Mohácsi János: „Gyűlöletkeltéssel itt mindig is sikeresen lehetett politizálni”

A rendező az Egy piaci nap előadása kapcsán arról is beszélt a 168Órának, mi az egyén felelőssége a történelemben, és hogy az uszítás ma is életveszélyessé válhat.

Egy piaci nap címmel 2016-ban jelent meg Závada Pál nagy visszhangot kiváltó könyve. A regény eredeti dokumentumok, visszaemlékezések, újságcikkek alapján beszéli el az 1946-os kunmadarasi és miskolci zsidó pogromok történetét. A deportálásból visszatérő túlélőket a helyi lakosok kiközösítették, majd meglincselték. A mű alapján készült színdarabot nemrég mutatták be a Radnóti Színházban, Mohácsi János rendezésében.

Mohácsi János (forrás: Fidelio)

Mohácsi János rendezőként már többször nyúlt az antiszemitizmus vagy a holokauszt témájához (A Dohány utcai seriff, e föld befogad avagy SZÁMODRA HELY ). „Az Egy piaci nap épp azért izgalmas számomra, mert a háború utáni üldözéseket mutatja be. Akkor már megszűnt a zsidók államilag irányított megbélyegzése és kirekesztése, a zsidógyilkosságokat elkövetők nem parancsszóra cselekedtek. A gyűlölet és az antiszemitizmus azonban már olyan mértékben átjárta az egész társadalmat, hogy az emberek felszólítás nélkül, maguktól is gyilkoltak” – mondja a legutóbbi rendezése sajátosságáról az interjúban.

„Uszítással és a gyűlöletkeltéssel itt mindig is sikeresen lehetett politizálni, úgy látszik, nálunk fokozott az igény bűnbakokra és hogy mindig lehessen valakit utálni. Ennek nincs se eleje, se vége a történelem hullámverésében. Viszont az előadásban minket sokkal inkább az egyes emberek személyes felelőssége érdekelt, hiszen például Kunmadarason gyakorlatilag szomszédok gyilkoltak le szomszédokat” – fűzi hozzá.

A rendező számára az a megdöbbentő, hogy ebben az esetben, Kunmadarason senki nem kényszerítette a lakosokat, hogy embereket öljenek. „Rendezőként az foglalkoztatott: hogyan juthatnak el idáig átlagos emberek? Hiszen ők sem ördögök voltak, hanem olyanok, mint mi” – vallja, hozzátéve – „Az emberből nyomás alatt nem feltétlenül gyémánt lesz, hanem bizony állat. A legrosszabb jön ki belőle. Ezért is fontos odafigyelni az előítéletekre, felismerni, ahogy a hatalom manipulál és kizsigerel. Iszonyatos következményei lehetnek, ha nem állítjuk meg időben az elszabaduló indulatokat. És ebben az egyének felelőssége is óriási, hiszen mindenki eldöntheti, hogy miben vesz részt és miben nem. A politikának lehet nemet is mondani”. 

Martinovics Dorina, Porogi Ádám és Radnay Csilla az Egy piaci nap előadásban (fotó: Mészáros Csaba)

„A mostani előadásunkban a humorral azt akarjuk éreztetni, hogy a lincselő gyilkosok is emberek voltak. Sok helyzetben röhejesek. Fontos, hogy a néző minél nagyobb érzelmi amplitúdókat éljen át, olykor ne is tudja, nevessen-e vagy sírjon. Fogadja be mindazt, ami a színpadon történik, racionális ítélkezések nélkül. A színház ugyanis érzéki műfaj, a néző ne a nézőtéren gondolkodjon, legfeljebb előadás után” – nyilatkozza a rendező a színházról és az előadásról.

Noha a rendezései gyakran társadalomkritikusak, hite szerint Mohácsi János nem politizál az előadásaival. „Én nem engedem be a politikát a színpadra. Az is zavar, hogy az előadás egyik pillanatát sokan aktuálpolitikai üzenetként értelmezik. (…) Nem szeretném, hogy bárki is rosszul érezze magát a nézőtéren. Én nem baloldali vagy jobboldali embereknek csinálok színházat, hanem a közönségnek” – mondja.

Úgy véli, semmi nem változott a gyűlöletkeltés és a bűnbakképzés rendszerében. „Itthon kiállhat egy miniszter a kamerák elé, és bejelentheti, hogy egy migráns eldobott egy szendvicset, és ez az oka annak, hogy kitört nálunk a sertéspestis. Ez egy felelős kormánytag szájából hangzik el, és nem tart attól, hogy röhejessé teszi magát mindenki előtt. És senki sem utasítja vissza őt a helyszínen, nincs következménye sem. Ez katasztrófa” – fogalmaz. 

Egy piaci nap (fotó: Mészáros Csaba)

„Amikor nemrég egy kistelepülésen a panzió tulajdonosa be akart fogadni pár napra néhány legálisan itt tartózkodó menekültet, a falusiak halálosan megfenyegették a panzióst, és kiszúrták az autójának a kerekeit. Ezután a miniszterelnök úgy nyilatkozott: örül, hogy a falu népe ilyen határozottan kézbe vette a dolgokat. Holott azt kellett volna mondania, hogy itt köztörvényes bűncselekmény történt. A gyűlöletkeltés forgatókönyve ugyanaz, mint régen” – fűzi hozzá.

A teljes interjúból, amit Sándor Zsuzsanna készített, az is kiderül, némi kacskaringó után végül miért ő rendezte meg az előadást, mit gondol a humor szerepéről, amellyel a legbrutálisabb rendezési közben is élnek Mohácsi Istvánnal, akivel közösen írják a szövegkönyvet, és ilyen mérvű kormánykritikus saját vélemény mellett miért nem akar a jelenleginél nagyobb teret vállalni az ellenzéki politikában.

Az eredeti interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

A nap fotója – Egy piaci nap a Radnótiban
„Az élet egy számmal kisebb cipő” – Mohácsi János Kabarét rendez Miskolcon
MÚLTÉPÍTÉS, avagy meghalni könnyű, élni a nehéz (A Mohácsi testvérek könyvbemutatója a Radnótiban)
Mohácsi János: „Én a színpadon temetem az árkot”