No, akkor most kinyilvánítom:
ALFÖLDI MINÉL IDŐSEBB LESZ, ANNÁL INKÁBB KIVÍVJA AZ ELISMERÉSEM :)
Három napon belül két színdarabban láttam őt játszani és mondhatom, mindkét alakítása ELSŐ OSZTÁLYÚ MUNKA!
A vasárnapi Egyszer élünk papjaként csak hüledeztem, mennyire jó! (Ő is!) A ma esti Equustól pedig egyszerűen padlót fogtam...
Emlékezetem szerint ugyanis ez a legjobb Equus :) Egy kezemen nem tudom megszámlálni, hány feldolgozásban néztem már, és kivétel nélkül mindegyiket értékesnek tartom. De számomra mostantól ez lett favorit. Hiba néztem ezerszer, a Darvas-Gálffi változatra például már nem emlékszem, csak foszlányokra meg jó néhány határozottan éles pillanatra, amik persze életre szóló barázdákat véste a lelkembe; Gálffi tekintetére, egy visszanézésére, meg Darvas kidagadó ereire és fanyar humorára(!) – de magára az előadásra sajnos tényleg nem igazán emlékszem már.
Amitől ez a mostani feldolgozás ennyire fontos lett számomra, egyrészt az, hogy az Alföldi-féle doki közelít a leginkább az én értelmezésemhez.
Másrészt, bizony igen ritka az olyan előadás, amikor MINDEN EGYES SZEREPLŐ ZSENIÁLIS!!!!!!!!!
Egy Béres Ilona nyilván nem is tud nem zseniális lenni, és egy Kútvölgyi pontossága sem lepett meg soha, hiszen evidencia, hogy hibátlan. De az anya szerep az ő alakításában rettenetesen emberi lett - ami persze szégyen. Szégyen, mert nem lehet igazsága, ugyanakkor Kútvölgy mégis megtalálta és simán el is hitette velem az ő szempontrendszerének igazságát is. Brrr...
Negyedszer élek át ilyet, elsőként úgy tíz éve. (A Mácsai rendezte Jelenetek egy kivégzésből című mestermunka egyik jelente alatt éreztem, hogy Végvári brilliáns színészjátéka hatására apránként azonosulok a „rosszal". Brrr... Aztán a Jordán rendezte Ötödik pecsétben Rátótinál tapasztaltam újfent ilyen remek azonosulást a szereplő igazságával – ami persze szintén nonszensz volt és utáltam is magam, amiért azt gondoltam közben, hogy bármi szörnyű, végülis az ő szempontjából logikus az egész. Kerekes Éva Arturo Ui-ján bár meg nem lepődtem, de a hátam borsózott attól az evidenciától, ahogyan ő levezette igazát. Mert nem szabadna, hogy ez triviális legyen – aztán egy jó színész mégis képes azzá tenni. Ha csak pillanatokra is, de nyilvánvalóvá teszik a rossz igazságának létjogosultságát.
Kútvölgyi anya-szerepe nem nyilvánvaló rossz, de talán épp ettől lett számomra ennyire elborzasztó. Kútvölgyi legjelentősebb színészi alakításai közé sorolom tehát ezt a munkáját. Bravo!
És BRAVÓ ALAN! Telitalálat a fiú (Szamosi Donáth) és mestermunka, amit játszik :) Hála az égnek, cseppet sem hajaz sem Gálffira, sem másra, ő EGY Alan és kész. De nem egy a sok közül, hanem... egy másik fajta Alan – aki (egyáltalán nem mellesleg) teljességében ÉRVÉNYES! Bravó!
És bravo az apa szerepét rettentő magas szinten megértő (!) és jól alakító Kőszegi Ákosnak. Holecskó Orsolya pedig pontosan annyira Jill, ahogy az meg van írva.
A LOVAKRÓL is szót kell ejtenem, mert kifejezetten szépnek és ízlésesnek találtam az egész koreográfiát. A díszlet és annak bevilágítása már „csak" hab volt tortán, nem csak a darabbal volt szinkronban, hanem az én alapvető színpadi látvány elvárásaimmal is.
Nos, én az ilyen előadásokért nézek meg annyi sok más darabot – mert a sokból merítve előbb utóbb mindig szembejön egy ilyen csoda is!
Dicső Dániel Equus rendezése így hát belekerült a 10-es (!!!) TOP listámba,
ami azért nem elhanyagolható, mert megszámolni sem tudom tán, hány, de hány előadásból került az élcsapatba.
:)
Színházak gyorskereső
