Az előadás az elejétől kezdve beszippantja a nézőt, akinek olyan érzése támad, mintha ő is ott ülne Oscar nappalijában.

Neil Simon 1968-ban írt komédiájának már az alaphelyzete rengeteg humorral fűszerezett jelenetre ad lehetőséget. Válás után, válás közben egy rendmániás és egy végletekig rendetlen fickó kényszerül egy fedél alá a ma már klasszikusnak számító darabban. 

Görög László és Gáspár Tibor a Furcsa pár előadásában (fotók: Gálos Mihály Samu)

A laza és rendetlen Oscar Madison szerepében Görög Lászlót láthatjuk, aki az előadás első jelenetében szinte berobban a színpadra, és ezt a lendületet a darab végéig sikeresen megtartja. Ő az előadás motorja, pozitív energiája és kiváló szerepformálása magával ragadja a nézőt. Az „élettársat”, Félix Ungert játszó Gáspár Tibor a tökéletes ellenpont, aprólékosságáról, rendmániájáról és túlzottan is jó modoráról könnyen elhisszük, hogy lassan az őrületbe kergeti a barátját.

Azonos válsághelyzeten mennek keresztül, mindketten gyászolnak, de különböző stádiumban vannak, amit a színészi játék remekül tükröz vissza. Oscar már egy ideje egyedül él, keresi az újat, nyitna, lassan talán tovább is lépne. És ebben a helyzetben jelenik meg Félix, aki még nagyon a folyamat elején tart, gondolni sem tud egyelőre a továbblépésre, a múltban él és nosztalgiázik. Ezt a két különböző lelkiállapotot fokozza tovább személyiségük éles különbsége.

Annak ellenére, hogy gyakran egymás agyára mennek, számos jelenetben a poénos szófordulatok, váratlan helyzetek között megindítóan mutatkozik meg egymás iránti szeretetük, a támogatás szándéka a bajban. Amit a színpadon látunk, rendkívül hiteles és életszagú. Ismerősek a helyzetek, a konfliktusok, a megoldási stratégiák. A darab nem köt minket az adott szituációkhoz, a színészi játék és Béres Attila rendezése engedi a nézőt elvonatkoztatni. Odaképzelhetünk az egyik férfi főszereplő helyére akár egy nőt is, sőt, önmagunkat is. Amikor nevetünk, magunkon is nevetünk.

A jó előadás mindig közös munka eredménye, és a két főszereplő remek játszótársakat kap a péntekenkénti kártyaparti baráti társaságát alakító színészekben. A háttérből segítik Oscar és Felix játékát, mindegyik külön egyéniség, a barátság, egymás szeretete, támogatása köti össze őket. Kiemelkedik közülük Szegedi Dezső alakítása, aki a rendőr Murray-t formálja meg.

A rendezői koncepció egyértelmű pozitívuma, hogy nem csak a szöveggel, a leírt helyzetek eljátszásával szórakoztat, maximálisan kihasználja a helyzetkomikumokból adódó lehetőségeket is. Ezzel további teret enged a két főszereplő brillírozásának.

Horesnyi Balázs díszlettervező nem teremt könnyű helyzetet a színészek számára a rendkívül zsúfolt nappalit ábrázoló színpadképpel, de a színészek remekül oldják meg azt a feladatot, hogy ezen a szűk helyen is dinamikusan, ügyesen mozogjanak.

Az előadás az elejétől kezdve beszippantja a nézőt, akinek olyan érzése támad, mintha ő is ott ülne Oscar nappalijában a kártyaasztal mellett, a többi szereplővel együtt. És a játék tétje nem kisebb ebben a darabban, mint emberi kapcsolataink.

Rácz Anna

…

A Miskolci Nemzeti Színház előadását a Városmajori Színházi Szemle keretén belül láttuk június 26-án.

Kapcsolódó cikkek

Ezek az előadások láthatóak az idei Városmajori Színházi Szemlén
Kései katarzis - Kritika a Győri Nemzeti Színház A vád tanúja előadásáról