Leonce és Léna - Krétakör

Georg Büchner: Leonce és Léna (r. Schilling Árpád)

Az utolsó Leonce és Léna. Vasárnap. Tizenegy óra. Délelőtt. Háromnegyedkor Tilo Werner -nézőként- teker a Merlin Színház bejáratához. Követjük. A kis színház nézőtere 110%-ban telített. A színpadon tizenkettő négyzetméternyi szőnyeg, másfél órányi játék.

Popo Unalom Királyságának világa kerül színre – Büchner tizenkilencedik századi átható unalma most is aktuális. Bánki Gergely Leoncéja engem lenyűgöz – valóban unatkozik, valóban koravén, valóban nem mosolyodik el – még akkor sem, amikor a színpad mögött felsorakozó kollégái nevetnek (rajta, a darabon, rajtunk). A bábok – az udvari tanácsnokok (Láng Annamária és Nagy Zsolt) rövidített lábbal és térdelve, valamint a bőrönd-estében találkozó Barbie Léna és Kenny Leonce a valóságot és képzeletet, a társadalmilag behatárolt létet és a vágyott életet nyomják az orrunk alá.

Mire is vágyik a két főhős – vagy inkább egy, hiszen Leoncét ismerjük jól, Lénát (Sárosdi Lilla) csak sejtjük. Mozaikokból összeálló, valójában banális történetük az előírt és végül véletlenül egymásra találó szerelmeseké, mindeközben egy unatkozó király (Terhes Sándor) még jobban unatkozó fiának igyekszik átadni a hatalmat, annak akarata ellenére. “Természetesen” végül meg is kapja, el is fogadja ezt Leonce – ám ezzel elveszti álmát (szabadság és szabad szerelem) és legjobb barátját – a Krétakör olvasatában. A társadalmi kötelékekből szabadult, menekült Leonce és Léna végül visszatérnek az aranyketrecbe, a bábok világából a felnőttekébe és rájuk borul az unalom és kötelesség leple. Csak Valerio (Rába Roland), a “filozófikus” barát lép ki ebből a világból, hagyja el a perzsaszőnyeg birodalmát. Kíváncsi lennék, hogy mi lesz vele.
 

A Leonce és Léna 2002-es bemutatója óta rengeteg Krétakör darabot láttam. Ezt csak most, a finisben. Természetesen több olyan elemmel találkoztam, mely visszaköszönt a későbbi – számomra korábbi – előadásokban. Mégis más volt a Leonce és Léna, játékos és szomorú – közeli és távoli – régi és új. Tökéletes egy vasárnapi matinéhoz, hogy ne legyen olyan borongós a hideg júniusi nap. Örülök, hogy elcsíptem egy jegyet az előadásra, akinek nem sikerült, sajnálhatja.