Ötvös András: „A lelkem egy része mindig a Katonához fog tartozni”

A színész évad végén elhagyja a budapesti Katonát és Orlai Tiborral folytatja. Az eljövetel okairól és legújabb feladatairól is kérdezte a Fidelio.

Ötvös András a független színházi szférában kezdte a pályáját, az egyetem után az akkor induló KoMa Társulattal dolgozott. Ezután előbb Egerbe, majd az ottani igazgató- és szemléletváltást követően a Katona József Színházhoz szerződött. Ahogy korábban hírt adtunk róla, Orlai Tibor egy társulathoz hasonló, ám ahhoz képest a színészek számára nagyobb szabadságot adó, újfajta magánszínházi alakzatot hoz létre, melynek egyik tagja Ötvös András lesz.

                 Ötvös András (portrék: Szécsi István)

„Nem könnyű az elválás, hiszen a Katona társulata olyan, mint egy család” – mondja a színész. Máté Gábor, a teátrum igazgatója volt az osztályfőnöke az egyetemen és a gyakorlatát is ott töltötte. „Én tényleg ebben nevelkedtem” – fogalmaz, hozzátéve – „A lelkem egy része mindig a Katonához fog tartozni”.

Az eljövetel oka, mint mondja, „egészen prózai: nem tudok megélni a katonás fizetésemből”. A repertoáron maradó előadásokban azonban továbbra is szerepelni fog.

Jelenleg már az Orlai Produkciós Iroda Családi játszmák című előadását próbálja. „Sírtam a röhögéstől” – meséli a darabról. „Látszik rajta, hogy jól megírt szöveg, jól eltalált helyzetekkel. Az alapszituáció egy karácsonyi ebéd, ahová mindenfelől érkeznek a rokonok, és hozzák magukkal a saját családjukat. Persze, ahogy az lenni szokott, nem sokáig tart az idill. Én egy fiatal ügyvédet, az „öcsköst” alakítom, aki hazamegy a szüleihez” – folytatja.

„De a sok nevetés ellenére ez azért kegyetlen is lesz” – teszi hozzá András. „Az idő előrehaladtával és a helyzetek besűrűsödésével egyre jobban elszabadulnak az indulatok, és ez a láncreakció olyan élesen rajzolódik ki a darabban, hogy miközben szórakozunk, izzadni is fog a tenyerünk, mert magunkra ismerünk”.

Az előadást Göttinger Pál rendezi, aki nem ismeretlen Ötvös András előtt, hiszen A csemegepultos naplója című monodrámájában már dolgoztak együtt, és ez a közös munka komoly elismeréseket váltott ki a szakmából és a nézőkből egyaránt. „Nem volt még olyan előadásom, amit több mint százszor játszottam volna, ezzel pedig már 115-nél járunk” – meséli András. „Száz fölött újfajta megoldandó problémák merülnek fel egy színdarabbal kapcsolatban, ami átrajzolja az ember viszonyát a többi szerepéhez is. Pilinszky mondja a költészetről, hogy az nem konyhakertészet, hanem egy expedíció – én ugyanezt élem meg a Csemegepultosnál mind a mai napig. Igazi, kiélezett, a perverzióig jelen idejű összjáték a közönséggel”.

                          A csemegepultos naplója (fotó: Takács Attila)

Arról is mesél az interjúban, mit élvez ebben a sajátos és ritkán láthatóan energikus előadásban: „Szeretem a védőháló nélküli játékot. Ha egyedül áll ki a színész, és eltölt másfél órát kétszáz ember előtt, az más típusú idegrendszeri és lelki jelenlétet kíván meg tőle” – fogalmaz, hozzátéve – „Valójában egy kicsit az ilyen pillanatokért lesz valaki színész”.

A Fidelión megjelent interjúból a Családi játszmák néhány műhelytitka is kiderül, ahogy Göttinger Pál rendezői munkamódszerébe és Ötvös András következő évadbeli orlais terveibe is bepillanthatunk.

Az interjú teljes terjedelemben itt olvasható.