"Színházért mindent, de nem mindenáron" - Nagy-Kálózy Eszter 50

2016. január 25. hétfő, 09:06

Nagy-Kálózy Eszter Jászai Mari-díjas színésznő, érdemes és kiváló művész január 25-én lesz ötvenéves. 

eszter1

 

Nagy-Kálózy Eszter pályájáról röviden:

 

Gyöngyösön született 1966-ban. A Színház- és Filmművészeti Főiskolát Kerényi Imre osztályában végezte el, de már hallgatóként fontos szerepeket kapott, 1986-tól a Madách Színházban játszott. Ugyancsak 1986-ban a Németh László művéből készült Villámfénynél című tévéfilmben ő volt Sata, egy évvel később a Csinszka című tévéfilm főszerepét játszotta el és szerepelt Az utolsó kézirat című filmben. Diplomáját 1988-ban szerezte meg, ebben az évben a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött. 1990 és 1993 között a budapesti Radnóti Színházban, 1993 és 1996 között a Művész Színházban és a Thália Színházban szerepelt. 1997-től egy évig a Kelemen László Színkör, 2000-2002 között az Új Színház tagja volt. 2002-ben a fővárosi Nemzeti Színházban, 2003-tól egy évtizeden át Veszprémben és Sopronban játszott, 2013-tól a budapesti Nemzeti Színház művésze.
    

Eleinte naivaszerepeket kapott, majd érettebb karakteralakításaival aratott sikereket. Az érzékeny nőiességű szerepektől a komikus figurákig mindenben kiváló. Legfontosabb alakításai: Csehov Cseresznyéskertjében Ánya, a Bánk bán Melindája, Ibsen Nórája, Ariel Shakespeare Viharjában, Miller Lujza Schiller Ármány és szerelem című darabjában, emellett számtalan klasszikus és mai hősnőt formált meg. A Nemzeti Színházban jelenleg a Szindbádban, a Szentivánéji álomban, a Családi kérdés - Befejezetlen szimfónia és A fehér felhő - mirákulum egy részben című előadásokban játszik.

    

Számos tévé- és játékfilmben szerepelt, mint az Eszterkönyv, Édes Anna, Boldog ünnepeink, Vigyázók, A kert, A fáklya, Üvegtigris és Üvegtigris 2, Hamvadó cigarettavég, Egy hét Pesten és Budán, Eszter hagyatéka, Intim fejlövés, Na végre, itt a nyár (tévésorozat), Presszó (tévésorozat), Így, ahogy vagytok.


eszter4 

   

Férjével, Rudolf Péter Kossuth-díjas színész-rendezővel a színpadon, a tévében és filmen is gyakran dolgoznak együtt, tizenöt éve van műsoron az És Rómeó és Júlia című kétszemélyes produkciójuk, amelyben a klasszikus tragédia rövidített átiratát játssza el a két színész. A 2015-ben bemutatott, Fehér Béla Kossuthkifli című regényéből készült hatrészes tévéfilmben, amelyet Rudolf Péter rendezett, pösze, púpos, lófogú aggszüzet alakított rendkívüli komikai érzékkel.
    

Nagy-Kálózy Eszter 1987-ben elnyerte a Veszprémi tévétalálkozó legjobb női alakítás díját, 1994-ben a filmszemle díját Sára Sándor Vigyázók című filmjének főszerepéért. 1992-ben Jászai Mari-díjat, 1993-ban Magyar Művészetért díjat, 1997-ben Kelemen László-díjat, 2000-ben érdemes művész címet és Don Quijote-díjat, 2006-ban Prima-díjat kapott. 2014-ben kiváló művész címmel tüntették ki.
    

Férjével három gyermeket nevelnek, a legidősebb a színésznő első házasságából született. Nagy-Kálózy Eszter több jótékonysági egyesület, így például a Csodalámpa Alapítvány munkáját is segíti.

 

eszter

 

Nagy-Kálózy Eszterről saját szavaival:

 

Színházért: Színházért mindent, de nem mindenáron.

 

Kezdet: Édesanyám színésznő akart lenni, és ez belém íródott. Már háromévesen tudtam, hogy az leszek. Nagyon szerettem zenélni is; három évig hegedültem, három évig fuvoláztam. Néha ma is előveszem a fuvolát.

 

Elsőre: Igen, de nem én voltam az egyetlen, elég sokan kerültünk be tizennyolc évesen (a Színművészetire). Nagyon sűrűek voltak azok az évek. Másodévesen elkezdtem játszani a Madáchban, filmeztem, szültem egy gyereket. Mi voltunk ez egyetlen szerelmespár Quintus Konráddal, a mai napig jóban vagyunk.

 

Kaposvártól a Művész Színházig: Sokat filmeztem, és azt gondoltam, hogy nekem rengeteg tanulnivalóm van a színházról, és ezt leginkább vidéken tehetem meg. Így mentem Kaposvárra. Akkor már egyedül voltam Flórával, elváltam, hiányzott Pest, a szüleim, nem akartam a színházi büfében élni az életemet. Annak ellenére, hogy a főiskola után nemet mondtam, Bálint András újra felhívott, és leszerződtem a Radnótihoz. Kerestem azt, ahol minden együtt van: az emberek, a gondolatok, a lelkesedés, az energia, a tettvágy, a színház szeretete... Ezt igazán a Művész Színházban találtam meg. Ez, sajnos, négy év után megszűnt, de a legfontosabb volt a művészi életemben. Ott találkoztam Taub Jánossal, akit mesteremnek tekintek, és mindig csodáltam.

 

Évekig: Évek óta szabadúszó vagyok, ha valaki megkeres egy szerepajánlattal, éppen ráérek és tetszik a feladat, magam dönthetem el, hogy vállalom-e. (…)  Azért társulatban is érezhetem magam, hiszen – úgy alakult az életem -, hogy öt darabban is játszom a Centrál Színházban. De a Művész Színházi társulati létezés a mai napig hiányzik nekem.

 

Nemzeti: Azok a darabok, amelyekben a Nemzeti Színházban részt vehetek majd, a szívemet melengető munkák lesznek, klasszikus színházra készülünk, olyan műhelymunkára, amelyre mindig is vágytam.

 

Egy jó előadás: Egy jó előadás  egy színészből nagyon sok feszültséget kivisz, olyan, mint egy stresszoldás, méregtelenítés. Egy jó előadásban megtisztul a színész lelke. Remélhetőleg a nézőé is.

 

esromeo

 

Külső, belső: Szeretem, ha a karakternek megfelelő külsőt találunk. A színházban is figyelek arra, hogy a külső és belső összhangban legyen. Játék közben nem foglalkozom ezzel. Ott már arra összpontosítok, hogy jó legyen, elfogadják, amit csinálok.

 

Film: Ha filmezek, akkor megint megérint az a szerelem, amivel a pályám kezdődött.

 

Út: Színházban más volt az utam, mint filmen. Ott sokáig nehezebben ment minden. Ánya, Takáts Alice, Antigoné, Desdemona, Miller Lujza… évekbe telt, míg a színpadon is magamra találtam. Az ösztönt, ami elsőre megjelenik az agyamban, iszonyatosan fontosnak tartom ma is, de a figurát akkor is meg kell alkotni, tudatosan meg kell kreálni. Színházban meg végképp. Ott estéről estére teljes biztonsággal kell lejátszani a szerepet. Filmben ott a korrigálás lehetősége. Ha valami nem sikerül, megpróbálhatod még egyszer. A színházban nincs ilyen. Ha nem úgy mentek a dolgok, ahogy szeretted volna, rosszkedvűen mész haza, és megpróbálod összeszedni magad, hogy legközelebb jobb legyél.

 

Tanulnék: Meryl Streeptől és John Malkovichtól szívesen tanulnék.

 

Lényeg: Sok külföldi rendezővel dolgoztam, számos külföldi fesztiválon voltam már, de mindig úgy éreztem, hogy a színház a közös nyelvünk. Akár németül, oroszul, románul beszélnek is a színészek a színpadon, a lényeg nem változik. Mi mind ugyanazokból a közös gyökerekből táplálkozunk, emberi történetet mesélünk el, értjük egymás szavát.

 

Csillogás: Szeretek észrevétlen maradni a színpadon kívül, nem érdekel a csillogás-villogás.

 

10563099 10152365851408359 532684444516851638 n

 

Összefogás: Valóban szociálisan érzékeny vagyok, mint nyilvánvalóan nagyon sokan, akik esetleg nem tudnak egy ügyhöz embereket, segítőket találni. A mi dolgunk az, hogy ilyen ügyek mellet felsorakozzunk. Nemcsak annak, azoknak az embereknek nyújtunk ezzel segítséget, akik rászorulnak, de érintettekké válnak a segítők is, és ez talán egy öngerjesztő folyamat is lehet, sokkal empatikusabbakká válunk, és más ügyek mellé is hamarabb csatlakozunk. Amerikában egy sztár anyagi értelemben sokkal inkább tud segítséget nyújtani. Nekünk össze kell fognunk. Akikkel én kapcsolatban vagyok, az a Csodalámpa Alapítvány – már sok-sok éve működik, és rászoruló beteg gyerekek rengeteg kívánságát teljesítették ez idő alatt. Hol az előadásunkat ajánlottuk fel, hol a kapcsolatainkkal tudtunk segíteni, amikor arról szólt a kívánság, hogy a gyerekek a film vagy a színház köréből szerettek volna találkozni valakivel. A Tűzoltó utcába a Gyermekonkológiára évek óta járnak a színészek mesét olvasni. Ez is egyfajta segítség.

 

Társ: Egy barátunk és színészkollégánk révén megismerkedtünk. Akkor már láttuk egymás filmjeit, több színpadi szerepét, de személyesen még nem találkoztunk. Mégis valamitől figyeltünk egymásra, valamitől fontos volt a másik. Igen, azt hiszem, sodródtunk egymás felé. Előbb-utóbb nyilván találkoztunk volna színpadon is, ez mégis a civil életben történt meg először, és én örülök ennek. Az első találkozás után tíz évvel később, az „És Rómeó és Júlia” című kétszereplős darabban, Vámos Miklós ötlete alapján találkoztunk újra. Mélyvíz volt, együtt találtunk ki sok mindent, valójában egymást rendeztük, véleményeztük. És akkor derült ki, hogy nemcsak a magánéletben tartozunk össze, hanem van még egy pont, ami összeköt minket: az, hogy hogyan gondolkozunk a színházról.

 

Szerelem: Megismerkedésünk után hat héttel megkérte a kezem, fel sem foghattam , hogy Ő az igazi. A kapcsolatunk közben éltem meg annak a valós tartalmát, azt hogy eltelt 10-20-25 év…például most, hogy felnőttek a gyerekek és utána, most is tudunk tartalmat adni az együttlétnek, tudunk együtt nevetni, beszélgetni. 

 

Kapcsolat: Ebben van egy harc is - magamért, a másikért -, folyamatos küzdelem. Ahogy a kapcsolat, a színészet is egy önismereti tanulmány az egész életen és a szerepeken át.

 

 nagykalozy

 

Együtt: Amikor az egyikünk teljesen be van fogva, a másik vállalja a hátteret. Ez különösen akkor volt fontos, amikor a gyerekek még kicsik voltak. Azért is tudtam visszamenni dolgozni, mert Péter természetesnek vette, hogy család vagyunk, és dolga van a gyerekekkel: pelenkázta, etette, vacsoráztatta, fürdette őket, amikor nekem játszanom kellett.

 

Aktív: Péter tele van tervekkel, még ki se nyitom a szemem reggelenként, már arról beszél, mit hogyan fog megoldani. Folyton pörög, jár az agya…(…) én is hiperaktív vagyok. Csak másként. Nem unatkozom, olvasok, kötök, horgolok, a lakást dekorálom.

 

Jóga: Világéletemben sportoltam, gyerekként atletizáltam, nagyon szerettem futni. A legegyszerűbb dolog az, hogy felveszem a futócipőmet és elindulok… A félmaratont többször lefutottam, szerettem volna a maratont is lefutni, de az sosem jött össze. Aztán kiderült, hogy nem is fog már összejönni, mert szétment a térdem, sajnos nem bírta a kemény kiképzést. Váltanom kellett, ami nehéz volt, meg kellett találnom, mi az, amit a futáson kívül tudok csinálni. Ez volt a jóga. Kb. két és fél évvel ezelőtt kezdtem el, folyamatosan tanít, folyamatosan fejlődsz, és közben rájössz, hogy tényleg csak rajtad múlik, hol húzod meg a határt. Jó lenne, ha már egészen kicsi korukban a gyerekek megismerkedhetnének a jógával. Sportolóként elsajátítottam a fegyelmezettséget, a kitartást, de a jógában még tovább lehet menni.

 

Cseresznyeskert 1

 

Legnagyobb teljesítmény: A három gyermekem. Érdekes, hogy az idő múlásával egyre jobban kitöltik az életem. Még a korábbi ambícióimat is kezdik betölteni. Persze amikor elkezdek dolgozni, akkor a munka nagyon fontos, nagyon koncentráltan dolgozom, de egyébként egyértelműen a gyerekeim a legnagyobb büszkeségeim. (…) Flóra Montréalban végzett, színészdiplomával keresi magát; nagyon sok képessége van, és így nehéz dönteni. Olivér zenét tanult, aztán hazajött Londonból, és filmrendező szakra vették fel. Szonja színész szakra jár. Néha látom azt a kis ekhós szekeret, amivel az egész család járhatna...

 

 

Forrás: MTI, Szimpatika, Hot, Nők Lapja, Origo, Index, Színház.hu, Új Szó, Délmagyar, Nemzeti Színház, stb.

 

 

Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem a Színház.hu nézeteit tükrözik. Mi a hírt / eseményt közöljük le, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.