Scherer Péter „Csak akkor érzem jól magam, ha mindenki szeret”

A színész-rendező a kollégistaként megtanult túlélési technikájáról, a közélethez való viszonyáról és a népszerűség mulandóságáról is mesélt a Fuhu-hu-n.

Scherer Péter szinte mindennel foglalkozik, amivel színészként lehetséges: játszik színházban (elsősorban a saját társulatában, a Nézőművészeti Kft-ben), játszik filmekben, filmsorozatban, rádiózik, rengeteget szinkronizál, készített már hangoskönyvet, tanított és rendez is. A legtöbben vélhetően Jancsó Miklós filmjeiből, pontosabban a YouTube-on futó, Mucsi Zoltánnal közös filmjelenetekből ismerik. 

                         Scherer Péter

Vérbeli nevettető, de több alkalommal (például a Nézőművészeti Kft. A gondnok című előadásában, vagy a Klamm háborúja a Kolibri Színházban) drámai oldaláról is megmutatkozott már.

Scherer Péter igazi nagydumás, ezért nehezen áll össze, hogy sokáig kisebbrendűségi érzése volt saját színészete és vidékisége kapcsán. „Nagyon fura dolog a vidékiség, én ajkai vagyok, az egy kis bányászváros a Bakony közepén. Én lépésről lépésre mentem nagyobb városokba. Először elmentem Szombathelyre és már ott éreztem, hogy ezek nagyvárosi srácok hozzám képest” – mondja az interjúban.

Szombathelyen egy szigorú rendtartású kollégiumban lakott, aminek meg is lett a következménye. „Annak már a hivatalos rendje is olyan volt, hogy reggel hatkor csengőre ébresztő, majd reggeli torna. Héttől reggeli szintén csengőre, irgalmatlan erős csengőszóra kezdtük el a felkelést meg a reggelit is. Az egésznek katonaság jellege volt. Huszonkét ágyas szobában laktam, ez tizenegy darab emeletes vaságyat jelentett. Szerintem az, hogy én egy ilyen alaszkai pingvin lettem, aki a jég hátán is megél, innen van” – emlékezik azokra az évekre és hozadékára. 

Scherer Péter a Klamm háborúja előadásában (forrás: Kolibri Színház)

Hogy mit jelent ez a fajta alaszkai pingvinség? „Mi például üzleteltünk Milka csokival, kvarcórával. Volt egy barátom, akinek az apukája kijárt kishatár-átlépővel Ausztriába. A barátom hozta ezeket, én pedig valamennyit eladtam a koleszban, mi pedig feleztük a hasznot és ebből éltünk egész jól” – például ezt.

Mi következett mindebből számára? „A túlélés. Annak tudatosítása, hogy mindig mindenre van megoldás. Ha zárva volt a nagy ajtó, akkor én bementem a kiskapun. Hogy ez jó vagy rossz, azt nem tudom, de azt igen, hogy ebben a szituációban forradalmárnak lenni nem érte meg.” Scherer Péter konfliktuskerülő alkatnak tartja magát, ami mögött szeretetéhséget lát: „Csak akkor érzem jól magam, ha azt tapasztalatom, hogy mindenki szeret”.

Mucsi Zoltán és Scherer Péter Kapa és Pepe jellegzetes párosaként vonult be a köztudatba Jancsó Miklós filmjein keresztül, azonban a két figura és a név korábbi: a figurák Csányi János legendás Szentivánéji álom rendezésében már kialakultak, a nevek pedig saját becenevük. „Ez a Szentivánéji álom előadásában lényegében már megvolt. A nagyon tehetségtelen, gyomorbajos, idegbeteg, üvöltözős és a még tehetségtelenebb, borzasztóan szolgálatkész, de rettenetesen balfasz és ostoba figura tulajdonképpen onnan jött. Ezt a két figurát transzformáltuk át egy kicsit a Jancsó filmekbe. Miki bácsi azt is megkérdezte, hogy használhatja-e az igazi becenevünket, mert nagyon tetszett neki” – meséli. 

Mucsi Zoltán és Scherer Péter (fotó: Mészáros Csaba)

A közéletről inkább a barátai elmesélései alapján szerez tudomást. „Nem tartozik a szokásaim közé az újságolvasás, jobban szeretek mással foglalkozni. A politika minden szinten rettenetesen idegesít. Úgy a jobboldal, mint a baloldal. Irgalmatlanul érzem a hazugságokat, csúsztatásokat” – vallja, hozzátéve – „A baloldal pedig teljesen szét van zilálva. A tüntetés legalább egy jó megmozdulás volt. Az a baj, hogy választási lehetőség sincs. Én egy parlamenti beszédet vagy egy politikai sajtótájékoztatót úgy kapcsolok tovább, mint a sicc”.

Mostanában a Válótársak filmsorozatából lehet ismerős Scherer Péter, miközben a Nézőművészeti Kft-vel létrehozott előadásai is népszerűek. „Szerintem ez a népszerűség mulandó, a lényeg az, hogy az embernek valahogyan meg kell próbálni normálisnak maradni. Az egyik Jancsóval készített filmünkben van ez a mondás, „nincs olyan törvény, hogy féregnek kell lenned.” Nekem ez tetszik” – mondja az interjú végén a népszerűségről és talán valami másról is.

Az eredeti interjúból, amit Bóta Gábor készített, az is kiderül, milyen konkrét esetekben használta Scherer Péter az alaszkai pingvin túlélő stratégiáját, hogyan élte meg az Avisura Színházban töltött éveket, és az ottani színészeket ért kritikákat, és melyik pillanat volt az, amikor édesapja végre megértette és elfogadta, hogy színész lett.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Scherer Péter „A mai napig a saját törvényeim szerint élek”
„Óvakodj azoktól az emberektől, akiknek nincs humoruk”
„Szeretem, ha néha tudok magánember is lenni” – Scherer Péter válaszolt
„A színészet mindig ott mozgott bennem" – interjú Scherer Péterrel
Pokorny Lia és Scherer Péter Comet-díjat kapott
„Meghackelem a sztorit” – Interjú Scherer Péterrel