Tenki Réka „Úgy lejönni a színpadról, hogy aznap csináltam valami fontosat”

A fiatal színésznőt a 24.hu kérdezte filmekről és színházról, többek között az Egyasszony című monodrámájáról, a metoo-kampányról és a társulati létről.

Tenki Réka 2016 óta az Örkény Színház társulatának a tagja. Legnagyobb szakmai sikere azonban kicsit korábbról datálódik, az Orlai Produkciós Iroda és a FÜGE 2015-ben közösen bemutatott Egyasszony című monodrámájában nyújtott alakítását a kritikusok a legjobb női főszereplőnek járó Színikritikus Díjjal ismerték el. A megrázó erejű történet a sérülten született gyermekről és annak elvesztéséről elsőként Péterfy-Novák Éva blogján volt olvasható, később könyv formájában is megjelent.

        Tenki Réka az Egyasszony előadásában (fotó: Takács Attila)

„Mióta az Egyasszony című monodrámát játszom, azóta tudom, milyen érzés úgy lejönni a színpadról, hogy aznap csináltam valami fontosat. Ezzel az előadással éltem át, hogy a munkám igazán hasznos lehet, és akár segíteni is tud bizonyos embereknek. Egy színész ritkán választhatja meg, milyen szerepet kap, ezért nagyon meg kell becsülni az ilyen munkákat” – mondja az interjúban az előadásról a fiatal színésznő.

„Hihetetlen adottságunk, hogy képesek vagyunk alkalmazkodni, és továbblépni a legsúlyosabb traumák után is. Éva története azért különleges, mert mutat egy kiutat” – vallja, hozzátéve – „Éva példája azért is hihetetlenül fontos, mert mindazok után, amin keresztülment, nem lett drogos, alkoholista vagy öngyilkos, hanem képes volt továbbmenni, megőrizve az öniróniáját és a hihetetlen életigenlését. Nyilván vitte magával a csomagját, mert az ilyesmit nem lehet letenni, de megtanult vele együtt élni. Szerintem ez a legfontosabb az egészben”.

A hatalommal való visszaélés, a szexuális zaklatások és a metoo-kampány is szóba kerül a beszélgetésen, amellyel kapcsolatban legjobban az zavarja, hogy a kampány kipécézte a színházi szakmát és félrevezető általánosításokhoz vezetett. „Néha úgy érzem, hogy metoo-kampánynak is nagyobb a füstje, mint a lángja. Egy ponton túl már fogalmam sincs, hogy kinek van igaza, kivel mi és hogyan történt. Közben viszont olyan közhelyeket és sztereotípiákat kezdenek ráhúzni a rendező-színésznő viszonyra, amelyek nagyon félrevezetőek tudnak lenni. A zaklatás nagy probléma, de ugyanúgy előfordulhat bármelyik szakmában” – fogalmazza meg az ellenérzéseit.

Tenki Réka az Örkény Színház Három nővérében (fotó: Mészáros Csaba)

Fontosnak tarja, hogy ezek a történetek kiderüljenek, de mint mondja a színészi szakma sajátosságai kívülről nehezen érthetőek. „Azt látom, hogy valakinek van értelme megszólalni, másnak meg nincs. Most viszont ott tartunk, hogy már mindenki megszólal, és így kezdi elveszíteni a fókuszát az egész történet. Mert a mi szakmánkban sajnos nehéz behatárolni, hogyan dolgozunk. Jobban ki vagyunk téve szélsőséges érzelmi helyzeteknek, de mindezt meg kell tanulnunk kezelni és uralni. Ezeket a folyamatokat nem tudod elmagyarázni egy civil embernek, mert nem fogja megérteni. Ha mindenki felszólal, akire érzelmileg hatott egy helyzet, parttalanná válhat az amúgy fontos ügy” – véli.

„Nagyon szeretek társulathoz tartozni, és az Örkény pont egy olyan közösség, amiben jó benne lenni. De mellette azért szeretném megtartani a korábbi szabadságot is. Szabadúszóként ugyanis megtapasztaltam, mennyi adrenalint ad, ha sok máshonnan jött emberekkel dolgozhatok különféle helyzetekben. Kellenek az új kihívások, mert magamból is csak így tudom a legtöbbet kihozni” – ami a társulati létet és a vendégszerepléseket illeti.

Az eredeti interjúban arról is lehet olvasni, Tenki Réka vajon konfliktuskerülő vagy éppen szókimondó alkat-e, mit gondol arról, hogy főként drámai karaktereket kell játszania, és mennyire tudta megszokni a budapesti életet.

Az Egyasszony című előadás legközelebb december 4-én és 16-án, illetve január 6-án és 25-én látható a Jurányiban.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Ki vagyok éhezve a filmre – Interjú Tenki Rékával
Tenki Réka Európa tíz filmtehetsége között
Tenki Réka: „Az új helyzetek mindig építik az embert”
„Többször is volt olyan pillanat, amikor azt gondoltam, hogy legyőz ez a történet” (7óra7)
Színikritikusok Díja 2016 - Ők a nyertesek!