Élet-halál kérdések a Vaskakas Bábszínházban

A győri bábszínház A hallhatatlanságra vágyó királyfi című bemutatója kapcsán a színészek mesélnek az előadás témájáról és a szerepeikről.

Igazán izgalmas alkotógárda állítja színpadra a népmeséből  készülő darabot. Szálinger Balázs írta a szövegkönyvet, a jelmezek Szűcs Edit, a díszletek Cziegler Balázs munkái. A zeneszerző Tarr Bernadett. Koreográfusként Fitos Dezső, dramaturgként Nagy Orsolya segíti a rendező, Markó Róbert munkáját. Az előadást február 18-án, délután három órakor mutatja be a győri Vaskakas Bábszínház. A hallhatatlanságra vágyó királyfi szereplői: Főglein Fruzsina, Horváth Márk, Kocsis Rozi, Markó-Valentyik Anna és Szúkenyik Tamás. 

Horváth Márk az előadásban (fotók: Orosz Sándor)

A halhatatlanságra vágyó királyfi története egy királyfiról szól, aki elindul, hogy megkeresse a Halhatatlanságot. Szerinted mitől érvényes ma ez a mese? 

Markó-Valentyik Anna: A halandóságunkkal nemcsak azt kapjuk, hogy egyszer csak vége lesz a földi létünknek, de azt is, hogy ez a létezés egyre nagyobb korlátok közé szorul, vagyis öregszünk. Az öregedés elleni, hétköznapjainkba beszivárgó küzdelmet azt hiszem, nem kell ecsetelnem. Ebben a témában olvastam mostanság pár könyvet, és rettentően érdekesnek találom, hogy a haláltól, a halottaktól a mai társadalmi berendezkedéssel mennyire elvágtuk magunkat. Élőként készülni arra a napra, tudni elbúcsúzni azoktól, akiknek lejárt az ideje, ma már nem szokványos, mi több, inkább furcsa. Kár, hogy inkább félelemmel tölt el minket a végesség tudata, minthogy a megnyugvást, az élet egyik szeletét látnánk ebben.

Szúkenyik Tamás: Az útkeresés, az élet értelmének keresése mindig is foglalkoztatta az embereket. Akárcsak a halál, és az, hogy mi van a halálon túl. A keresés a lényeg, hogy a végére járjunk a dolgoknak. Én azt gondolom, hogy az ember leginkább azt szeretné megtudni, hogy meddig él, vagy hogy meddig élhet. Például ha elmennék egy jóshoz, biztos az lenne az első kérdésem, hogy mikor fogok meghalni. Hogy tudjam, hogy mennyi időm van megvalósítani azokat a célokat, amiket mindenképp el szeretnék érni az életben. 

Az előadásban te alakítod a halhatatlanságra vágyó királyfit. Milyennek látod a saját karakteredet?

Horváth Márk: A próbafolyamat alatt arra jöttem rá, hogy itt, a Vaskakasban, nem olyan könnyű királyfit játszani, mert az itteniek nem sablonkirályfik, hanem ezeket meg kell csinálni, nincsenek maguktól, nem elég hozzájuk a királyfiság önmagában. Én ennek nagyon örülök. Nagyon élvezem, hogy a szélsőséges, olykor, commedia dell’ arte-szerű játékmódot igénylő karakterek után A halhatatlanságra vágyó királyfiban most fontos szerepet kap a lelkiállapot, amit létrehozok a Királyfi karakterén belül. Mindeközben meg kell felelni egy erős formának, és ott van a néptánc mint absztrakció, de a néptánc közben is el kell játszani, hogy az éppen egy utazás, aminek jelentése, jelentősége van. Nagy kihívás és izgalmas feladat. 

Horváth Márk és Markó-Valentyik Anna

Számodra mi teszi különlegessé ezt az előadást?

Kocsis Rozi: A személyes élmény, ami a saját koromból adódóan fontos. Továbbá az, hogy együtt játszhatok a fiatalokkal. Az is csodálatos, hogy Markó Robi rendezővel dolgozunk, és az egész csapat nagyon jó Szálinger Balázs írótól kezdve, Fitos Dezső koreográfuson át Tarr Bernadett zeneszerzőig. Megöl a kíváncsiság, hogy mit fognak erre reagálni a gyerekek, mert ez egy szomorú mese. Ettől függetlenül van benne humor, meg nevetésre és azonosulásra való lehetőség, szerethető hősök. Még a Halál meg a Halhatatlanság is két olyan nő, akik emberként viselkednek. Az előadás nem csak a témája, de a formája miatt is fontos; Cziegler Balázs díszlete megcsinálja a teret, az atmoszférát és a játékot. Ezt építik tovább Szűcs Edit jelmezei és maszkjai.

Szerinted mi a fontosabb: az, hogy örökké élhessünk, vagy hogy rövid életünk alatt megéljünk mindenféle jó élményt? 

Főglein Fruzsina: Én a magam részéről semmiképpen sem szeretnék örökké élni. Nem örülnék neki, ha az egyetlen biztos dolog, amit az életről tudunk – mégpedig az, hogy egyszer vége lesz –, az is bizonytalanná válna. Szerintem ettől lesz közünk hozzá, ettől nem mindegy számunkra, mi történik, ezért nem akarjuk, hogy vége legyen – mert tudjuk, hogy egyszer letelik az időnk.

(Forrás: Vaskakas Bábszínház)