Hatástalanítani az „időzített bombát” – Interjú Réthly Attilával

Réthly Attila szerint a Petőfi Színház jelen pillanatban egy időzített bomba. Milyen konkrét lépéseket tenne vezetői kinevezése esetén? Emailben kérdeztük.

Réthly Attila rendező mellett ketten pályáztak a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. ügyvezetői posztjára, Nyerges Ferenc, a Kft. korábbi igazgatója, későbbi menedzser igazgatója és Pataki András, a Petőfi Színház igazgatója. A soproni Közgyűlés december 22-ei rendkívüli ülésén várható a döntés. Réthy Attila néhány napja nyilvánosságra hozott egy általa írt elemzést, amely szerint a Petőfi Színház a gazdasági összeomlás szélén áll. Az önkormányzati meghallgatás után kerestük őt.

Réthly Attila

Mik voltak Attila számára a december 12-ei meghallgatás legfőbb tapasztalatai?

A meghallgatás hangulatát alapvetően egy dolog határozta meg. Már egy másik interjúban is elmondtam, Önöknél pedig szó szerint megjelent az a jegyzet, tényelemzés, ami sokkolta a szakmai bizottságot. A 2015. üzleti év auditált számadatai szerint világosan kimutatható, hogy a Petőfi Színház mára elvesztette felnőtt bérletes nézőinek 60 %-át, előadásainak több, mint felét és az ebből származó bevételeinek 60%-át. Ha ez így folytatódik, a rendszer pillanatok alatt összeomlik.

Pályázatában „markáns megújulásról” ír. Melyek a legfontosabb, konkrét elemei ennek a megújulásnak? És milyen gyakorlati változtatásokkal lehet ezeket elérni?

A legalapvetőbb, hogy a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. egyik fő divízióját, a Petőfi Színházat meg kell újítani. Társulatfejlesztésre van szükség, ez ugyanis alapfeltétele annak, hogy a színház ne veszítse el kiemelt státuszát és az ezzel járó állami támogatást. Az előírt 60 % helyett jelenleg egészen pontosan 37.5 %-on áll a szakirányú felsőfokú végzettséggel rendelkező színészek száma. Ütőképes, a legszélesebb műfaji skálán mozgó polgári színház, megfelelően képzett színművészek nélkül elképzelhetetlen. Szeretném, ha azok a tehetséges soproni kollégák, akik még nem rendelkeznek a szükséges végzettséggel, diplomát szereznének a Színművészeti Egyetemen. Ebben segítő partner kívánok lenni. Mindemellett természetesen további tehetséges művészeket is szerződtetnék a társulathoz.   

Milyen konkrét megoldásokkal kívánná elérni, hogy a felnőtt nézők a korábbi évekhez hasonló számban látogassák a Petőfi Színház előadásait? Ezzel együtt, megválasztása esetén, mit kezdene a színház jelenlegi, fiatalokat bevonzani akaró kezdeményezéseivel? 

Nyitott, de lokálpatrióta szellemű alkotóműhelyt képzelek, benne minőségi színházat, ami a lehető legszélesebb műfaji skálán mozog, a lehető legmagasabb szakmai színvonalon. A tartalmas és minőségi színház önmagának tör utat, híre szájról szájra terjed, de azt, hogy kinevezésemmel egy más szemléletű kulturális bázis alakul Sopronban, erős marketing kampánnyal is igyekeznék a város polgárainak tudtára adni.

Meggyőződésem, hogy egy városi színháznak, szándékosan nem vidékit mondok, elsősorban a saját közegében kell elfogadottnak, sikeresnek lennie. Ez az a bizonyos „fészek elv", amit még korábbi mestereimtől tanultam. Az „exportra” dolgozó színházaknak csak világvárosokban van helyük, ahol különleges igényekkel rendelkező közönségrétegek vannak. Van egy másik fontos elv is. Az „egyetemesség elve”. Minden magyar színház szerves része az ország kultúrájának, nem lehet provinciális szempontok és értékek mentén színházat csinálni. Egy színház sikere az egész magyar kultúra sikere, igénytelensége, züllöttsége az egész kultúra szégyene.

                                Soproni Petőfi Színház

Milyen mértékű önállóságot gondol megfelelőnek a Petőfi Színház igazgatója számára a Pro Kultúra Kft-vel való viszonyában? Ez mennyiben más, mint a jelenlegi helyzet?

Kinevezésem esetén, belső szervezeti átalakítással a színházi divízió középvezetői státusza megszűnne. Azt én irányítanám. Emellett pedig komoly szakember gárda felállításával újrahangolnánk a közművelődési hálózatot. Kik is ők? Miklósa Erika Kossuth-díjas énekesnő, Török Zoltán a Novomatic Musical Aréna igazgatója, Lobenwein Norbert és Fülöp Zoltán a VOLT Fesztivál alapító- tulajdonosai, Horváth Zoltánné a Pro Kultúra jelenlegi igazgatója és Koczka Szabolcs közgazdász, aki a Bécsi Magyar Nagykövetség gazdasági igazgató székéből érkezne hozzánk. Azt hiszem ez a névsor nem szorul további magyarázatra.

Elképzelése szerint mi lenne a Soproni Balett sorsa?

A Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. életében az első most a konszolidáció. Megítélésem szerint a soproni balett fenntartása egy veszteséges cég életében olyan teher, amit képtelenség tovább viselni. Tudom, hogy az együttes megszüntetése fájdalmas döntés lenne, de e pillanatban elkerülhetetlennek látszik. Egy prózai színház életében, amelyet elhagyott felnőtt nézőinek 60%-a, nem ez a kitörési pont. A legtehetségesebb táncosoknak a Fertőrákosi Barlangszínházban létrejövő nagyszabású produkciókban kínálnék munkát, olyan rangos művészek mellett, amely életükben komoly szakmai előrelépést jelentene.  

Feltételezve, hogy ismeri Nyerges Ferenc pályázatát (lévén publikus), aki szintén a radikális megújulás jegyében gondolkodik a soproni színházzal kapcsolatban, mely pontokon egyeznek és hol térnek el markánsan kettőjük elképzelései?

Néha úgy érzem, hogy én vagyok a hús, akit Nyerges alatt puhítanak. Nem értem miért, semmi közünk egymáshoz. Ellendrukkereim minden áron össze akarnak vele mosni, hogy esélyeimet gyengítsék, tudván, hogy Nyerges a városvezetés szemében szálka. 25 évig vezette ezt az intézményt. Az elmúlt öt évben is menedzser igazgatóként tevékenykedett. Ha a statisztikákat látva némely kérdésben hasonló következtetésre is jutunk látszólag, még sem ugyanazt a nyelvet beszéljük. Ő egyben okozója is a jelen állapotoknak, amelyekhez nekem semmi közöm. (Nyerges Ferenc 2012-ben azért állt fel a Kft. ügyvezetői székéből, mert elégedetlen volt a színház befogadói koncepciójával – a szerk.)

Az ő dolgozatát csak részben ismerem, számomra inkább tűnik a pályázat az elmúlt 25 év emlékkönyvének, mint újító szellemű színházi és közművelődési koncepciónak. Az azonban megkérdőjelezhetetlen, hogy ez a dolgozat a Soproni Petőfi Színház újkori történetét összegző katalógus első fejezetének címszava alatt mindig megtalálható lesz. Én azonban lapozni szeretnék, továbblépni és új korszakot nyitni. Ahhoz, hogy egy város közművelődési hálózata, azon belül pedig egy színház sikeres legyen - sok mindenen túl -  frissességre, nyitottságra, szabadságra és bátorságra van szükség. A megújulás ezek nélkül elképzelhetetlen. 

Van-e bármi olyan, amit fontosnak tart elmondani, ha nem is érintettük a kérdésekben?

Pataki András a Petőfi Színház jelenlegi vezetője szintén adott be pályázatot, mégis hallgat. (Nem írja elő jogszabály a pályázatok nyilvánosságra hozatalát – a szerk.) Nem tudjuk, mit gondol, mit akar, nem ismerjük a koncepcióját, a csapatot, akikben gondolkodik. Sopron város polgárai megérdemelnék a nyíltságot, hiszen az ő életükről van szó, a városvezetés a mindennapjaik részét képező közművelődési hálózat élére választ december 22-én új igazgatót. Soproni vagyok. A csapat is soproni, amellyel benyújtottam a pályázatomat. Sopron városában, a soproni közönségnek, a soproni polgároknak kívánunk valami mást nyújtani. Értjük a dolgunkat. Bízom benne, hogy a soproni városvezetés él majd az ajánlatunkkal.

Réthly Attila kivonatolt pályázata itt érhető el.
Nyerges Ferenc pályázata itt olvasható.