Koncz Gábor 80 éves

„Addig vagyok, amíg dolgozom.”

Koncz Gábor 1959 és 1963 között végezte el a Színház- és Filmművészeti Főiskolát. Két évig vidéki színházakban játszott, ám filmszerepeinek köszönhetően az egész ország megismerhette. Várkonyi Zoltán igazgatása alatt a budapesti Vígszínház társulatában játszott, majd mestere halála után, Ádám Ottó hívására a Madách Színházba szerződött. 1992-től szabadúszóként dolgozott. 2007-ben Kaszkadőr nélkül címmel jelentette meg önéletrajzi könyvét. 2012 óta az Újszínház társulatának tagja. Gödön él. Kedvenc sportjai a vízisí és a lovaglás.

koncz_gabor.jpg                   Koncz Gábor

Koncz Gábor saját szavaival

Mezőkeresztesen születtem, Matyó vidéken.

Azok közül jöttem, akiknek a hangjuk még motyogás vagy káromkodás. Ezek az emberek figyelnek engem, szeretnek. Hallgatnak rám és jönnek utánam. Apám már ötévesen feltett a ló hátára. Emlékszem, anyám és nagyanyám az ablaküvegnek nyomták az orrukat, annyira néztek, amikor vágtáztam, de nem mertek szólni, hisz patriarchális rendszerben éltünk. Nagyon büszke vagyok matyó gyökereimre és szüleimre.

A legjobban a kévét szerettem feldobni, mert ilyenkor a vasvillát is a levegőbe lendítettem, és amikor csúszott vissza, csak akkor kaptam el a végét.”

Nekem még dolgom van ezen a világon. Addig vagyok, amíg dolgozom.

A karácsonyt, születésnapokat, névnapokat nem szeretem. Állandóan jön az SMS. Mindenféle telefonok, verseket írnak. Mindenki születik valamikor, mindenkit hívnak valahogy, ez nem egy érdem. Nem számít, az a lényeg, hogy mit tettél az alatt a 75 év alatt. Milyen nyomot hagysz magad után.” 

koncz_gabor_magyar_fotoarchivum.jpgForrás: Magyar Fotóarchívum

A gimnáziumban Kisfaludy Károly Három egyszerre darabját játszottunk, amit látott Szirtes Ádám is. Az előadás után megkeresett, és azt mondta, hogy mindenképpen felvételiznem kell a főiskolára. Innentől kezdve tántoríthatatlan voltam. Elszántságom még Olthy Magdát is meglepte, aki akkor a színművészetit igazgatta.

Az első rostán átmentem. De mivel egyetlen forintom sem volt, ezért a következő fordulóig dolgozni szerettem volna. Így hát félretéve a titkárnőt, bementem az igazgatónőhöz, aki a szemüvegét lehúzva csodálkozva nézett rám: „Te ki vagy?” – kérdezte. Elmondtam, hogy szállást szeretnék, hogy dolgozni tudjak. „Honnan veszed, hogy felvesznek, te szerencsétlen? Hisz 3500 emberből mindössze tizenkettőnek van hely.” De engem fel fognak venni – mondtam. Olthyt pedig annyira meglepte az elszántságom, hogy megkérte a gondnokot: szállásoljon el a kollégiumban. Négy évig laktam a VI. emelet 2-ben két és fél hónapon át embertelen körülmények között dolgoztam a csepeli vasöntödében. Az ott keresett ötezer forintból pedig az iskolakezdésre felruháztam magam. Ám a munkát az első két évben sem hagytam abba.”

Nem tudnék máshol élni, nekem itt van mindenem, szeretőm, feleségem, lovaim, autóm, a gyökerem meg az emlékeim! Én ezt semennyi pénzért nem tudnám itt hagyni.

Az én ideálom: egy nő alkalmas legyen feleségnek, anyának. Szeresse, amiket én szeretek, tudjon otthont teremteni és repülni. Ne viseljen tornacipőt, ha piacra megy. Minden mozdulatában nő legyen. A hozzám tartozó nőtől elvárom, hogy ha nem vagyok otthon és döntenie kell valamiben, mindig gondolja végig, hogy én hogyan döntenék. Ja, és egy nő tudjon sírni, nevetni, cirógatni – nem masszírozni. Akarjon mindenkinek tetszeni. A szemével tudjon nézni, az álláig érjen a lába és rá tudjon ülni a hajára.” 

koncz_1.jpg

Szeretem a lovakat, szeretek főzni, vadászni, az elsők között voltam Magyarországon, aki elkezdett vízisíelni. Négyen tudtunk az országban mezítláb a vízen siklani. Amíg le nem vágtam az egyik lábujjamat fűnyíróval.

Nagyon nagy baj, ha elveszik a legendákat. Toldit, Dózsát… A Dózsa-féle felkelésnek most van az 500 éves évfordulója, most kellene Dózsát játszani! Én mindig szerettem volna eljátszani, de nem úgy hozta a sors, nem írtak olyan darabot. A legfontosabb: szükség van rájuk, és minden népnek megvannak a legendás alakjai, hát nekünk is kell, hogy legyenek! De én kimondhatom. Nekem nincs félnivalóm, nem nagyképűség, de tudom, hogy túlélem önmagamat, mert ötven év múlva is megy majd a 348 filmem, vagy legalábbis egy részük. Igaz, korábban is, mindig is el mertem mondani mindent…

Acélkoporsót készíttettem magamnak, s végrendelkeztem: állva temessenek el, mert fekve nem akarom végignézni azt a sok aljasságot, ami történik. Azt hiszitek, hogy nem vagyok normális. De hiszek a reinkarnációban, mondtam a gyerekeknek is, hogy visszajövök. Nem Európába, mert ez rémálom, hanem valahová Ázsiába.

 (Forrás: Koncz Gábor honlapja)

Kapcsolódó cikkek

Koncz Gábor Dörnerről, Alföldiről és a Lófütty Jankókról

süti beállítások módosítása