Bertolt Brecht

Német drámaíró, költő, rendező. Első kötete tizenhat éves korában jelent meg. Okos, de nyughatatlan természet volt, hiszen a tanulás érdekelte, de az iskolai fegyelem korlátait már nem bírta elviselni. 1917 - a müncheni orvosi egyetemen folytatta tanulmányait. 1918 - megírja első drámáját, melynek címe: Baalt. 1921 - abbahagyta egyetemi tanulmányait és Otto Falkenberg müncheni kamaraszínházánál lett dramaturg. 1927-től egyre komolyabban kezdett érdeklődni a marxizmus iránt. 1930-1933 között Berlinben élt, és tandrámáinak gyűjteményén, illetve az epikus színház elméletének megfogalmazásán dolgozott. 1933 - Ausztriába, majd Svájcba, Dániába, Finnországba, Svédországba, végül az Egyesült Államokba emigrált. Hazájában írásait és darabjait betiltották, legjelentősebb drámáit azonban a háború ideje alatt írta. 1947 - visszatért Európába, előbb Zürichben töltöttek egy évet, majd 1949-ben az NDK-ban, Kelet-Berlinben telepedett le. 1949 - Berlinben megalapította saját színházát, a Berliner Ensemble-t, melyet feleségével együtt vezetett. 1953 - Brecht a Pen Club elnöke lett, melyet az NDK kormánya az ország politikai elismeréseként igyekezett beállítani. 1956. augusztus 14-én halt meg Berlinben. Brecht színházelmélete nagy hatással volt a modern színházi törekvésekre, innovációi azonban - paradox módon - a színházi köznyelv részévé váltak. Főbb drámái: Mahagonny városának tündöklése és bukása, Aki igent mond, A vágóhidak Szent Johannája, Aki nemet mond, A rendszabály, Az anya, A kivétel és a szabály, Badeni tandráma a beleegyezésről, A hét főbűn, A gömbfejűek és a csúcsfejűek, Rettegés és ínség a Harmadik Birodalomban, A kommün napjai, A nevelő úr