A fiatal színész-rendező a generációk közötti szakadékról és a sztereotípiák lerombolásának szükségességéről is beszélt a Vasárnapi Híreknek.
Valcz Péter Babarczy László osztályában végzett a kaposvári egyetem színész szakán 2006-ban, később kapott lehetőséget rendezni is ott. Ezt követően Párizsban, Jacques Lecoq iskolájában tanult, dolgozott Ingolstadtban, majd itthon több független társulatban is megfordult: játszott és rendezett a Koma Bázisnál, szerepelt a Tünet Együttes előadásaiban. 2016-ban pedig a Bethlen Téri Színház és a Manna szervezésében létrejött Találkozások tehetséggondozó program első darabját rendezte, Mary és Max címmel.
Gőz István színész és Valcz Péter rendező (Mary és Max) - fotó: Ribárszki Viktória)
Valcz Péter leginkább színházcsinálónak vallja magát, méghozzá egy fiatal generáció tagjaként. „A színházban is ugyanaz a történet játszódott le, mint az országban. Diktatúrában szocializálódott, így diktatúrát is kiépítő színházigazgatók és alkalmazottak az idősebb generációban. Meghasonlott, kicsit elvadult, apakomplexusos korosztály utánuk. Velünk pedig eljött az izgága, technofil, kicsit szétszórt, figyelemzavarosok ideje” – vallja az interjúban a generációk közötti szakadékról.
Alapított egy független művészeti kutatóközpontot, mert fontosnak tartja a művészet beágyazását a társadalomba. „Fontosnak tartom lerombolni a sztereotípiákat a lila művészekről és a hozzá nem értő közönségről. A javaslat egészen egyszerűen annyi, hogy az alkotó egy téma kutatása során a témához kapcsolódó szakértőket hív meg egy közös tapasztalatszerzésre, gondolkodásra. Nyitni, kapcsolódni, demokratizálódni. Nemcsak fölülről várni a támogatást, hanem létrehozni egy hálózatot, ahol az alkotás apropóján összegyűlt kreativitás, önismeret, társadalmi reflexió, kommunikáció, problémamegoldás megosztásra kerül – miközben mellesleg létrejön egy előadás” – mondja.
Amikor az erősen politikai és ideológiai indíttatású Magyar Művészeti Akadémia díját megkapta a Mary és Max a tatabányai MOST FESZT-en, Valcz Péter sokáig vacillált, végül elfogadta a díjat. Ebből finanszírozzák az előadás vidéki turnéját. „A díj elfogadása körüli dilemmából rengeteget megértettem magamból és a valóságból. Kapsz egy díjat, és azon veszed észre magad, hogy már adod is vissza. De akkor rájössz, hogy nem te irányítod a mozdulatot, hanem valami más. Beleszületünk egy ideológiába, ami a minket érő személyes élmények függvényében alakul. Csak annyit kellene elfogadni, hogy ez különböző” – emlékezik.
Ebből az élményből építkezik legújabb rendezése, Az ezeregyéjszaka másnapján is, amelyben szerzőként is részt vett. A legutóbbi MOST FESZT-en is sikerrel szerepelt Valcz Péter újabb rendezése: a szakmai zsűri a Kezdhetek folytatódni című Petri-estjét Pál András színész és Rozs Tamás zenész előadásában a legjobb monodrámának ítélte.
Az eredeti interjúból az is kiderül, a Mary és Max kapcsán miért vették fel a kapcsolatot az autista szövetséggel, milyen lehetőséget lát a társadalmi sztereotípiáink felülírására, és mit jelent számára édesapja, Vallai Péter öröksége.
A teljes interjú, amelyet Marik Noémi készített, itt olvasható.
Kapcsolódó cikkek
„Fejest ugrottam a szabadúszó medencébe” – Valcz Péter válaszolt
Autizmus és pantomim – beszélgetés Valcz Péterrel és Gőz Istvánnal (7óra7)
Kiosztották a tatabányai MOST FESZT díjait
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.