„Jobban hiszek a gesztusokban és a mozdulatokban, mint a szavakban”

Bozsik Yvette koreográfus-rendezőt a kaposvári Cabaret városmajori vendégszereplése kapcsán kérdeztük a musical időszerűségéről és időtlenségéről is. 

A kaposvári Csiky Gergely Színház musicalje bekerült a Városmajori Színházi Szemle versenyprogramjába, ahol a nem budapesti, magyar nyelvű színházak legjobbnak ítélt szórakoztató, mégis magas művészi igénnyel színre vitt előadásai versenyeznek egymással. A Cabaret június 23-án, este 9 órától látható a Városmajori Szabadtéri Színpadon. Jegyeket itt tudunk vásárolni rá. 

Mikecz Estilla és György Rózsa Sándor a Cabaret előadásában (előadásfotók: Memlaur Imre)

Bozsik Yvette nem először találkozik rendezőként a darabbal. 2011-ben a Centrál Színházban már megrendezte a jól ismert történetet, amely eredendően a 1930-as évek lassan, de biztosan fasizálódó Berlinjében játszódik. Az interjúból kiderül, hogy a kaposvári előadás miben más, mint volt a budapesti, de kérdeztük aktualizálásról és kortalanságról, és arról is, mik a tervei, miután jövő évadtól nem lesz a kaposvári színház művészeti vezetője. 

A Cabaret bemutatásának miértje, lévén egy erős és közismert történet, nem kíván különösebb magyarázatot. Inkább az lehet a kérdés, hogy miért csak most, miért éppen most állították színpadra? 

A Cabaret egy időtlen musical, amelyet először 2011-ben állítottam színpadra a Centrál Színházban, majd a kaposvári Csiky Gergely Színházban 2017 decemberében. Az első alkalommal a mai korba helyeztem a történetet, a kaposvári előadásnál viszont – új díszletekkel és jelmezekkel – kimondottan az 1930-as évek Németországába. A darabválasztásnál fontos szempont volt, hogy a társulat tagjaira a szerepek nagyon jól kioszthatók voltak, ráadásul a Csikyben folyó építkezés miatt az Agóra terének a hangulatához is el tudtam képzelni.

Két erőteljes szál fut és ér össze a darabban: a két fiatal szerelme, akik életvitelben és felfogásban nem is lehetnének egymástól messzebb, és a Kit Kat Klubba szép lassan beszivárgó fasizmus. Mi foglalkoztatta leginkább a színpadra állításkor? 

A két fiatal története mindenképpen jó lehetőség volt Mikecz Estilla és Mohácsi Norbert első színpadi találkozására is, mindkét fiatal színész remekül alakít, de ugyanennyire érdekelt Schneider asszony és Schultz úr találkozása Nyári Szilvia és Kalmár Tamás megfogalmazásában, szép és megható párost alakítanak. Mindkét szerelmi szál eleve bukásra van ítélve. Politikai áthallása a darabnak annyiban lehet, hogy mint a történelem során gyakran, az emberek nem élhetik a saját életüket, hanem különböző hatalmi játszmáknak vannak kiszolgáltatva. 

Bozsik Yvette (fotó: Horváth Judit)

Mi volt a legnagyobb kihívás, nehézség az előadás létrehozásakor? 

A legnagyobb kihívás az volt, hogy mivel másodjára rendeztem, új és érvényes történetet akartam adni. Mivel azóta én is és a körülöttem lévő világ is változott, új hangokat, új gondolatokat, képeket szándékoztam megfogalmazni.

Legtöbben a legendás filmváltozat alapján ismerik a történetet és a dalokat is. A musical mennyiben más, mint a film?

Baráthy György kiváló, mai, modern fordításában az eredeti történet látható a színpadon, erőteljesen kiemelve a Konferanszié démonikus szerepét a szálak mozgatásában. 

Liza Minnelli után elég magasra van helyezve a léc a mindenkori Sally számára: karizmatikus jelenlét, kiváló énekhang, énekes előadói véna és kifejezetten jó mozgáskészség. Hogyan esett a választás Mikecz Estillára? Milyen lett az ő Sallyje? 

Mikecz Estilla a Kaposvári Egyetem frissen végzett osztályának egyik legtehetségesebb hallgatója volt, ez az első évada a Csiky társulatában, de korábban dolgoztam vele a Nemzeti Színházban az Éden földönben és Az Úr komédiásaiban. Színészként, énekesként és táncosként is remekül helyt állt, és egy fiatal, életvidám, clown-szerű, energikus Sallyt keltett életre.  

Mikecz Estilla és Mohácsi Norbert az előadásban

A Cabaret a 30-as évek Berlinjében játszódik a nácizmus egyre határozottabb térhódítása idején. Napjainkban Magyarországon talán nem is igényel különösebb direkt aktualizálást a helyzettel való hasonlóság észlelése, gondolok itt többek között az idegengyűlölet politikai célú gerjesztésére és gerjedésére. Lát-e ilyen párhuzamot, illetve a kaposvári rendezése mennyiben lesz korhű vagy éppen kortalan? 

Nem kerestem párhuzamot a menekültkérdés és a nácizmus között, ugyanakkor egyformán lesújtó véleményem van a totalitárius rendszerekről, amelyek – még ha különböző ideák miatt is –  emberek millióinak pusztulásához vezettek. Nem aktualizáltam, ettől egyszerre lesz korhű, és kortalan is. 

A koreográfus és a rendező bármennyire is hasonlóan egy személyben állít színpadra egy produkciót, a kétféle munka nagyban különbözik egymástól. Mennyiben más Yvette számára rendezni, mint koreografálni? És ez hogyan mutatkozott meg ebben az esetben? 

A Cabaret esetében egyszerre tud működni a kettő, mert a tánc és a próza hasonló mennyiségben van jelen a darabban, és az előadásnak egységes látásmódot kell tükröznie. Ezért is állnak hozzám közel a zenés műfajok. Azonban a világot inkább koreográfusként látom, koreográfusként tapasztalok, jobban hiszek a gesztusokban és a mozdulatokban, mint a szavakban. A világot próbálom nem a közélet szintjén látni, hanem sokkal inkább a lényegre koncentrálni, befelé fordulóbb, meditatívabb, letisztultabb formában. A mostani alkotói szakaszomban fontosabb számomra a csend és a természet ereje, ezeket koreográfusként is erőteljesebben tudom megfogalmazni. Azonban a világ görbe tükörben való megmutatása is jellemző rám, erre is jó lehetőség egy olyan darab, mint a Cabaret. 

Mennyire lehet a Városmajori Színpadra adoptálni az előadást? 

Nagy öröm és megtiszteltetés a kaposvári Csiky Gergely Színház társulatának, hogy ismét meghívást kapott erre a rangos eseményre, és igyekszünk a szabadtéri helyszín technikai kihívásainak megfelelni, és maradandó élményt nyújtani. Erre az is biztosíték, hogy két éve Városmajori Színházi Szemle szakmai zsűrije különdíjjal jutalmazta Faragó Bélát, az általam rendezett Jézus Krisztus szupersztár zenei vezetőjét, aki most a Cabaret zenei vezetője is.

A színház kiváló műszaki kollégáinak lesz nagy feladat, hogy visszaadjuk ugyanazt a hatást, mint az eredeti helyszínen. 

Vati Tamás az előadásban

Úgy tudom, a következő évadban már nem lesz a kaposvári teátrum művészeti vezetője. Miért megy el, és mik a tervei?

Augusztusban leszek ötvenéves, a társulatom az idén a 25. évfordulóját ünnepli, a nagyobbik fiam középiskolás lesz, a kisebbik fiam is iskolába megy, szeretnék a jövőben több időt fordítani a tanításra is, mivel két osztályom is van: a Magyar Táncművészeti Egyetem koreográfus osztálya, és a Kaposvári Egyetemen első évfolyamos színész hallgatóinak vagyok az osztályfőnöke. Szeretnék arra is energiát fordítani, hogy megújítsam magamat és a társulatomat. Mindezek miatt úgy döntöttem, hogy a Csiky Gergely Színházban nem veszek részt a következő pályázatban, de a továbbiakban is szoros lesz a kapcsolat, hiszen jövő télen a Chicagót rendezem ott, és egy csecsemőszínházi produkciót is készítek.

A társulatommal a jövő évadom a táncról fog szólni: ősszel Endo Tadashi világhírű japán butoh mester, Kazuo Ohno tanítványa készít a társulatunknak egy bemutatót a Nemzeti Táncszínház szervezésében, a Nemzeti Színház Gobbi Hilda Színpadán. A jövő év elején a Seherezádét koreografálom Hollerung Gábor felkérésére a Budafoki Dohnányi Zenekarral közös fellépésre MÜPA Bartók Hangversenytermében, a tavaszi bemutatónkat a Millenáris területén megnyíló új Nemzeti Táncszínházban állítjuk színpadra, valamint a Pécsi Balett számára fogom első főszerepemet, a Csipkerózsikát koreografálni. 

Török Ákos

Kapcsolódó cikkek

Ezek az előadások láthatóak az idei Városmajori Színházi Szemlén
Bozsik Yvette és Velekei László kapták meg az év legjobb táncalkotóinak járó díjat
Bozsik Yvette lesz a kaposvári színház művészeti vezetője
„Az alkotóknak sokszor eretneknek kell lenniük” – Villáminterjú Bozsik Yvette-tel