A bemutató kapcsán az előadásban játszó színészek mondták el a gondolataikat az előadás kérdésfelvetéseiről, és persze a szerepeikről.
Az előadást április 7-én, este 7 órakor mutatja be a győri Vaskakas Bábszínház.
Az előadásban Petruchiót alakítod. Milyennek látod a karakteredet?
Horváth Márk: Petruchio egy olyan fiatalember, aki megállja a helyét a hétköznapokban, de magányos, ezért nagyon befelé forduló ember lett belőle. Én úgy érzem, hogy Petruchiót mind játékmódjában, mind megjelenésében leválasztottuk az összes darabban szereplő figuráról. Nagyon egyenes, kemény mondatai vannak, ellentmondást nem tűrő hangon jelent ki dolgokat, mígnem egyszer csak Kata hatására le nem vetkőzi addigi modorát, megnyílik, és látni engedi, hogy ő is ember.
Markó-Valentyik Anna az előadásban (fotók: Mohos Angéla)
Szerinted mitől érvényes ma a makrancos hölgy története? Miben alakultak át a férfi-női szerepek az idők során?
Markó-Valentyik Anna: Színészként azt mondom, azért érvényes, mert a különbségekről mindig lehet beszélni, főleg, ha nőkről és férfiakról van szó. A történelem során változott a nők és a férfiak helyzete is. Több férfi főz ma a családnak, mint ötven évvel ezelőtt, több apuka marad otthon kisgyerekkel, mint húsz évvel ezelőtt, és mindeközben egyre több nő élheti meg sikeresen a tehetségét, az adottságait, mint száz évvel ezelőtt. Persze addig még messze nem teljes az egyensúly, amíg vannak tabu témák, tabu foglalkozások, általánosítások – és ezt mind a két nemre vonatkozólag értem.
De magánemberként azt gondolom, hogy mindegy is, hogy ki milyen nemű, mert az a legfontosabb, hogy emberek vagyunk, és még ennél is fontosabb, hogy a velünk szemben állóban is az embert lássuk. Kimondottan szeretem a mi előadásukban, hogy amikor Kata és Petruchio kamaszos zavarukban összehangolódnak, ott én két embert látok, akik meglátják a másikban azt a lehetőséget, amit eddig senkiben sem. Ez rettentő nagy öröm és megnyugvás. Sőt, ha valóban ő a lelki- és szellemi társ, akkor ez több, mint amit a legtöbben remélnek.
Bora Levente: A nőket ma már semmiféleképpen nem lehet tárgyként, pénzzé tehető árucikként kezelni. A nők igenis kivívták maguknak az egyenrangúságot a férfiakkal szemben. A mi előadásunk szerintem arra hívja fel a figyelmet, hogy milyen komoly küzdelem van a nők mögött, az önállóságuk kivívásában. De azt is fontosnak tartom, hogy a nők ne érezzék magukat állandóan a védekező fél szerepébe kényszerítve, mert vannak olyan férfiak, akik nem akarják őket elnyomni, hanem olyannak szeretik őket, amilyenek.
Nagy Petra és Horváth Márk
Szerintetek milyen kompromisszumokat kell mindenképp megkötnünk egy (pár)kapcsolatban, hogy a kapcsolat működőképes legyen?
Szúkenyik Tamás: Szerintem egy tartós kapcsolat tele van kompromisszumokkal, lemondással. Ezeket az ember önként vállalja. Ha valakit szeret az ember, elfogadja a hibáit is, nem csak az erényeit. És természetesen ez akkor tud csak működni, ha a pár másik fele is hasonlóan gondolkodik.
Nagy Petra: Nem szeretnék közhelyekkel élni, de fogok. Én hiszek a csodákban, hiszek a végtelen szerelemben és a harmóniában. Én nem vagyok ezeknek a meséknek megtestesítője, de törekszem az elérésükre. Maradandó élményeket szeretnék adni egy kapcsolatban, legyen az ünnep vagy vita. Ezeket az eseményeket olyanoknak képzelem, amik elmélyítik, egyénítik a viszonyaimat. Mindegy, hogy ez baráti vagy párkapcsolati viszony. Nyilván ehhez szükség van a másik fél munkájára is. Kompromisszumot kötni talán csak akkor érdemes, ha nem vesztem el benne magam, hanem én is épülök tőle és ez visszafelé is ugyanígy igaz. Beleerőszakolni magunkat valamibe, ami kényelmetlen, mert hisszük, hogy változást hoz, nagy kockázat. Talán időzíteni a legnehezebb, hogy mikor szálljon ki vagy be az ember.
Horváth Márk: A kompromisszumok megkötése elengedhetetlen egy kapcsolatban. Még akkor is, ha mindkét fél makacs, és saját, jól bevált módszereik vannak.
(Forrás: Vaskakas Bábszínház)