Sajnos túlzott elvárásokkal ültem be a legjobb fiatal színészekből/arcokból álló majdnemtársulat előadására: inkább egy gegekkel teli, a mai magyar valóságra direktben reflektálni akaró kabarét kaptam, mintsem egy kerek produkciót. Amivel még nem lenne baj, viszont a majd’ két órás játékidőt nem sikerült annyi és olyan poénnal kitölteni, amennyi elvitte volna az estét.
A lazán kapcsolódó jeleneteknek egy fiktív egyetem, és annak a tanévnyitója ad keretet, amit pár jelenetben jól kihasználnak, de az idő előrehaladtával leginkább teljesen elfelejtődik. Elvileg van írója és rendezője a produkciónak, az egymás után sorakozó random szkeccsek viszont más mutatnak. Ami viszont kiemelkedő, mint általában a Hoppart előadásainál, az emberanyag. Kiss Diából még mindig valami elképesztően őrült energia árad, ritkán látni ilyet, Herczeg Tamás, akiben van valami határozottan billyelliotos, pedig fokozatosan mozgott be a kedvenceim közé. De az eredeti Hoppart másik két tagja, Szilágyi Katalin és a tápos jófiú figuráját ismét kiválóan alakító Barabás Richárd játéka és jelenléte ismét jó.
A Hoppart tehát továbbra is kedvenc, ha ez az előadás messze nem lesz az. Rajongóknak persze alap, a többiek viszont inkább egy jó Korijolánusszal kezdjék az ismerkedést a társulattal, a csapat ennél sokkal többet tud ott megmutatni. További infó az előadásról itt.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.