőségeket magára igazítja, belőlük hitelesen mai, érték- és személyiségzavaros lázadó fiatalt formál, mindeközben shakespeare-i hőst is alakít, a maira „rontott” szöveg és a kortárs megnyilvánulások mögött is megmutatja az angol drámaköltő bölcsességét és líráját” – fogalmaz.

Úgy véli, Eszenyi Enikő minden nézői réteg számára igyekszik adni valamit: „a hagyományos színházba járóknak némi Shakespeare-szerű Shakespeare-t, a fiataloknak két mai, jövőkép nélküli fiatalfelnőtt, a nagyközönségnek rengeteg látványosságot (rock- és rapzenét, színpadra szólító interaktivitást, grandiózus díszletmozgást, hangos-füstös effekteket), a fővárosi kritikus értelmiségnek meg egy kis kimérve tálalt áthallásos diktatúraellenességet”.

Ifj. Vidnyánszky Attila és Hajduk Károly (fotó: Mészáros Csaba)

„A végére összeáll, kikerekedik az előadás” – mondja ki végül a verdiktet, hozzátéve, hogy ez elsősorban „a remek színészeknek köszönhető, akik a rendezés üresjáratait is kitöltik”.

Kállai Katalin úgy találja, hogy Eszenyi Enikő rendezésében „sok Hamlet lehetősége benne van. Nagyívű, szerteágazó produkció, amely hol szenvedélyes, hol csábosan megejtő, hol hivalkodó és fellengzős”. Az egyik ilyen lehetőség az utolsó jelentben nőként színpadra lépő Fortinbras alakjában rejlene. Mivel azonban az előadás többi nőalakja gyenge, így”nincs, ami azt mutatná, hogy ez a világ épp egy női uralkodóra éhes. Gilicze Márta mint Fortinbras, a végén csak stílbravúr” – írja.

Kállai Katalin is kiemeli Hajduk Károly verselését, amely véleménye szerint szintén megcsillantja egy vagy akár több Hamlet előadás lehetőségét. „Van egy másik, lélegzetelállítóbb antré is. Nevezetesen amikor színészkirályként Hajduk Károly – Shakespeare szövege helyett – József Attila Levegőt! című versébe kezd bele, s úgy mondja végig, hogy jószerivel minden szava újjáéled. Lehet latolgatni, hogy illik-e ide, ám a lényeg, hogy József Attila minden sora – ha úgy tetszik – egy-egy mai Hamlet-értelmezést rejt” – véli.

De véleménye szerint „önálló értelmezési pont maga a díszlet is (tervező: Antal Csaba), amely a harmadik évezred eleji jelentéseket sugalló, le-föl surranó elemeivel folyamatosan átszerkeszti a teret. A helyszínváltások rendszerében a díszlet különböző struktúráinak szimbolikus jelentése folyamatosan változik, akár a valóság egyre bizonytalanabbá váló érzete” – vallja, ahogy „az óriási méretű pohárra is lehet építeni akár az előadást”.

És ha már stílusjegyek, akkor a Sírásó jelentben „Kútvölgyi Erzsébet és Venczel Vera kettőse maga ’a’ stílus”, és Forgách András műfordítása egy „önmagában is korunknak szóló, szuverén darabértelmezés”.

És végül ifj. Vidnyánszky Attila: „Vidnyánszky alakítása a létezés lehetetlenségét lefordítja a hétköznapok nyelvére. Így lesz a nagy színpadi show-ból a befelé fordulás drámája. Hamletjének revelációja az az életerő és játékos kedv, amelyet lassú kegyetlenséggel fojt meg a kor. Egészen odáig kínozza, míg kiszorít belőle minden levegőt…” – fogalmaz a szerző.

Eszenyi Enikő „a számtalan lehetőségből egyet sem eresztett ki a kezei közül. Belezsúfolta egyetlen előadásba. Hogy milyen lett? Értelemszerűen ilyen is, olyan is” – zárul az írás.

További kritikák az előadásról

24 óra – Bodnár Judit Lola: Megbosszul mindenki mindent, míg szépen bele nem döglünk mindannyian

A Vígszínház Hamletje okos, új köntösben mutatja: a klasszikusok nem kopnak el soha, sehogy. Persze nem árt, ha tisztességesen meg van rendezve, el van játszva. Mint ez. Olvasson tovább >>>

Magyar Nemzet – Makrai Sonja: Görögtűz, ami kihuny, mielőtt ígéretét beváltja – ilyen a Vígszínház Hamletje

A Vígszínház azonban nem lehet a kísérletezés terepe, ott csak lavírozni lehet a formabontás és a hagyományos színházi nyelvezet között, nehogy elrettentsék a nézőket. Ezt bizonyítja a most bemutatott Hamlet is. Olvasson tovább >>>

Népszava – Balogh Gyula: Elveszett az igazság – Hamlet a Vígben

Látványos, a nézőket is bevonó, és a fiatalokat is megszólító előadást rendezett Eszenyi Enikő a Vígszínházban. Olvasson tovább >>>