Bánki Gergely: „Nagyon sokáig nem tudtam azt mondani, hogy színész vagyok”

Bánki Gergely színésszé válása folyamatáról, szétszórtságáról, kötöttségektől való irtózásáról és a színház közéleti szerepéről is mesélt a 168 órának.

Bánki Gergely filozófiát tanult a miskolci egyetemen, közben a Stúdió K-val dolgozott, majd Schilling Árpád hívására lett egyik alapító színésze a Krétakörnek, és tizennégy éven át, a társulat feloszlásáig tagja maradt. Fontos szerepekben láthattuk a Fekete kefe, a Buhera mátrix, a Vakszerelem, az Etetés, az Oda az igazság és a Brazilok című filmekben, az RTL Klubon futó A mi kis falunk sorozatban Lacit, a polgármester öccsét alakítja. Tavaly mutatták be a Trafóban első rendezését, a Proton Színházzal színpadra állított 1 link című produkciót.

Bánki Gergely (fotó: Szécsi István / Divany.hu)

Bánki Gergelynek nincsen színművész diplomája, ami általában a hosszabb utat szokta jelenteni: epizódszerepek, néhány több mondatos alakítás, és így tovább. Ezzel szemben eddigi előadásaiban nem nagyon volt epizodista. „Néha magam is elcsodálkozom, hogy a pályám során jórészt főszerepek találtak meg. Az okot nem tudom, képtelen vagyok magamat reálisan megítélni, és ha erre kérnek, általában értelmetlen, egymásnak ellentmondó dolgokat szoktam megfogalmazni” – meséli az interjúban.

Az akkor alternatívnak nevezett színházi közegben kezdett el dolgozni, és kellett egy kis idő, amíg önmagát színészként tudta definiálni. „Ez a magam választása volt. Ugyanakkor nagyon sokáig, ha megkérdezték, mivel foglalkozom, nem tudtam azt mondani, hogy színész vagyok” – mondja, hozzátéve, hogy például filozófusnak inkább vallotta magát, noha összesen két évet hallgatott filozófiát.

Már a középiskolában sok gondja akadt azzal, hogy irtózott a kötöttségektől. A Rákóczi Gimnáziumból ki is rúgták, végül a Vörösmartyban érettségizett úgy, hogy az osztályfőnökét csak a szóbelin ismerte meg. „Nem voltam én rossz gyerek, csak éppen kizárólag azzal voltam hajlandó foglalkozni, ami érdekelt. A mai napig szétszórt vagyok a hétköznapi életben” – emlékezik erre az időszakra. A szétszórtsága korábban okozott neki problémát a munkájában is, Schilling Árpád a Krétakörben egyszer fizetés levonással is meg kellett fenyegesse, hogy észre térjen. Mint mondja, most már képes a színházi munkáiban koncentrálni.

Bánki Gergely a Brazolikban

Fantasztikusnak érezte a Krétakörben eltöltött éveket. „Szerintem színházat úgy érdemes csinálni, ahogy a Krétakörben tettük. Olyan elképesztő műhelymunka folyt, amely minden résztvevőtől folyamatosan kreativitást követelt, a teljes személyiséget igénybe vette. Úgy éltünk, mint egy szekta, amelynek tagjai közös lelkesedéssel szolgálják ugyanazt a célt. Nagyon mások voltunk, de az energiáink összeadódtak” – fogalmaz ezzel kapcsolatban. Mégis felszabadultságnak élte meg, amikor vége lett: „Egyrészt azért, mert, akármennyire szabadak voltunk is, a Krétakör idővel mégiscsak intézménnyé vált, ami elkezdett nyomasztani. Ráadásul másodhegedűsnek éreztem magam a társulatban” – meséli.

Egy egészen új helyzetben találta magát, aminek megvolt a pozitív hozadéka is számára: „Amikor vége lett, a magam urává váltam, nagyobb lett a felelősségem saját magammal szemben. Szabadúszóként nem vesz körül egy olyan társulat, amely akkor is kiváló előadást hoz létre, ha én netán halványabb vagyok. Most minden egyes produkcióban a maximumot kell kihoznom magamból, nincs alattam védőháló”.

A közélet élénken foglalkoztatja, véleménye szerint rengeteg kibeszéletlen probléma vesz körül minket. „Nemcsak a híreket követem, de a véleménycikkeket is elolvasom, megfontolom” – mondja, hozzátéve – „Izgalmas időszakot élünk. A regnáló rezsim kísérleti laborrá változtatta a magyar társadalmat, olyan folyamatokat tanulmányozhatunk élőben, amit korábban csak a történelemkönyvekből ismerhettünk. Ez egyrészt elkeserítő, másfelől rendkívül inspiratív megfigyelni, hogyan épül fel egy új rendszer, és erre hogyan reagálnak az emberek”.

Bánki Gergely (fotó: Szécsi István / Divany.hu)

Bánki Gergely úgy véli, a színházban ez most nem a finom utalások időszaka: „Én imádom a finom, rejtett utalásokat, de azt utálom, amikor azok nem jutnak el a nézőhöz. Egyre kevésbé finom a helyzet, amiben élünk, egyre kevésbé árnyalt. A színházi előadásnak is alkalmazkodnia kell ehhez a fekete-fehér világhoz. Bizonyos értékek mellett hitet tenni, másokat pedig kétségbe vonni, az nem politizálás. Az a színház egyik alapfeladata” – vallja.

Az interjúból az is kiderül, legutóbbi filmjében, a vidéki színházi közegben játszódó Hetedik alabárdosban miért nem jelentett számára hátrányt, hogy a témában nincsen saját tapasztalata, milyen családi háttérből érkezett, és alkalmasnak tartja-e magát a társulati létre.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

„Küzdöttem a saját önképemmel” – Bánki Gergőt kérdezték
Hetedik alabárdos címmel forog Vékes Csaba filmje - Főszerepben Bánki Gergely