„Nem foghatunk rá mindent Orbán Viktorra”

Závada Pál, a Jadviga párnája és az Egy piaci nap írója szerint a kultúra egyre szűkebb térbe kényszerül. Az ujkelet.live interjúja.

Závada Pál a Jadviga párnája című, naplóformában, drámai fordulatokkal, nagy nyelvi erővel írott regényével aratta az első átütő sikerét. A Magvető Kiadónál 1997-ben megjelent könyvből 1999-ben több díjjal kitüntetett film is készült. Legutóbbi regényét, az Egy piaci napot 2016-ban adta ki a Magvető, a belőle készült színművet 2018 májusában mutatta be a Radnóti Színház. (Kritikai szemlénk itt olvasható.) 

Martinovics Dorina, Porogi Ádám és Radnay Csilla az Egy piaci nap előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

De az utóbbi napokban nemcsak ezért volt hangos a nevétől a sajtó, hanem az Ünnepi Könyvhét nyíregyházi megnyitóján mondott borúlátó beszéde miatt is, amelyben elszomorítónak tartotta, hogy a jelenlegi kormány kultúrpolitikája szakmaiatlan: nem a valódi alkotóerőt, hanem a hatalomhoz való lojalitást és a neki kedvező propagandát támogatja.

Závada Pál az interjúban elmondja, hogy műveinek nem a felvilágosítás az elsődleges célja, „De azért mégis eszembe szokott jutni, hogy ha a könyveinkre rá akarnánk bízni valamiféle tisztázó törekvést, azzal ellen lehetne tartani a kormány egyre dominánsabbá váló értékrendjének, amelyhez rengeteg csalás és hazugság tapad, például abban is, ahogyan a múltba tekint. Amikor elkezdtem a XX. századi történelmi regényeimet írni, abban bíztam, hogy ennek az ellentartásnak lesz valami hatása. Nem ez történt. A jelek szerint lehengerlő, nagyon hatékony, amit a kormány képvisel, sokaknak tetszik, sokakat megmozdít az intoleráns, elutasító, kirekesztő gondolkodás” – fogalmaz.

Az Egy piaci nap színházi bemutatójáról is szó esik a beszélgetésben. „Azt tapasztaltam, hogy a színészek is lelkesek. A Radnóti pici színház, nagyon jó előadásokkal, örülök, hogy ott játsszák a regényemből készült darabot, annak pedig különösen, hogy Mohácsi János rendezte. Eleinte csak reménykedhettem abban, hogy nála jó kezekben lesz, de most már tudom: jobban nem is járhattam volna.  Látom, hogy akik megnézik az előadást, elgondolkodnak, meghatódnak, megrendülnek tőle, erős hatással van rájuk. Ez a felhőtlen öröm szigete számomra” – mondja az író. 

        Závada Pál az előadás olvasópróbáján (fotó: Dömölky Dániel)

Mint kiderül, sokáig dolgozott a regényen: „Eltartott egy jó darabig a kutatás is, és elég sokáig nem tudtam, hogyan ragadjam meg a témát. Amikor kitaláltam, hogy az egyik asszony legyen az elbeszélő, akkor még megnéztem innen, megnéztem onnan, hogy működőképes-e az ötlet, szóval eléggé körülményeskedő vagyok”.

„Vannak olyan napjaim, amikor nem megyek előrébb, de legalább stabilan állok, és már látom, merre fogok lépni másnap. Néha ez is elég. És vannak olyan napok is, amikor úgy érzem, nincsen szilárd talaj a lábam alatt, omlik össze a munka. Olyankor sokkal több a kétség, mint amennyi általában, és lehet, hogy teljesen elölről kell kezdeni a gondolkodást. El kell töprengeni azon, hogy egyáltalán van-e mit kezdeni az ötlettel, vagy be kell látni, hogy ez még nem megy. Szoktam így járni” – fűzi hozzá az alkotás folyamata kapcsán.

Végül hogyan teremthetőek meg „a szabadság kis körei” egy olyan országban, ahol a kormánypropaganda mindent felülír, és egyre kevésbé mernek a művészek is társadalomkritikus műveket létrehozni? „Baráti körökön, levelezőlistákon, internetes ismeretségeken keresztül tartani kapcsolatokat, és terjeszteni azt, amiről úgy gondoljuk, hogy érdemes megosztani másokkal. Társakat, együttműködőket keresni, akár kultúrát, művészetet csinálunk, akár hétköznapi problémákat akarunk megoldani. Az, hogy meg lehessen vitatni értelmes dolgokat, nincsen betiltva” - vallja. 

„Nem foghatunk rá mindent Orbán Viktorra. Nagyon sok nyomorúságunknak ő az oka, de saját lustaságunk vagy gyávaságunk minden vétke, bűne és mulasztása nem fogható rá és a kormányára. És mivel óriási fölényük van, mindent elérnek, amit akarnak, igazából talán nem is érdekli őket, mit mondunk vagy csinálunk. Ezért feltehetőleg nem fognak durvább eszközökhöz nyúlni – bár ezt sosem lehet tudni” – fűzi hozzá.

Az eredeti interjúból, amit L. Horváth Katalin készített, az is kiderül, íróként szokták-e hívni a kereskedelmi televíziókba, szerepelne-e a köztévében, valamint mit gondol az öncenzúráról.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Nem jó emlékezni, de van, hogy kell – Kritikák az Egy piaci napról
A nap fotója – Egy piaci nap a Radnótiban
Mohácsi János: „Gyűlöletkeltéssel itt mindig is sikeresen lehetett politizálni”