Scherer Péter Pepeként lett közismert Jancsó Miklós filmjein keresztül. A színészt a Footer.hu kérdezte filmekről, színházról és a humor szerepéről az életben és a művészetben.
Scherer Péterre sokan Jancsó Miklós filmjeiből emlékeznek, ahol Pepét játszotta, mások az Argó filmekből, vagy a Made in Hungáriából ismerhetik, mostanában pedig a Válótársak Jakab Dávidjaként látható a televízióban. Kevesebben tudják, hogy többek között Mucsi Zoltánnal van egy kisebb társulatuk, a Nézőművészeti Kft., amellyel többek között ifjúsági előadásokat hoznak létre, és amelyekben nem csupán játszik, de van, hogy rendez is. Legközelebbi bemutatójuk Büchner Leonce és Lénája.
Scherer Péter
Lassan tízedik éve játssza a Kolibri Színház Klamm háborúja című osztályteremszínházi előadását, amelyben egyetlen szereplőként egy tanárt alakít, aki végzetes konfliktusba keveredik önmagával és a diákjaival. „Most már ott tartok, hogy ha nem jut eszembe egy mondat, vagy mást mondok, akkor is pillanatok alatt feltalálom magam. Van olyan, hogy improvizálok valamit, és ezzel visszatalálok a szerepemhez. Viszont olyan is történt már, hogy a gézengúzok csináltak valamit, ami megakasztott, és ezzel együtt a szöveggel is elakadtam. Ilyen esetben hátrasétálok a súgóhoz, ő mond két szót a fülembe, és már megy is tovább az előadás” – meséli a háromszázadik előadás felé lépkedve.
Az előadásokat, amelyeket egy-egy valódi osztályközösség saját tantermében játszanak diákoknak, beszélgetés követi. Scherer Péternek jó tapasztalata van ezekről a diskurzusokról: „Az ilyen közönséggel mindenről lehet beszélgetni, ami a darabban történt, kimondják mindazt, ami nehezen szavakba önthető”. Az viszont érdekes, hogy a fiatalok általában saját magukat, illetve a történetbeli tanulókat hibáztatják a tragédia kapcsán. „Pedig a tanár nagyon sok meggondolatlanságot követ el. A diákok elfogadják, hogy a történet szerint ők vádolják a tanárt, de a személyes véleményük az, hogy a tanulóknak jelentős szerepe van abban, hogy ez a tanár tönkrement” – fogalmaz a színész.
A Klamm háborúja előadásában (forrás: Kolibri Színház)
Annak idején Jancsó Miklós filmjeinek Kapájaként és Pepéjeként váltak közismertté, mint meséli Scherer Péter, ezek a filmek lecsengtek, és már csak egy-egy PR jellegű felkérésük van, ahol ezt a két figurát kell hozniuk. Mucsi Zoltánnal mindmáig barátok, sőt a Nézőművészeti Kft.-ben együtt dolgoznak. „Együtt játszunk és együtt is gondolkodunk, illetve alkotunk” – mondja erről a közös munkáról – „Nagyon szeretem, hogy ezen a színész pályán nem egyedül bandukolok. Bár olyanok vagyunk, mint Rocinante és Sancho szamara. Botorkálunk ezen a pályán, hol az egyikünk botlik meg egy kicsit, hol a másikunk, néha a szamár megy ki legelni balra, de aztán visszatalál az útra” – fűzi hozzá a Don Quijote című közös előadásukra is célozva ezzel, ahol Mucsi Zoltán a búsképű lovagot, Scherer Péter pedig hűséges fegyverhordozóját alakítja.
Ezzel együtt szakmai kérdésekben komoly vitáik is szoktak lenni. „Mind a ketten konok, makacs emberek vagyunk. Persze, ez legtöbbször nem látszik, vagy a filmekben olyan, mintha mindig csak a Zoli igaza érvényesülne, de ez nem így van. Én rendíthetetlenül küzdök az igazamért a jobb eredmény érdekében és ebből jócskán adódnak konfliktusaink” – fogalmaz, hozzátéve „Ezekből mindig kibékülünk. Két ember, aki jót akar és érti is egymást, az azt mondja ilyenkor, hogy „Te figyelj ide, hülye voltam egy kicsit!”, „Ne is mondd, én is!” - és már el is felejtettük az egészet. Mi tényleg jó barátok vagyunk”.
Mucsi Zoltán és Scherer Péter (fotó: Mészáros Csaba)
Scherer Péterhez általában a humort szokás kötni, noha játszik humortalan alakokat is, akár A gondnok, akár a Kolibri Színház Márió és a varázslójában. „A Krétakör idejében volt egy darabunk, amelyben Törőcsik Mari mondott egy szöveget, amely úgy kezdődött, hogy „Az életben a legfontosabb a humor. Az apám mindig azt mondta, óvakodj azoktól az emberektől, akinek nincs humoruk. Mert akiknek nincs humoruk, azok bántanak.” - ez nekem nagyon tetszik” – osztja meg a humorral kapcsolatos egyik alapvetését. „És a tragikomikum meglátásom szerint a legnemesebb humor. Az a pillanat, amikor képtelen vagy eldönteni, hogy sírj, vagy nevess. És ilyen módon szerintem a humornak mindenhol van helye” – fűzi hozzá.
Az interjúból az is kiderül, mennyire izgul egy-egy előadás előtt, tapasztalata szerint van-e különbség a vidéki és pesti diákok reakciói között az osztályteremszínházi előadásoknál, és milyen élmény volt számára egy kerekesszékes figurát játszania Az éjszakám a nappalod című filmben.
A teljes interjú itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
„Szeretem, ha néha tudok magánember is lenni” – Scherer Péter válaszolt
„A színészet mindig ott mozgott bennem" – interjú Scherer Péterrel
Premierajánló – Egyedül nem megy?