Szolgáltatás helyett tudatszint-emelés - Interjú Pataki Andrással

Pataki Andrást, a soproni színház ügyvezetőjét, a színházat igazgató kft. frissen kinevezett vezetőjét a színházat ért kritikákról és vezetői elképzeléseiről kérdeztük.  

Ahogy arról korábban hírt adtunk, a Soproni Önkormányzat 2017. február 1-től Pataki Andrást, a Petőfi Színház jelenlegi igazgatóját nevezte ki a teátrumot, a Barlangszínházat és a művelődési házat igazgató Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. élére. A pozícióra rajta kívül még ketten pályáztak: Réthly Attila, a szombathelyi Weöres Sándor Színház főrendezője és Nyerges Ferenc, a Kft. korábbi igazgatója, későbbi menedzser igazgató. Pataki Andrást e-mailben kérdeztük.   

A Petőfi Színház műsor-politikáját, illetve ezen keresztül az intézmény működtethetőségét a másik két pályázó több ponton is kritikával illette. Mindenekelőtt szeretném, ha ezekre a felvetésekre reagálna. Nyerges Ferenc is felvetette, Réthly Attila adatokkal is alátámasztotta, hogy a Petőfi Színház felnőtt nézőszáma drasztikus mértékben csökkent ez elmúlt évek során. Mit gondol erről a Petőfi Színház vezetőjeként?

Elöljáróban hadd szögezzem le: Nyerges úrral és Réthly Attilával ebben a témában sem szeretnék a „sajtóüzengetés” keretei között vitába bocsátkozni. Ráadásul Nyerges úr állításai olyan területek felé vesznek irányt, amelyek nem a szakmai munka részét képezik, ennek megfelelően a vele való kommunikáció várhatóan ezen a másik területen folytatódik majd. A provokatív szituációkban – amelyeknek eddig is ki voltunk téve – továbbra sem kívánok partner lenni. Réthly Attila adataival kapcsolatban annyit jegyezhetek meg: nem megfelelőképpen tájékoztatták, akik ezt tették.

pataki_ok.jpgPataki András (Forrás: Békéscsabai Jókai Színház)

A felnőtt nézők számáról annyit: viszonylag széles körben elterjesztett nézet, hogy a Soproni Petőfi Színház felnőtt nézői elpártoltak a színháztól, s hogy a felnőtt bérletesek száma radikálisan csökkent. Mi elsősorban a magunk által jegyzett időszakot tudjuk elemezni, nevezetesen azt az ötéves időszakot tudjuk számszerűsíteni, ami Sopronba jövetelünk óta máig eltelt. Amikor ide érkeztünk, egy teljesen szétvert, konfliktusoktól atomjaira hullott „üres” épületbe, hozzá kellett látnunk egy a városban élő és alkotó társulat felépítéséhez a semmiből. Nem volt mit folytatni! Idekerülésünkkor 2837 felnőtt bérletese volt a színháznak – ma 2411 felnőtt bérletesünk van. Ez 426 fővel kevesebb, mint öt évvel ezelőtt. Közben 2015-ben megnyílt a Barlangszínház, ahová ez év nyarán 416 néző váltott bérletet. A Pro Kultúra rendszerében tehát az öt évvel ezelőttihez képest mindössze 10 fővel kevesebb a felnőtt bérletesek száma!

Szakmailag megalapozatlannak tartom azokat az összehasonlítási kísérleteket, amelyek a 10-15 évvel ezelőtti felnőtt bérletesek számához hasonlítják a maiakat. Tíz-tizenöt évvel ezelőtt ugyanis még nem volt Szombathelyen színház, nem működött ilyen kapacitással a Barlangszínház, még nem dolgoztak ezerszámra a soproniak Ausztriában, az akkori színház is más költségvetésből gazdálkodott… és sorolhatnám tovább.

Színházunk előadásaira szép számmal váltanak jegyet a nézők, és a közszolgáltatási szerződésben vállalt, nézőszámra vonatkozó százalékos kötelezettségeinket eddig minden évben felülteljesítettük. Ez még abban az időszakban is így történt, amikor a Pro Kultúra Sopron Nonprofit Kft. egyéb elkötelezettségei és be nem tervezett költségei miatt a színházi produkciós költségvetési keretből 20 millió Ft-ot kellett megtakarítanunk.

S mondjon valaki egy olyan színházat a világon, ahol nincs értékesítés, szervezés és marketing! Mert a miénk most ilyen… Az ifjúsági színházi szervezéseket lényegében egyedül végeztem el az elmúlt években. A pedagógusok és intézményvezetők nyitottságának köszönhetően szerencsére sikeresen. Ezért is kívánok a Pro Kultúra Nonprofit Kft. igazgatója lenni, hogy a színházat kiszabadítsam a „művelődési ház szakköre” szerepéből, s valódi perspektívát nyissak a színház előtt, hogy előadásai el is jussanak a nézőkhöz. Jelen pillanatban ugyanis a Soproni Petőfi Színház felnőtt nézői azok közül kerülnek ki, akik belső igényből fakadóan el akarnak jutni színházba, s keresik ehhez az alkalmakat. Ebből a megközelítésből szemlélve úgy ítélem meg, hogy a jelenlegi nézőszám nagyon is magas – csoda, hogy ennyi felnőtt nézőnk van!

Alapvető cél persze, hogy növeljük a felnőtt bérletesek táborát: vállalható terv lehet két éven belül a háromezres felnőtt bérletes szám, melyet az ötéves ciklus végére még 10-15 %-kal emelni lehet, növelve a felnőtt bérletsorozatok számát.

petofi.jpg                                Soproni Petőfi Színház

Nyerges Ferenc arról is írt, hogy a színházat látogató gyermekek száma is csupán azáltal növekedett, hogy „a 2015/2016-os évad premier bérletéhez alkalmanként 200-250 fő néző ingyen jött be”. Ha ezt összevetjük azzal, hogy - Réthly Attila információi alapján - a színházat (is) üzemeltető Pro Kultúra Kft. idei évre kalkulált vesztesége a tavalyi veszteség duplája, miből ered a veszteségállomány ilyen mérvű növekedése, és hogyan finanszírozható a színház működése a közeljövőben?

Tartom magam a bevezetőben említettekhez, de nem akarom megkerülni a kérdését. A Pro Kultúra számítógépes rendszerében található adatokat tekintve nem tudok nem fizető nézőről beszámolni, rendszerünk a fizető nézőszámot rögzíti… Lássuk tehát a számokat: öt évvel ezelőtt 3.345 gyermek és ifjúsági bérletese volt a színháznak, ez a szám az idei évadra már több mint két és félszeresére, 7.849 főre nőtt. Ráadásul ideérkezésünk előtt volt két olyan korosztály a gyerekek között, amely semmiféle színházi élményt nem kapott a város színházától, a bérletesek száma nulla volt! Az egyik a legfiatalabb nemzedék, az óvodásoké, a másik pedig a felsősöké, a 11-14 éves kiskamaszoké. Ezt a helykereső, önmaguk és a világ értelmére rákérdező, kamaszodó korosztályt a város színháza magára hagyta a kételyeivel, kérdéseivel. Pedig mi, ha nem a színház a legalkalmasabb arra, hogy ennek a feszültséggel teli életszakasznak a nagy kérdéseire rákérdezni segítsen?

Még megdöbbentőbb adathoz jutunk, ha összevetjük az öt évvel ezelőtti és a mai időszakot a gyermekek és diákok színházlátogatása szempontjából. A szám úgy keletkezik, hogy a bérletes fiatalok számát megszorozzuk azzal az előadásszámmal, amennyi az adott bérletben megvalósult. Kiderül, hogy az ifjúsági színházlátogatások száma öt évvel ezelőtt 11.087 volt, ma pedig 33.914. Ez annyit jelent, hogy ötéves ciklusunk alatt az ifjúsági színházlátogatások száma 305%-kal emelkedett! Ezek szerint mégis van igény a gyerekekben és fiatalokban a színházi élmény iránt – feltéve, ha az életkoruknak megfelelő problémákkal foglalkozik az. A mi színházunk – különös figyelemmel fordulva a 10-14 évesek felé – így tett az elmúlt öt esztendőben. Mással nehezen lenne magyarázható a színházi események iránti érdeklődés kiugró növekedése.

A kérdés második felére rátérve: a 2016-os év eredményeiről a magam részéről adatok hiányában nem tudok beszámolni, ennek követeztében nem tudok kommentálni sajtóhíreket, nem az én területem még. Arra azonban határozottan törekszünk, hogy az elődeink által lekötött programokat teljesítsük, amennyiben erre a költségvetésben rendelkezésre állnak a megfelelő anyagi források. A 2017-es év tervezett költségvetését semmilyen körülmények között nem kívánjuk túllépni.

Nem biztos, hogy jól látom, de úgy tűnik, azzal, hogy a Kft. vezetője egyben a Petőfi Színház igazgatója is, egyszemélyi vezetés alakul ki az intézményi kontroll helyett. Milyen előremutató lehetőséget lát a Kft. vezetőjeként a hatáskörébe került intézmények (Barlangszínház, Petőfi Színház és a művelődési ház) vonatkozásában azáltal, hogy az intézmények és a Kft. egy ember vezetése alá kerül?

A Kft.-nek eddig is egyetlen vezetője volt, ebben nyilván nem történik változás. A fékek és ellensúlyok rendszeréről annyit, hogy a kft. törvényes működését továbbra is a törvények által szabályozott módon biztosítjuk (könyvvizsgáló, felügyelőbizottság). Változás abban van, hogy egy 25 éves korszak és a hozzá fűződő gyakorlat lezárul, s egyszerűsödik az intézményi struktúra.

barlang_komoly.png                                          Barlangszínház

Korábban azt mondta, hogy a Pro Kultúrán belül egy gazdasági, egy közművelődési és egy művészeti vezető kijelölését tervezi. Miért látja szükségesnek ezt a lépést? Vannak már jelöltjei?

Szeretném a működési struktúrát átláthatóbbá, egyszerűbbé és ezzel működőképesebbé tenni. Bárki legyen is majd az utódom, a három terület valamelyikéről érkezik majd, s nyilván a saját szakterülete szerint tartja fenn maga számára a három igazgatási területet egyikét, s a másik kettőt pedig megfelelő szakemberre bízza. Így elkerülünk rengeteg olyan átfedést, hatásköri súrlódást, amelyek eddig nehezítették a munkát. Jelöltjeim természetesen vannak, a kollégáim beléptetésére a következő hat hónap során, de legkésőbb a naptári év végéig kerül majd sor.

Az MTI-nek adott válaszaiban kiemelte, hogy paradigmaváltásra van szükség ahhoz, hogy a szervezet képes legyen megfelelni a legújabb kihívásoknak. Azt is mondta, hogy a közösség szolgálatának, a közérdek érvényesülésének, a nyitottságnak és a transzparenciának kell érvényesülnie a mindennapi működésben. Mit jelent mindez a gyakorlatban?

Hogy mi mindent jelent ez a mindennapok gyakorlatában, hosszú lenne felsorolni. Remélem, a soproni közösség mihamarabb érzékeli a változásokat – legyen szó akár szimfonikus zenekar, akár az öntevékeny kisközösségek „helyzetbe hozásáról”, vagy éppen az egész várost és környékét megmozdító nagy szabadtéri rendezvényekről, esetleg az oktatási-nevelési intézmények alaptevékenységét segítő elképzelésekről.

A színházról szólva elmondhatom, hogy egységes egészként kezeljük a Soproni Petőfi Színház és a Barlangszínház tevékenységét, mi több, a barlangszínházat szeretnénk feltenni Európa kulturális térképére is. Szűkebb berkeinkben kiemelten fontosnak tekintjük és folytatni kívánjuk a már megkezdett és sikeresen felépített színházi nevelési programunkat, s igyekszünk kihasználni a hazai és külföldi partnerszínházakkal kötött megállapodásainkat is.

A nyílt és átlátható működés követelménye önmagáért beszél. Ezen túl garantálni tudom, hogy a közpénzeket a köz érdekének megfelelően használjuk fel, s egyéni érdekektől mentesen, racionálisan gazdálkodunk azért, hogy Sopron város és környéke polgárságának visszaadjuk kulturális javak formájában azt, ami az övé. S ahogy ezt pályázatom gazdasági fejezetének mottójaként is megfogalmaztam, működésünkre nézve irányadónak tekintem a tíz parancsolat hetedik pontját.

pataki.png

A kulturális közélet szereplőjeként mit gondol, nem lenne jobb a kulturális vezetői pályázatokat még a döntések előtt nyilvánosságra hozni? Így a közvélemény elé tudnának kerülni mindazok a kérdések, amelyek a közpénzekből (is) működő kulturális intézményeken keresztül rájuk is tartoznak, őket is érintik.

A színházigazgatók, ill. egy kft. ügyvezetői igazgatói pályázatának megítélésekor nem egyszerű szavazás zajlik, hanem a tulajdonos dönt. A tulajdonos figyelembe veszi a szakmai bizottságok szavazatait, s végül a közgyűlés tagjai döntenek – jelen esetben – a cégvezető személyéről. A jogszerű döntés meghozatalához tehát nem szükséges nyilvánosságra hozni a pályázatokat, de nem tartom helytelennek, ha egyébként ezek a pályázatok nyilvánosak. Esetemben pályázatom rövidített, személyes adatokat és a mellékleteket mellőző változatát nyilvánosságra hozom, s mindenki elolvashatja, akit a téma érdekel.

Jelen pályázati folyamatban a magam részéről azt tartottam helyesnek, ha csak a pályázati döntést követően hozom nyilvánosságra pályázatomat. Mostani speciális helyzetemben egyéb, külső korlátozó körülmények miatt nemhogy ezt nem tehettem meg, hanem még nyilatkozni sem tudtam a döntésig. Mivel ezek a korlátok már nem állnak fenn, szívesen nyilatkozom, és ahogy jeleztem, a pályázatot is nyilvánosságra hozom.

Miben foglalható össze vezetői koncepciója?

Nemcsak a színházról, hanem az egész kulturális szféráról való elképzelésemet meghatározza egy német filozófus-szociológus, Herbert Marcuse több mint félszáz évvel ezelőtti gondolata, amelyben az egydimenziós ember fogalmát fejtette ki. Marcuse ezen „a fogyasztói társadalom kívülről irányított emberét” értette. Felismerését máig hatónak és egyre inkább érvényesnek vélem. E szerint a kultúra alapvetően nem pusztán szolgáltatás, hanem a lélek és a szellem egyéni, közösségi, nemzeti és egyetemes emberi aspektusát egyaránt figyelembe vevő szolgálat. Tehát nem pusztán szolgáltatás, fogyasztás, a szabadidő hasznos eltöltése vagy szórakozáson alapuló kikapcsolódás, hanem éppenséggel a teljességbe történő bekapcsolódás. Nem a létről történő elfeledkezés, hanem annak közegébe történő csatlakozás. Más szóval: tudatszint-emelés. Ezt tekintem vezetői koncepcióm alapvetésének.