Udvaros Dorottya: „Egy jó próbafolyamat olyan, mint egy terápia”

A színésznő a Terápia harmadik évadában egy színésznőt alakít. A 24.hu kérdezte többek között szerepéről, a pszichoterápiához és a gyengeséghez való viszonyáról.  

Udvaros Dorottya 2002. óta a Nemzeti Színház tagja. Az utóbbi években nem igen kapott jelentősebb szerepeket az anyaszínházában, ami ebben az évadban úgy tűnik, változni fog: Silviu Purcărete Csehov Cseresznyéskertjét állítja színpadra Udvaros Dorottyával Ranyevszkaja szerepében, és Zsótér Sándor is vele képzeli el A gömbfejűek és a csúcsfejűek előadását. Az elmúlt esztendőkben több nagyobb alakítását láthattuk a kaposvári teátrummal való közreműködésében (Augusztus Oklahomában, Shakespeare királynője), ahogy az Orlai Produkciós Iroda is jelentős szerepekkel kínálta meg (A szív hídjai, Őszi szonáta, illetve ma mutatják be a Kételyt).

Udvaros Dorottya a Kvartett előadásában (fotó: Puskel Zsolt / Port.hu)

Voltak esztendők korábban, amikor kis túlzással elképzelhetetlen volt egy nagyjátékfilm Udvaros Dorottya nélkül. Az utóbbi években ez már nem volt jellemző, noha a Kútban szerepelt. Korábban filmsorozatokban sem nagyon találkozhattunk vele, igaz, A mi kis falunkban már játszott.  A Terápia harmadik évadában új szereplőként csatlakozik a csapathoz, egy olyan színésznőt alakít, aki a felszínen előadói traumákkal küzd: elfelejti a szövegét, és fél, hogy őt is elfelejtik.

„A karakterem egy sikeres színésznő volt – sőt, még most is az –, nagy szerepeket játszott, népszerű, az emberek szeretik. A férjétől ugyan elvált, de kamasz lányuk miatt is kapcsolatban vannak, így látszólag minden rendben van az életében. Aztán a beszélgetések során derül ki, hogy ennek a nőnek tulajdonképpen a legnagyobb problémája a testvérével való viszonya, illetve az abból gyökerező konfliktusok. Köztük mindig is egyfajta „szeretem – nem szeretem” rivalizálás volt. Sőt, igazából az én karakterem egyenesen féltékeny volt a testvérére, hiszen édesanyjuk látszólag jobban kedvelte húgát, mint őt” – mesél az interjúban a szerepéről.

„Számomra ebben a karakterben az volt az izgalmas, hogy ez a nő képtelen volt meglátni azt, hogy mik is az ő valós problémái, holott színészként én is egy kicsit „pszichológus” vagyok, amikor megpróbálok egy figurát így-úgy-amúgy megfejteni, vagy figyelek embereket magam körül, hogy hogyan reagálnak dolgokra” – fűzi hozzá a beszélgetésben.

                            (A portrét Rózsa Erika készítette.)

Egy jó próbafolyamat, véleménye szerint olyan, mint egy önismereti kurzus. „Például tavaly foglalkoztunk Ingmar Bergman Őszi szonáta című művével, amiből filmet is rendezett. Bergmanról tudjuk jól, hogy ő a lélek nagy ismerője, minden filmje nagyon sokrétűen foglalkozik az emberi lélekkel. Ott is egy anya-lánya kapcsolat áll a fókuszban, illetve megjelenik a szeretett mellett a gyűlölet, a másikkal szembeni vádak. (…) Az egész próbafolyamat olyan volt, mintha terápiás kezelésre jártunk volna. Tehát ha jó munkában vesz részt az ember, és tud elmélyülten dolgozni, akkor az egy kicsit olyan nekem is, mint hogyha részt vennék egy terápián” – fogalmaz.

A sorozatban a karaktere úgy véli, hogy nem mutatkozhat gyengének, Udvaros Dorottya magánéletében ezt másképpen látja. „Szerintem ez kortünet mostanában, hogy mi, nők azt gondoljuk, hogy a gyengeségünket el kell titkolni – szerintem ez egy zsákutca. Inkább azt gondolom, hogy jó lenne most elkezdenünk az érzékenységünket, a sérülékenységünket hangsúlyozni” – vallja, hozzátéve – „Itt most szerintem arra kell gondolni, hogy a férfiak újra meglássák bennünk azt a védeni való, szeretni való finomságot, amivel mi, nők rendelkezünk. Az, hogy nekem egyedül is meg kell állnom a talpamon, és teljesítenem kell mindent egzisztenciálisan és mindenhogyan, és egyedül fel tudok nevelni gyerekeket, és egyedül megoldani mindent az égvilágon, ez egy csapda, és most nagyon szurkolok, hogy már kimásszunk ebből”.

Az interjúból az is megtudható, mit gondol a sok munkáról és a pihenésről, milyen újdonságokat fedezett fel a forgatás alatt önmagával kapcsolatban, és hogyan viszonyul a gyászhoz.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Udvaros Dorottya: „Kell az a szemernyi bizonytalanság”
Udvaros Dorottya: „Nem érzem, hogy igazgatókhoz kapcsolódna a színészi életem"