Kasimir és Karoline – Örkény Színház

Azt beszélik, létezik egy titkos szekta, láthatatlan, csendes járású, arctalan tagokkal. Összetartozásuk ideológiák, vallások, anyagi javak felett áll; kötelékük betonmasszív alapja pedig nem más, mint Hámori Gabi bálványként imádása. Péntek este az Örkény Kasimir és Karoline előadásának kb. a felénél én is nyúltam a képzeletbeli jelentkezőlapért: a könnyes szemű Hámori a Tim Burton-filmekre hajazó sminkjével valami elképesztő, földöntúli látványt nyújtott, ezt látni kell, nem próbálom körülírni. A színésznő kultuszának építése egyébként már lerágott csont, nem is (nagyon) célom ezen többet rugózni, de ha ilyen típusú kisugárzásra affinis júzer vagy - nemtől függetlenül - mindenképpen nézd át a linkeket a poszt végén.

Tehát Kasimir és Karoline. Az előadás alapfelállása: a színpad és a nézők közé egy falat húztak a díszletesek, és csak egy „ablakon” keresztül látjuk a történéseket, mintha az előttünk álló falra egy nagy LCD-tévét függesztettek volna, lásd a lenti képen. Az eseményeket ezen az ablakon keresztül figyelhetjük, amiből következik, hogy egy nagyon erős színpadképekkel, gondosan megkomponált és sokszor pantomimos, stilizált mozdulatsorokkal prezentált előadásról van szó. Maga az előadás 62 (!) „jelenetből” áll. Ezt az információt őszintén szólva én az elején nem tudtam hová tenni, de hamar megvilágosodtam: a dramaturgia fontos része a még a fal előtt ülő zongorista-narrátor, aki pár szóban felvezeti a jelenések eseményeit, függöny fel, lepörög a 0,5-4 perc hosszúságú jelenés, függöny le és újra a zongoristánál a szó. Ugyan az elején volt egy olyan érzésem, hogy ez a megoldás nagyon szétszabdalja majd az előadást, de pár perc után el kellett ismernem, hogy nagyon királyul működött a rendszer.

A helyszín egyébként München, időpont a harmincas évek eleje, a történet pedig dióhéjban, az Örkény weboldala szerint: „Oktoberfesti zsongás, hullámvasút, mutatványosok, tömeg. Ott van Kasimir is, a sofőr, aki tegnap veszítette el a munkáját, és ma már képtelen jól érezni magát. Menyasszonya, Karoline úgy dönt, egyedül szórakozik tovább: megismerkedik a dúsgazdag Rauch kereskedelmi tanácsossal. Kasimir pedig összefut egykori kollégájával, aki az utóbbi időben bizonyos paragrafusok elkövetésére specializálta magát.” A sörfesztiválon kóválygó figurák közötti kavarás tehát folyamatos, az előadás hangulata pedig végig börleszkes, könnyed és szórakoztató - persze ha akarod, a figurák drámájába is beleélheted magad, ezen a téren nálam leginkább Kasimir működött (akit Polgár Csaba valami morcos billyelliotsággal játszott, nem volt rossz). Hab a tortán Parti Nagy Lajos kreatív fordítása, a nyakatekert nyelvi struktúrákról a színlap ismerete nélkül is ordít,hogy kinek a munkája.

Bár nem vagyok az elején említett szekta tagja, a színészek közül mindenképpen kiemelném Hámori Gabit, aki az alárendelt feleség szerepét, khm, nagyon komolyan megformálta, a majomlányos magánszámában pedig hihetetlen (és jó értelemben vett) idétlenséggel adta át magát a groteszk szerepnek. Ez a lazaság egyébként valahogy a többiekről is lejött, nekem legjobban Máthé Zsolt tápos figurája tetszett és Széles László is hasonló könnyedséggel csapta le az erőszakos férj szerepének magas labdáját, ahogyan egy gyors mozdulattal lefejelte Hámorit. Külön piros pont jár a zongoránál ülő Darvas Ferencnek, aki a jelenlétével és játékával korrekt békebeli, kockás abroszos hangulatot adott az estének.

Apróság, de zseniális húzás az alkotóktól, hogy a végén szétkapják a színpadot takaró falat, így mi is láthatjuk, hogy milyen térben dolgozott a csapat. Összességében az előadás – a Kockavető mellett – az elmúlt hónapok egyik legszórakoztatóbb színházi élménye volt számomra, köszönhetően a groteszk vonulat bátor felvállalásának, az egyedi képi világnak és a színészi játéknak. Csak ajánlani tudom. (A fotókat az Örkénynek köszönjük.)

Ödön von Horváth: Kasimir és Karoline (r. Bagossy László)