Carmen - Szegedi Szabadtéri Játékok 2010, 2011

*** Az üzenet szövege a fórumszabályzatba ütközött (1. semmi köze a témához; 2. reklám jellegű), ezért a moderátor törölte. ***

FeHér ElepHánt  Kulturális Ajánló Portál   www.toptipp.hu

CARMEN                 Kerényi Miklós Gábor               Szegedi Szabadtéri Játékok
  Nemcsak az antarktiszi hideg okábúl: a kezdés bizony elborzasztó.  csiricsáré díszlet, mely később még vetített graffittikkel is szennyeződik, a hátfalon torreádor-videó,  míg az acélhíd tetején a nagyszerű   Kesselyák Gergely vezényli a play back nyitányt... A tömegmozgások imponálóak, de az első reménysugár Carmen,  Mester Viktória antréjával fénylik fel. Lehetetlen ellenállni  Bizet  Habanerájának, hát még ha ennyire teljes, ragyogóan gömbölyű orgánumú,  érzéki muzikalitású előadásban hallhatjuk.  Most már a kórus is saját hangján szól,  Duda Éva  koreográfiája pedig  egyenesen varázslatos. A katonákat  Cseh Antal markáns basszusa kommandírozza, megérdemli a tapsot a kedves gyermekkórus is.
George Bizet zeneszerzői nagysága a csábos dallamok fantasztikus harmóniai fordulataiban is megnyilvánul, a Seguidilla szubdomináns moll-akkordjából kifejlődő modulációsorozat magasan felülírja az olasz operák strófikus áriáit.  Nem csoda, hogy szegény kis hadnagyocska futni hagyja a késével katonai dzsippet is eltérítő cigánylányt. Arnold Rutkowski alkatilag tökéletes lúzer, száraz hangszínét a virágáriában gazdagon áradó, szenvedélyes legátókkal,
hiteles játékkal ellensúlyozza.
A csempészek között  Haja Zsolt  sudár baritonja dominál,  a lányok rúdtánccal, kártyaveéssel ütik el az időt, míg végül a torreádor érkezése  csúcsra járatja a produkciót. Hirtelen értelmessé válik a háttér-vetítés:  az "Escamillo-klip" méltón előlegezi meg a bajnok érkezését. Fekete, atlétikus, már a mosolyával lefegyverez, a helyszíni kamerázás révén több nézőpontból is csodálhatjuk lendületes belépőjét:  Nmon Ford  még fantasztikus megjelenésénél is jobban énekel, férfias, tömör, árnyalt és energikus. Gyengéd piánókból fokozza
diadalindulóját,  nincs az a szív, nincs az a bika, aki ellen tudna állni lehengerlő lendületének. A tánckar és a kórus viharzó förgetege hatásosan keretezi a rendező Kerényi Miklós Gábor nagyvonalúan megalkotott jelenetét.
Kiemelkedő biztonsággal szól a zenekar, a hangosítás is elsőrangú,  Kesselyák Gergely  zenei vezetése, karmesteri munkája a legnagyobb dicséretet érdemli.  Frankó Tünde agresszív stílusa nem megfelelő választás, Fischl Mónika és Jelena Kocar kitünő a két csempészány szerepében.  A Halál-ária  "Toujours la mort!"-ja kegyetlen drámaisággal vetíti előre a tragikus véget,  Mester Viktória  egyszerre érzékelteti a rettegést és a végzettel szembenéző, kihívó dac konok bátorságát.  Grandiózus alakítása az öntudatos, érzelmeiben megalkuvásra képtelen, száz évvel későbbi nő-ideált állítja elénk, éneklésének plasztikus színgazdagsága, tágspektrumú dinamikája mellett  szuggesztív karakter-formálással, tökéletes mozgással építi fel  káprázatos figuráját.  Az utolsó képben partnere is felnő a feladathoz, a vesztes alig-mácsó tehetetlen kényszerességét hangsúlyozva az értelmetlen gyilkolásban.
A zenei teljesítmény és az ének-produkciók tekintetében egyedülálló,  nemzetközi szintű produkció,  amely a szabadtér minden nehézsége ellenére, hangzásban, összhatásban maradandó élményt jelent, fokozva Szegedi Szabadtéri Játékok operaelőadásainak jó hírét.