„A mikroszkopikus konfliktusainkba döglünk bele”

Bognár Péter a szerzője a Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler című darabnak, amelyet Gothár Péter állít színpadra a Katonában. Interjú a szerzővel.

A decemberi bemutató kapcsán a szerző a darab történetéről, a szöveg verses és prózai összetételéről és stílusáról, illetve a Gothár Péterrel közös munkáról mesélt.

Először dolgoztok együtt Gothár Péterrel?

Ez az első közös munkánk, de ő nem először dolgozik velem – Péter megtalálta A rodológia rövid története című kötetemet és a most negyedéves Színműsökkel színpadra állította. Elhívott, hogy mondjam el, miről szólnak a verseim, mert a diákok nem értik, ám a beszélgetés végén kicsit csalódottak voltak a hallgatók, mert nem kerültek közelebb a kötet megértéséhez. A vizsgaelőadást megnéztem, és kért meg, hogy írjak egy darabot, amit megrendezne a Katonában.

       Kocsis Gergely az előadás próbáján (fotó: Dömölky Dániel)

Milyen instrukciókat kaptál tőle?

Előre semmit nem beszéltünk meg. Máté Gáborral és Dely Katival, a színház gazdasági igazgatójával közösen kitaláltak egy ösztöndíjat, melynek fejében én vállaltam, hogy írok egy darabot. Bejárhattam a színházba, próbákat nézhettem, figyeltem, hogyan rendezi meg Gothár Péter a Hóhérokat és Máté Gábor A tökéletes boldogság világát. Nem tudtuk előre, mely színészekkel dolgozhatunk majd együtt idén, de ki kellett választanom képzeletben néhány színészt, és az ő figuráikat alapul véve kellett megírnom a darabot. A karaktereikből kiindulva dolgoztam ki a Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler szereplőit. 

Miről szól a darabod?

Arról szól, ami a címe: Minden kombi cirkó, de nem minden cirkó bojler. De ezen túlmutatóan arról, hogyan élünk, ezen belül arról, hogy gyakorlatilag bármivel tönkre lehet tenni az életünket, a másik ember életét, és bármibe bele lehet halni. Nem óriási konfliktusaink vannak, hanem mikroszkopikusak, de azokba beledöglünk. Egy házaspárról van szó, akikkel nem tudni pontosan, hogy mi történt. A történet maga egy helyszíneléssel kezdődik: a feleség halott és egy kés van a hátában. Lehet, hogy megölte a férje, de ezt még nem tudni.

Ahogy haladunk előre a történetben, kiderül, hogy a nő hisztérikus rohamot kapott attól, hogy lehet-e bojlernek hívni egy kombicirkót, vagy sem. A férj, aki gázszerelő, 15 éve nem tudja elmagyarázni a feleségének, hogy mi a különbség a kombi, a bojler és a kazán között, a feleségét pedig valójában ez a pontos megkülönböztetés egyáltalán nem érdekli. Ez az örök konfliktusforrás az, amibe a nő végül beleőrül. Bosszantja, hogy fafejű és rugalmatlan a férje, illetve az, hogy makacskodva magyarázza el újra és újra, mik a típusok közti különbségek.

Bognár Péter (forrás: Katona József Színház)

A másik szál a nyomozó és a felesége közti viszonyt mutatja be, a vígjátéki fordulatokban gazdag történet végén a családon belüli erőszakot gyűlölő és ez ellen fellépő nyomozó arra gyanakszik, hogy megcsalja a felesége a gázszerelővel. Az egészben az az érdekes, hogy senkivel semmi nem történik, a fejükben lévő mikroproblémákat nagyítják fel a szereplők, amilyenekkel tele vagyunk mindannyian. Mindegyik probléma egy potenciális akna, amelyekbe akár bele is lehet halni. 

Tulajdonképpen olyan világban élünk, aminek a legtermészetesebb és lassan egyedüli anyaga a szemét – a fizikai és gondolati világnak is ez a legtermészetesebb anyaga. Nincsenek óriási gondolatrendszerek, nem ezek határozzák meg a világunkat, hanem korábbi eszmerendszerek megkopott maradékai, a romantika, a felvilágosodás által kitermelt gondolatrendszerek hagyatékai vannak jelen. Ahogyan nincs szerelem egy idő után, hanem csak a kopott együttélés és a féltékenység. Ezekről a maradék dolgokról is szól ez a darab, minden szereplő azt hiszi, hogy amiken rugózik, azok elképesztő jelentőségű dolgok. Pedig valójában teljesen jelentéktelen dolgok életté tupírozása, és az a darab ennek a jelenségnek a tragédiáját próbálja megragadni, vicces formában.

A rodológia rövid története mennyiben köszön vissza a darabban?

Gothár Péter azt mondta, hogy bizonyos versek legyenek benne, végül három vers került bele és még egy, A fényes rend című kötetből. Péter nagyon jól ráérzett, amikor válogatott a versek közül, mert pont azokat a szövegeket emelte ki, amelyek szerintem is a legfontosabbak. Az egyik legérdekesebb része a közös munkának a Hóhérok bemutatója után volt, addigra írtam egy fél darabot, Péter szerint – hiába mondta nekem, hogy persze, ez tök jó – ez az írás inkább rossz volt, és azt mondta, most egyáltalán nem erről a témáról kellene beszélnünk a darabban, úgyhogy inkább ezt hagyjam abba és kezdjem elölről az egészet! Ezután küldtem neki kb. tíz ötletet, tetszettek is neki, de azt mondta, minden versemben jobb történet van, mit azok az ötletek, amiket küldtem.

       Pálmai Anna és Tasnádi Bence a próbán (fotó: Dömölky Dániel)

Számomra nem volt világos, pontosan hogyan érti ezt, hiszen a verseimben nincsenek történetek, majd egy idő után rájöttem, hogy mit akar. Ekkor jött tizenötödik ötletként az, hogy egy semmi konfliktusból kiinduló veszekedést írok meg. Erről a témáról végighallgattam egy civakodást egy vonaton, amikor utazás közben egy mellettem ülő, 25-30 év kor közötti pár arról vitatkozott fél órán át, hogy a kombi, a cirkó és a bojler között mi a különbség. Ehhez a két alapkarakterhez próbáltam hozzáhangolni a többi szereplőt. Próbáltam megragadni, hogy a rendőr, aki konfliktusba keveredik a gázszerelővel, illetve a rendőr felesége milyen típusú emberek. Lassan formálódott a dolog, ez a darabírás számomra egy iskolába járás volt. Péter nagyon sokat segített, rengeteg ötletet adott a történet alakításához, illetve ami még ennél is többet jelent, hogy ő, aki a szövegre kívülről ránézett, rögtön tudta, hogy melyik mondat hol laposodik el, és mit kell kihúzni a szövegből. Végtelen mennyiségű ötlettel bombázott, és nagyon felszabadító érzés volt, hogy azok, amiket beépítettünk a történetbe, továbblendítették a cselekményt. Az ötleteléseink nyomán elkezdtük generálni egymás munkáját.

A szöveg néhol verses, néhol próza, hogyan döntötted el, hol legyen verses és hol nem? Illetve milyen műfajú a te költői stílusod?

Voltak ötletek vagy alapvetések, pl. a retorika egyik alapszabálya, hogy olvasás és előadás közben is a változatosságot szeretjük, ezért fontos, hogy itt-ott verses legyen a szöveg, mert úgy érdekesebb és viccesebb is. A vers valami olyasmi, ami a nyelvi anyag numerikus rendeződése. Ilyenből végtelen számú vesz minket körül, az építészetben vagy más művészeti ágban, de a természetben is előfordulnak ismétlődő elemek, és lehet, hogy a valóság egy szeletére ismer rá az, aki szereti a verseket. De: akkor miért nem lehet azt megcsinálni, hogy azokat az életünket szervező struktúrákat lefordítjuk nyelvvé? Ismétlődő elemek a nap során: iszol egy kávét, rágyújtasz egy cigire és egy óra múlva ismét iszol egy kávét és rágyújtasz egy cigire. A rodológia rövid történetében olyan struktúrákat kerestem, amik nem versesek, nem nyelvi anyagból vannak, de vicces lenne, ha ezek lenyomatából jönne létre a nyelv szervezettsége. 

Az interjút Csikós Kornélia készítette.

(Forrás: Katona József Színház)