Gáspár Tibor és Görög László Furcsa párja Miskolcon

Neil Simon vígjátékában éppen önmagukkal ellentétes figurákat játszanak. A Pótszékfoglaló kérdezte őket az előadásról, magányról, vitákról és kényszerű együttléteink hozadékáról.  

A Furcsa pár két elvált férfiről szól, akik kénytelenek egy háztartásban élni, miközben teljes ellentétei egymásnak: Oscar cinikus, jó humorú és nagyon rendetlen, míg Felix érzékeny lelkű, rendmániás, süt, főz, és egy percig nem bír tétlenül ülni. A miskolci előadásban, amelyet december 1-én mutattak be, Görög László alakítja Oscart, Gáspár Tibor Felixet.

Görög László és Gáspár Tibor a Furcsa pár előadásában (fotók: Gálos Mihály Samu)

Az interjúból kiderül, hogy a szerepeik éppen ellentétei annak, amily a két színművész az életben. Görög László mindig is jól elvolt egyedül: „Az életemben jó néhányszor volt ilyen időszak, és mindig jól kezeltem. A munka, a hobbijaim kitöltötték az életemet, sosem unatkoztam” – meséli. Ezzel szemben Gáspár Tibor nagyon ritkán volt egyedül életében, és nem is igazán tud vele mit kezdeni: „az élet úgy adta, hogy az édes testvéremmel (Gáspár Sándor színművész – a szerk.) laktunk együtt, ezért a magányt, az egyedüllétet nem nagyon éltem meg. Nem is szerettem igazán egyedül lenni, mindig vágytam arra, hogy „körülrajongjanak”, és én is „körülrajonghassak” valakit”.

Gáspár Tibor szerint a rendező, Béres Attila szándékosan osztotta rájuk felcserélve a szerepeket. „A szereposztás ódiuma mindig az igazgatót és a rendezőt illeti, akiknek ezerféle szempontja lehet, és ezek a szempontok nem feltétlen azonosak a színész szempontjaival” – szól hozzá a témához Görög László, hozzátéve – „Azt gondolom, hogy bármelyik színházban megtisztelő, ha azt gondolják e darabot elővéve, hogy van két olyan „vezérürüjük”, akiknek ezt a szerepet oda tudják adni”.

Mint ebből következik is, fel sem merült bennük, hogy esetleg visszaadják a szerepet, de a beszélgetésben ez a téma is előkerül. „Szabadúszóként eldöntheti a színész, ha van felkérése, hogy vállalja vagy sem. Egy társulatnál ez persze érzékenyebb dolog, ám én szerencsés helyzetben vagyok, azt hiszem, és semmi okom nincs óbégatni” – fogalmaz Görög László. „Az egész létezésünk olyan itt a színházban, hogy bízunk annyira Béres Attilában és a többi rendezőben, hogy amikor összeállítják az évadot és osztják a szerepeket, ha van is abban valami olyan, ami első ránézésre úgy tűnik, nem feltétlenül van hozzá sok közöm, nem véletlenül adják azt, amit” – fűzi hozzá.

Görög László az előadásban

Gáspár Tibor szerint a két figura olyan sűrítményei két karakter minden árnyalatának, hogy remélhetően minden néző magára ismer bennük, „és jó esetben az effajta magára ismerésektől a szíve is talán telicsordul egy-egy pillanatra”. Görög László úgy gondolja, a két figura rövid idő alatt végig él egy teljes „házasságot”. „Amikor egy férfi és egy nő költözik össze, az olyan, mint egy vonósnégyes az összes tételével együtt – néha lassan, néha felgyorsulva szól. Ám e két férfi mindegyike volt már házas, és ezekre a körökre, ütemekre, tételekre már egyiküknek sincs se türelme, se ideje” – fogalmaz a dolog elkerülhetetlen végével kapcsolatban.

Ami nem azt jelenti, hogy egy vérkomoly dráma zajlik a színpadon, aki ismeri a szerzőt, Neil Simont, annak ez meg sem fordul a fejében. Azonban a Furcsa pár alakjai a két színész véleménye szerint nem klisék, nem papírfigurák, ahogy a történések sem vígjátéki panelokból állnak össze.

Noha a vég ebben a darabban nem elkerülhető, Oscar és Félix néhány napos együttélésének úgy tűnik, van pozitív hozadéka: „Mire azonban véget ér a történetük, mind a két fél, óhatatlanul bekebelez valamit a másikból, és megért valamit abból, hogy a saját párkapcsolata miért is nem sikerült” – mondja Görög László. Gáspár Tibor úgy találja, hogy „Oscar és Félix is kicsit magának is hazudja a saját életét,  és amikor összeengedik őket, mindezen hazugságok lehámlanak”.

Gáspár Tibor az előadásban

Az előadás tehát két ember egymásra eresztése és összezárása. Az előadás kérdésfelvetései és tanulságai azonban messzebb is mutathatnak. „A vegetáción túli dolgokat egészen a boldogságig, a művészetekig, a szárnyalni tudásig az ember csak közösségben tudja megélni, magában nem, vagy csak ideig-óráig. Kell, hogy legyen vita, ütközés, probléma, mert a normális az olyan unalmas – szoktuk mondani a színházban. Ezek a viták elő is jönnek, és elő is kell, hogy jöjjenek, mert élünk!” – vallja Gáspár Tibor.

A teljes interjúból az is kiderül, Gáspár Tibor hogyan jött ki testvérével kollégista korukban egy szobában, a két színművész mit gondol az általuk alakított figurákról, és hogyan tudhat működni a fejekben kamaradarabként beárazott vígjáték a Miskolci Nemzeti Színház nagyszínpadán.  

A teljes interjú itt olvasható.