„Nem hívtam senkit, csak közhírré tettem, hogy alakult egy színház”

Jordán Tamás a közönség neveléséről és a színház jelenre való reflektálásának szükségességéről is mesélt a szombathelyi színház kapcsán az Art7-nek.

Jordán Tamás emlékezetes és méltatlan hercehurcát követően maradt az általa alapított szombathelyi Weöres Színház igazgatója (témába vágó cikkeink itt olvashatóak). Végül afféle tessék-lássék megoldásként megkapta a teátrum vezetését (különben évadot sem tudtak volna hirdetni Szombathelyen), de a szokásos öt év helyett mindössze két és fél év hosszan. Ahogy erről Bányai Kelemen Barna színművész – aki most szerződik el Szombathelyről Budapestre – egy korábbi interjúban beszélt, az ily módon beláthatatlanná vált közeljövő miatt a társulat egésze válik egyre bizonytalanabbá. 

Jordán Tamás (fotó: Mészáros Zsolt / Weöres Sándor Színház)

Jordán Tamás 2008-ban szervezte meg az újonnan induló szombathelyi színház társulatát. „Szerénytelenségnek fog tűnni a válaszom: nagyon jóban vagyok a színésztársadalommal, azokkal a rendezőkkel is, akik a spiccen vannak és jegyzik őket. Szívesen jöttek, majd meggyőződhettek róla, hogy jó társulattal, jó körülmények között dolgozhatnak. Örömmel regisztrálom, hogy évről évre szinte változatlan a rendezőgárda” – emlékezik ezekre az időkre az interjúban.

Akkoriban a szombathelyiek legtöbbjének nem volt színházi tapasztalata, így nem lehetett „rájuk rontani” valamiféle művészszínházi repertoárral. „Van abban tudatosság, hogy évadról évadra neveljük a közönséget. A kísérletünk, ami arról szólt, hogy mindig magasabbra emeljük a lécet, sikeresnek bizonyult, hiszen már jóval háromezer fölött van a bérleteseink száma” – mesél a folyamatról, hozzátéve – „Ha tíz embert megkérdezek, hogy milyen színházat szeretne, akkor kilenc azt válaszolja, hogy legyen szórakoztató, legyen zenés: egész nap dolgozik, este fáradt, arra vágyik, hogy kikapcsolódjon, nevessen. Lassan megértik, hogy a kikapcsolódásnak nagyon különböző formái vannak, egy elgondolkodtató darab is kikapcsolhatja az embert, elkezdhet elmélkedni a világról. Pár éve egy Ibsen-darabot nehéz lett volna itt elképzelni, most meg telt házakkal tudjuk játszani”. 

Jordán Tamás (fotó: Lóránt András)

Az ideérkező színészek mára társulattá váltak. „Maga a munka formálja a kohéziót. Különösen sokat számít, hogy milyen rendezőkkel dolgoznak együtt. Én nem hívtam senkit sem, csak közhírré tétettem különböző fórumokon, hogy alakult egy színház és társulatot toborzok” – vallja Jordán Tamás az összekovácsolódásról.

Az így kialakuló állandóságnak véleménye szerint van jó és rossz oldala is: „A jó, hogy nyilvánvalóan homogén, a rossz pedig, ha van ilyen, hogy úgy tartják, hét-nyolc évet egészséges egy színésznek egy helyen töltenie, utána új impulzusokat kell keresnie. Én örülök az állandóságnak, de némi fluktuáció nálunk is van”.

Említettük Bányai Kelemen Barna távozását, aki korábban Marosvásárhelyen játszott, majd Szombathelyen is azonnal vezető színész lett. „Támogatom a döntésében Bányai Kelemen Barnát, ő korosztályának a legjobb színésze, egyetértek vele, hogy szem előtt kell lennie. Szívesen volt Szombathelyen, jókat is játszott, jól is érezte magát, de neki az a dolga, hogy országosan ismert színész legyen” – nyilatkozik a színművész döntése kapcsán az igazgató. 

Bányai Kelemen Barna és Jordán Tamás a szombathelyi Volpone előadásában (fotó: Mészáros Zsolt)

Szombathelyen nem ritkák az olyan előadások, amelyek hangsúlyosan és kritikusan reflektálnak szűken vett társadalmi környezetünkre. „A szombathelyi közönség, akárcsak az ország lakossága, ezerfélét gondol: vannak, akik elkötelezettek egy irányba, másokat hidegen hagy a politika; mindenki úgy reagál ezekre a benyomásokra, ahogyan a meggyőződése és a hite diktálja. Arról, hogy a színház időnként reagál mindennapjaink történéseire, azt gondolom, hogy ez az egyik alapvető feladata. Lehet ennek örülni, lehet ezt emészteni, lehet összekacsintani, vagy úgy dönteni, hogy nem vásárolunk többet bérletet! Ezek mind benne vannak a pakliban, de a színház akkor sem mondhat le arról, hogy valamilyen módon reagáljon arra a társadalomra, amiben él” – vallja.

Jordán Tamás hetvenöt évesen igazgat, játszik Szombathelyen és Budapesten is. Honnan lehet energiákat mozgósítani, amikor játszik? „Ez nyilván a génekben is fellelhető adottság. Bár látszólag nagyon sok dolgot csinálok egyszerre, olyan színpadi szerepeim vannak, amikre valóban kíváncsi vagyok. Mint hal a vízben, az akvárium után, úgy tudok lubickolni egy-egy szerepben” – válaszolja.

Az eredeti interjúból, amelyet Kocsis Marcell írt, megtudható, mi az, amit nem tudott Jordán Tamás az eredeti elképzeléseiből megvalósítani Szombathelyen, a POSZT alapítójaként milyen kapcsolata van jelenleg a színházi találkozóval, és milyen konkrét elképzelése van, amelyet még a mandátuma lejárta előtt szeretné, ha megvalósulna a Weöres Sándor Színházban.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Jordán Tamás egy darabot rendelt, amelyet Törőcsik Marival játszanának el
Fodor Tamás és Jordán Tamás – A színház súlya jelentősen csökkent
Jordán Tamás Hazám-díjat kapott
A Jordán-sztori – Könyv jelent meg Jordán Tamásról
Életműdíjat kapott Jordán Tamás a VIDOR Fesztiválon
Jordán Tamás: „Nem adtam magamnak időt arra, hogy megijedjek”
Jordán Tamás „kiszökik” a kórházból
Bányai Kelemen Barna: „A szombathelyi hercehurcát mindenki megszenvedte”