A színművészt korábban az édesapja, mostanában a fia miatt tiborozzák le. Legújabb bemutatójáról és színházvezetői ambícióiról is mesélt a Pótszékfoglalónak.
Benedek Miklós a Színház- és Filmművészeti Egyetem (akkor még Főiskola) elvégzése után a Nemzeti Színházhoz szerződött, 1983-tól 2003-ig a budapesti Katonában játszott, majd ismét a Nemzeti Színház társulatához szegődött. Tizenöt éven át tanított a Színműn. 2009. óta szabadúszó, többek között az Orlai Produkció előadásaiban szerepelt, legutóbb a Heisenbergben, ahol egy idős férfit alakít, aki szerelmes lesz egy nála sokkal fiatalabb lányba.
Édesapja, Benedek Tibor is színész volt, idő kellett, amíg saját nevet szerzett magának. „Talán három-négy-öt éve lehettem már a pályán, mire leszoktak arról, hogy letiborozzanak – mert Miklós vagyok. De mostanában újra kezd előfordulni, most viszont már a fiammal (olimpiai bajnok vízlabdázó – a szerk.) tévesztenek össze. Néha bántóan el is írják egy-egy képaláírásban. Mert ha Benedek, akkor az csak Tibor lehet” – meséli az interjúban. „Azért ez olyan nagyon nem izgatott soha” – fűzi hozzá.
Benedek Miklós a Heisenberg olvasópróbáján (fotó: Takács Attila)
Több színházigazgatói pályázatban szerepelt a neve, de végül sehol nem jutott színházvezetői vagy művészeti vezetői lehetőséghez. „Volt pár év, amikor volt, lett volna szó erről – akkor elég sok pályázathoz kértek fel engem, volt köztük egy olyan is, amit Máté Gáborral közösen írtunk. Azonban nem voltam sem annyira rámenős, sem annyira karrierista, hogy én aztán mindenáron színigazgató, főrendező vagy ki tudja, mi legyek egy színháznál” – emlékezik.
„Ebben a darabban számomra minden teljesen új! Ilyen jellegű, kétszereplős darabban – egy idős úr és egy fiatal hölgy találkozása – még nem nagyon játszottam” – mondja a Heisenberg című előadásról, hozzátéve – „Ez nem olyan darab, amelyben a többi mellett van két jó szerep is, hanem itt összesen két szereplő van, akiknek az előadás koncentráltságát végig fenn kell tartaniuk. Megfogni a nézőket, és ott lenni az elejétől a végéig”.
A színművész arról is mesél, mi az előadás „tanulsága” a számára. „Az, hogy jó az, ha jókat, jóízűen tud enni, jókat tud beszélgetni. Jó az, ha van egy társa, akivel mindezt meg tudja tenni. Van egy hetvenöt éves ember, aki elmondja, hogy tulajdonképpen most kezd el élni, amikor találkozik ezzel a lánnyal. A lány hozzá képest fiatal, mégis ő tár fel ez előtt az ember előtt számára eddig még ismeretlen dolgokat. Szikrázik az egész darabból az élni akarás” – fogalmaz.
Benedek Miklós és Ullmann Mónika a Heisenberg előadásában (fotó: Takács Attila)
Amikor először kapta meg a szövegkönyvet, kedves és jól játszható darabnak gondolta csupán. „Igazán meglepett, hogy Máté (Szabó Máté rendező – a szerk.) ilyen mélyen tud hozzányúlni, és ennyi rétegét, mélységét, árnyalatát képes megmutatni – nem is gondoltam volna, ismerve a szöveget korábbról. Mint rendező még többet adott hozzá a darabhoz, és mi magunk is sokat tanulhattunk ebből. Az egy kezén meg tudja számolni az ember, hány olyan rendező van ma, aki ennyire mélyen bele tud menni egy szöveg regisztereibe, és ennyi odaadással, lelkesedéssel, lendülettel tud ma dolgozni, ilyen hat hetet tud produkálni” – meséli a próbafolyamatról.
A beszélgetésben a monodrámák is szóba kerülnek, amelyből mostanában egyre többet láthatunk a színpadokon, és amilyet Benedek Tibor még nem játszott. „Volt önálló estem, kettő is – de az egészen más. Azok saját magam által összeállított szövegek voltak, és elég régen is voltak már” – emlékezik. Hogy mi lehet ennek a műfajnak a titka? „A néző szeret elvonulni abból a világból, amiben él, egy-két órára. Beletemetkezni egy szövegbe, amiben egyedül marad azzal az egy színésszel – úgy érzi, mintha személyesen neki mondaná” – véli a színművész.
Az interjúból az is kiderül, mit tanult Benedek Tibor Kellér Dezsőtől a népszerűségről és az öregedésről, mennyre bántja, hogy végül nem kapott lehetőséget színházvezetőként, és mit gondol arról, miért lettek mostanában népszerűek a monodrámák.
A teljes interjú, amelyet Csatádi Gábor készített, itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
Benedek Miklós: ,,Igazságtalan, hogy a jó dolgok későn történnek meg velünk”
Heisenberg – Benedek Miklós és Ullmann Mónika jutalomjátéka a Hatszín Teátrumban
Benedek Miklós: „Azt hiszem, végigjártam a ranglétrát”
„Én senkihez sem tartoztam” – Benedek Miklós mesélt