Nagy Dániel Viktor: „Eltűnt belőlem a pályakezdők zaklatottsága”

A fiatal színész szívügyekről, egy különös trónörökösről és az alkotás szabadságáról is mesélt.

A Novák Eszter zenés színművész osztályában végzett Nagy Dániel Viktor pályáján kiemelten fontosak a prózai szerepek és a zene is. Jez Butterworth  Mojo című fekete komédiájában az egyik legkülönösebb karakter bőrébe készül bújni, emellett koncertezik és videoklipet is forgat a nyáron. Az előadás a június 21-ei bemutatót követően június 22-én, 23-án és 24-én látható a Belvárosi Színházban. 

orlai_nagy_daniel_viktor_mojo_foto-penzes_kristof.jpgNagy Dániel Viktor a Mojo próbáján (fotók: Pénzes Kristóf)

Több interjúban beszéltél arról, hogy kifejezetten kedveled az improvizációs lehetőséget nyújtó előadásokat. Jez Butterworth Mojo című, pörgő párbeszédekre építő műve talán kevesebb lehetőséget kínál ilyesmire. Hogy érzed magad ebben a próbafolyamatban?

Nagy Dániel Viktor: Rövid megszólalásokból épül fel a darab, ezért minden szónak, minden hangsúlynak jelentősége van. Nehezebb talán így összerakni az egészet, mint ha légiesebbek lennének a párbeszédek, de az efféle, aprólékos munka meghozza a gyümölcsét. A Mojóhoz hasonló produkciókban a pontosság kulcsfontosságú, erre törekszem a próbák alatt én is. Butterworth annyira jól megírta a szerepeket, hogy a szövegkönyvtől nem is igen érdemes eltérni. Ha melós is, ilyen remek alapanyaggal megéri dolgozni.

Az általad megformált Baby talán a legkülönösebb karakter a darabban. Kiszámíthatatalannak, túlontúl agresszívnak tűnik, aztán rádöbbenünk, hogy az ő szakmájában ezek a tulajdonságok erényeknek számítanak inkább. Ki ez a fiú tulajdonképpen?

Flegma kis naplopó vagy veszélyes bűnöző, ezt nehéz megmondani. Sokszor csak csendben figyel, a megszólalásai pedig többféleképpen értelmezhetők. Sejtelmes, félreérthető megjegyzéseket tesz, packázik a többiekkel, mintha folyton azt próbálgatná, meddig lehet elmenni. Semmirekellőnek tűnik, aki semmit sem vesz komolyan. De ez csak a látszat. Valójában egy sérült, szétcsúszott figura, akinek a rivális bűnbanda hirtelen jégre teszi az apukáját, a történet helyszínéül szolgáló klub tulajdonosát. Itt kezdődik az ő története.

Baby karaktere számos utat hagy nyitva számomra. Úgy tűnik, egy furcsa felnövéstörténettel van dolgunk, megspékelve alkohollal, droggal, nemi erőszakkal és végeérhetetlen dominanciaharccal. Baby, a nagymenő papa csemetéje hirtelen magára marad, és meg kell mutatnia – talán egy kicsit önmagának is –, hogy mennyit ér valójában. Amint meghal ugyanis a főnök, a pitiáner bűnözők egyből marakodni kezdenek a koncon, és ők sem tudják igazából, mennyire lehet komolyan venni a különös trónörököst, Baby-t. Nem szeretnék túl sokat elmondani a cselekményből, azt viszont elárulom, hogy izgalmas fordulattal zárul az előadás. 

orlai_nagy_daniel_viktor_es_schruff_milan_mojo_foto-penzes_kristof.jpgSchruff Milán és Nagy Dániel Viktor a próbán

A Mojo esetében egyébként is fontosak a fordulatok. Abban az időszakban játszódik ugyanis a darab, amikor nagyot fordult a világ: a zenegépek helyett az élő fellépéseké lett a főszerep, a rock and roll mindent letarolt. Mintha azt is sugallná a történet, hogy a bűnözők közül is egy új nemzedék emelkedhet fel. Úgy tűnik, a korábbiak szimplán lököttek voltak, de nőnek a tétek. Vajon az ártatlanság elveszítésének kora ez?

Az ötvenes évek vége, és a rock and roll-korszak hajnala adja a sztori hátterét. Tényleg nagy változások mentek végbe akkoriban, bár manapság is megfigyelhető, hogy ha valami új és fontos történik, az emberek szélsebesen ráhangolódnak. Hogy akkor veszett volna el az ártatlanság? A Mojo szereplői végülis korábban is bűnözők voltak, zsarolással, fenyegetéssel, pénzbehajtással keresték a kenyerüket, még ha gyilkosságra korábban nem is gondoltak. A darab azt mutatja inkább meg, mi történik, ha kisstílű figurák egy igazi nagykutyával találják magukat szemben. Kifáradtan, piától és tablettáktól kiütve kerülnek ebbe a krízishelyzetbe, ebből táplálkozik a darab rendkívül erős komédia jellege is.

Paradox módon Baby talán a legjózanabb közülük. Türelmetlennek látszik ugyan, de nézhetjük úgy is, hogy kivárja, amíg eljön az ideje. Te hogy érzed, harminc évesen, öt évvel az egyetem befejezését követően mennyire vagy a helyeden a színházi világban?

Magyarországon nem könnyű színészként biztos megélhetést találni. A pályakezdőkben egyszerre munkál a bizonytalanság és ambíció. Mindent meg akarnak mutatni magukból, vadásszák a lehetőségeket és az elismerést, és ez teljesen érthető. Így indultam én is. Élénken él bennem ez a fajta nyitottsággal párosuló türelmetlenség és zaklatottság. Többek között ebből a vad elszántságból építem Baby karakterét is. Hálás vagyok, hogy az elmúlt években számos lehetőséget kaptam, és több műfajban is dolgozhattam. Elhivatottan és maximalistaként végzem a munkám továbbra is, és az idő előrehaladtával, úgy érzem, egyre teljesebben tudom magam átadni az alkotás szabadságának. Ahogyan egyre jobban kiteljesedem színészként és dalszerzőként is, eltűnt belőlem a pályakezdők zaklatottsága.

A Mojót június 21-én mutatjátok be a Belvárosi Színházban. Miben láthatunk még téged a közeljövőben?

A színház mellett, vagy abból kiindulva több projektben is részt veszek. Ezek számomra szívügyek. A Száz szóban a várost egy éve már színházban is játsszuk Szilágyi Csengével. Úgy néz ki, sikerül turnét szerveznünk külföldre, és sok helyre elvihetjük ezt a különleges előadást. Ezzel párhuzamosan tovább fut a Hrutka Róberttel közösen írt dalainkat bemutató Felhangolva című produkció is, legközelebb az Ördögkatlan Fesztiválon játszunk. Júliusban rögzítünk pár dalt, az egyikhez pedig, a tervek szerint, klipet is forgatunk. Úgyhogy unatkozni nem fogok, a zene éppen elég feladatot ad erre a nyárra.

Az interjút Vass Norbert készítette.

(Forrás: Orlai Produkciós Iroda)

Kapcsolódó cikkek

Mojo – „Ádázul vicces és elképesztően bizarr”
„Nagyon sűrű és megrázó előadás lesz” (Nagy Dániel Viktorral a Leszámolás velem kapcsán)
Nagy Dániel Viktor: „Nem hiszek a beskatulyázásban”

 

 

süti beállítások módosítása