„Ha a trombitát megfújják, azonnal táncolunk”

Molnár Piroska pályájának lényegesebb zenés epizódjait eleveníti fel Emberi hang című első önálló estjén a Rózsavölgyi Szalonban. Interjú. 

A dalok között Molnár Piroska mesél is színházi és privát helyzeteiről. Például arról: Pintyőkének hívták a családban. Édesanyja nevezte el így, mivel már kisgyerekként is folyton énekelt. – Aztán a színművészeti főiskolán a hangképző tanárok is rögtön hallották: nem csupán beszédhangom van, énekhangom is. Egyre nehezebb feladatokat kaptam tőlük. Egyik énekvizsgán Delila áriáját kellett előadnom. Két centis hajjal mulatságos Delila voltam – mondja Molnár Piroska, aki idővel mindent énekelt. Sanzont, operettet, kuplét, népdalt, és így tovább.

                        Molnár Piroska (forrás: Fidelio)

Lehetett volna akár operaénekes is. Pontosabban: felvetődött, hogy meg kellene próbálnia ezt is. – Miután elvégeztem a színészszakot, hozzámentem Eötvös Péter zeneszerzőhöz. Anyósom korrepetitor volt a Zeneakadémián, ő biztatott, jelentkezzem az operaszakra. De nem gondoltam, hogy az nekem való. Amióta az eszemet tudom, színész akartam lenni, már akkor is, amikor még fogalmam sem volt, mi is az a színészet – emlékezik.

És most mit gondol a színészetről? – Kőkemény munka. De ha az ember a színpadra lép, a nehézségeket elfelejti. Mi, színészek, kicsit olyanok vagyunk, mint a cirkuszi lovak: ha a trombitát megfújják, azonnal táncolunk. Egyszer Kulka Jánosnak említettem: van bennem valami erős kötelességérzet. Talán genetikus. Anyám, apám, az egész családom jó munkásemberekből állt – fogalmaz a színésznő.

Egyébként tíz évvel ezelőtt kortárs zenét is énekelt. Kurtág Györgynek a Mi is a szó? című, Beckett-töredékekre írott művét. Olyan színész kellett hozzá, akinek két oktávnyi a hangterjedelme. – Életem legnagyobb vállalkozása volt Kurtág György zenéjének eléneklése. Féltem az egésztől. Máig nem tudom, honnan nyertem a bátorságot, hogy belevágjak. Vajda Gergely volt a karmester. Anyukája, Kincses Veronika is biztatott, hogy igenis, menni fog az nekem. De sokszor kétségeim voltak. Majdnem egy évig tanultam a művet. Kurtág néhány próba után azt mondta: rendben van, én énekelhetem. Hihetetlen boldogság volt fellépni a Zeneakadémián. Később meghívtak vele a salzburgi Mozarteumba, a berlini Kammerspielébe is – idézi föl Molnár Piroska.

Jordán Tamással a Tisztelt hazudozó! előadásában (fotó: Éder Vera / Rózsavölgyi Szalon)

Sosem méricskélt egyetlen szerepet sem. Nem nézte, kicsit vagy nagyot játszik-e. – Hiszen mindig én vagyok ott. Pártos Géza egykori osztályfőnököm azt mondta nekem: „Magának végig kell ennie az étlapot, hogy eljusson a desszertig.” Arra értette: lehet, hogy fiatalon idősebb szerepeket osztanak majd rám, de legalább nem fogok kiöregedni a naiva szerepkörből, és hosszú lesz a pályám, mert egyik karakterből megyek a másikba. Lehetek tragika, de a következő pillanatban már komika is. Nem skatulyáznak be. És igaza lett Pártosnak – jegyzi meg Molnár Piroska, aki amúgy soha nem volt szabadúszó.

– Csapatjátékos vagyok. Miután eljöttem a Nemzeti Színháztól, a Thália társulatához csatlakoztam. Kedvelem őket, jókat játszunk. De az is biztos: mindennel felér, hogy a kaposvári közösségben telhetett a fiatalságom. Felneveltek és a helyes útra tereltek. Egy megszakítással összesen negyed századot töltöttem a Csiky Gergely Színházban – idézi fel a legendás korszakot.

A Vörös Róbert által rendezett zenés est bemutatója október 6-án lesz a Rózsavölgyi Szalonban, este fél 8 órai kezdéssel. Ezt követően október 7-én két alkalommal is látható a produkció, délután 4 és este fél 8 órától, valamint október 20-án este fél 8-tól.

(Forrás: Rózsavölgyi Szalon)

Kapcsolódó írások

Molnár Piroska önálló estje a Rózsavölgyi Szalonban
Mintha a gondolkodás kiment volna a divatból – Interjú Molnár Piroskával
Molnár Piroska: „Imádom a színházat”