Roló - Táp Színház

Igazából a nevek húztak be az előadásra: Terhes Sándor, Tamási Zoltán, Janklovics Péter, Stork Natasa és Vajdai kötelező anyag mindenki számára, aki nem feltétlenül egy Nagymező utcai zsöllyében képzel egy jó kis színházi estét. A TÁP-ot nem ismerők számára: profi és kevésbé profi színészek projektje, amolyan antiszínház, aminek az eszenciája a Minden rossz Varieté, ahol a fellépők kínosan rossz produkciókkal lepik meg a közönséget. Van róluk pár klip itt a Videán, Facebookon is vannak.

A Roló szinte igazi színdarabnak nézett ki, Vinnai András személyében még író is jegyzi. Na, ez az, ami nem derül ki 100%-ban az előadást megnézve: ugyan van történet és dramaturgia is, mégis inkább sorba rakott poénok halmazának tűnik az anyag - persze a plakát is azt mondja, hogy Vinnai "jelenetei alapján" készült. Persze őszintén szólva nem is vártam mást - gondolom, ezzel nem pont így volt az a pár néző, akik kiszivárogtak a műsor felénél.

A történet röviden: a középpontban egy memóriazavaros fazon és az orvosa áll, a nem túl eredeti szituációra aztán szorosabban és lazábban felfűzött gegeket fűz fel Vinnai és Vajdai Vilmos, a rendező. Ezek között van pár jobb, de becsúszik pár alap cucc is, ami simán belefér, hiszen a színészek elviszik az előadást: Tamási Zoltán jellegzetes orgánuma nálam régóta a kedvencek közé tartozik, a petijegyes Janklovics pedig tökéletes stand-upos arc, amit itt is kamatoztat. És persze Terhes Sándor: úgy tűnik, ő igazi zsoldoskatona lett a posztkrétakörös életszakaszában; másfél hét alatt három különböző formációban láttam felbukkanni, kb egy hónapja pedig még a befuccsolt Vándoristenekben ült kedvetlenül. Mindenesetre ő is profin abszolválja a ma esti feladatot is. Meg kell említeni a főszerepben Gosztonyi Csabát, aki borzalmas bajusszal jól hozza a leszedált gólemet. Természetesen az orrfurulyát nem hagyja ki.

Jó húzás a táncosok szerepeltetése: a furcsa mozdulatsorokkal operáló csapat, kiegészülve a köztük-utánuk loholó kis béna sráccal ugyan nekem nem illeszkedett a sztoriba, de valamiért bejöttek a koreográfiáik.

Összességében a Roló szórakoztató, néha kicsit középiskolás színjátszókörre emlékekeztető előadás, amit ugye leginkább ismerősök, szülők és haverok tudnak értékelni. A közönséget elnézve ez a felállás érvényes itt is: a kollégák, a társulatot, színészeket kedvelők valószínűleg élvezik a Rolót, de az utcáról beesőknek nem biztos, hogy működik az anyag. Ja igen, húsz percet talán érdemes lett volna húzni az előadáson.