Sajnos túlzott elvárásokkal ültem be a legjobb fiatal színészekből/arcokból álló majdnemtársulat előadására: inkább egy gegekkel teli, a mai magyar valóságra direktben reflektálni akaró kabarét kaptam, mintsem egy kerek produkciót. Amivel még nem lenne baj, viszont a majd’ két órás játékidőt…
Tovább
Sokak számára ismeretlen a Hoppart Társulat neve, s ez a sokaság bizony nem keveset veszít. A társulat ma a legizgalmasabb független színházi együttállás: az egyetemen néhány éve végzett zenés színészosztály tagjai együtt maradtak, és más színészi elfoglaltságaik mellett hoznak össze kiváló…
Tovább
Nem is tudom, mikor jártam utoljára az akkor még valószínűleg csak moziként működő Szikrában (de kb még a 12 majmot adhatták), így az első este rácsodálkozása a felújított hely miatt volt. Az „alternatív szórakoztató és kulturális központ” nagyon korrekt kis helyre sikeredett: már…
Tovább
Máthé Zsolt a színház egyik reneszánsz embere: játszik, énekel, dalszöveget ír, rappel, rendez. Tisztessséges státuszban az Örkényben játszik tisztességes (mellék)szerepeket, majd miután itt letörli magáról a szénnel rajzolt bajuszt és ledobja a zsakettet, afféle Mr. Hyde-ként padlástereken,…
Tovább
Mégpedig a Hoppart Társulat új bemutatójának előadására. Aki tudja, hogy kikről van szó, biztosan nem hagyja ki, aki pedig nem: a formáció nagyrészt Ascher Tamás és Novák Eszter néhány éve végzett osztályát takarja, akik egyéb munkáik mellett együtt maradtak és növekvő intenzitással jönnek ki újabb…
Tovább
Nem feltétlenül vagyok híve a klasszikus anyagok modernizálásának, aktualizálásának: borzasztó melléfogások, vagy legalábbis felesleges adaptációk tudnak születni a céltalan és mesterkélt újragondolásokból. Ennek ellenére perverz módon alapvetően nyitott vagyok az ilyenfajta kalandra, de óvatosan…
Tovább
Nyolcvanas évekbeli My fair lady-s rossz tévés emlékek miatt sokáig hidegrázást kaptam a musicalektől, ezért Catherine főszereplése ellenére sem néztem meg a Chicagót anno. Nem volt kérdés azonban a hoppartos+zsótéros verzió hallatán, hogy megyünk, és hétfő este a közönség igen magas celebtartalmát…
Tovább
Annyi biztos, hogy a Die hard alapvetésnek számít: a szakadt trikós Willis itthon hasonlóan emblematikus figurája a rendszerváltás körüli időszaknak, mint az ablakban bámészkodó Horváth Balázs. Hogy jó ötlet e színpadon és Bruce Willis nélkül feldolgozni McLane sztoriját, több mint kétségesnek tűnt,…
Tovább
Máthé Zsolt: A kis vakond, akinek a fejére csináltak (r. Herczeg Tamás és a társulat)Verses melotragédia – Máthé Zsolt átiratában. Színházas berkekből tudjuk, hogy a cím nem volt ennyire szofisztikált eredetileg, tehát a címen már nem akadtam fenn... Bevallom, voltak félelmeim, amikor beültem…
Tovább
A végéről kezdem: kellemetlen meglepetés lett számomra ez a buli, pedig érdekesnek ígérkezett: formabontó helyszín egy belvárosi lakásban, kvázi titkos találkozópont az Astoria aluljáróban, ahonnan a színészek viszik szobára az érdeklődőket, valamint a csapatban ott van a rég látott Nagy Zsolt…
Tovább