Kiss Diána Magdolna: „Jó színészként szemétkedni”

A színésznővel felnőttségről és gyerekségről, nagypofájúságról és meztelenségről, örömekről és bánatokról beszélgetett az Index.

A színésznő 2007-ben a Színház- és Filmművészeti Egyetem zenés színész osztályában: abban, amelyik rögtön diploma után megalapította az osztálytársakból álló, egészen különleges, a zenés műfajt újraértelmező előadásokat létrehozó HOPPart társulatot. Emellett hosszú ideig volt szabadúszó: Mundruczó Kornél visszatérő szereplője (A jég, Nehéz istennek lenni, Szégyen), de énekhangja miatt sok musicalben is operettben is játszott az ország különféle színházaiban. Jelenleg a székesfehérvári Vörösmarty Színház társulatának tagja. 

                           Kiss Diána Magdolna

Az Egynyári kalandban is szerepel, ahol már nem fiatalt, hanem a vezetői karrieren gondolkodó „öreget” játszik. „Ez van, az idő telik, öregszünk, ezt el kell fogadni. Nagyon jó élmény volt a forgatás, és tény, hogy a ráncok már jönnek, és a testem is érzi, hogy 33 évesen már jobban ki kell pihennem magamat, már nem zabálhatok úgy” – mondja az interjúban, hozzátéve – „De még mindig nem érzem magamat felnőttnek; ha meglátom magamat egy kirakatban tükröződni a kis hátizsákommal, mindig úgy érzem, hogy még gyerek vagyok”.

Ami a színészpályát illeti, éppen áll is rá a karrierizmus. „Sajnos karrierista vagyok. És csak akkor szeretnék gyereket, ha meglesz minden, amit szeretnék: a lakás, a kispolgári esküvő – ilyen maradi vagyok. Még nem látom magamat babakocsit tolva. Nem tudnék még úgy foglalkozni egy gyerekkel, ahogyan kéne, és nagyon szeretek dolgozni: ha otthon vagyok, megkukulok, hogy nem dolgozhatok. Nem akarom elsietni az anyaságot” – vallja.

Jelenleg inkább nagy filmszerepekre vágyik: „Színházban már nagyon sok álomszerepet megkaptam, jobbnál jobbakat játszottam, életemben talán most először van olyan szerepem, amit nagyon nem szeretek. De a film számomra egy csoda; azt máshogy élem meg, mint a színházat. Filmen egy pillanat alatt kell remekművet alkotni, nem lehet mórikálgatni, ha aznap épp rosszabb kedvem van. Filmen máshogy, nagyon pontosan kell dolgozni, ezért számomra többet tud jelenteni egy filmes siker”. 

Kiss Diána Magdolna és Andrássy Máté a Leonce és Léna előadásában (fotó: Simon Erika)

Bántja, hogy nem hívják elégszer. „Főleg olyankor, ha tapintatlan egy castingos: nemrég többször is hívtak, aztán mindig lemondták, én mindig szabaddá tettem magam, aztán a castingos nem vette fel a telefonját, végül hetekkel később közölte, hogy más kapta a szerepet. Elmondtam neki, hogy nem vagyok idióta, ilyen nincs, ilyet ne csináljon már. Mire egy barátom azt mondta: „Ezzel egy életre elvágtad magad ennél az ügynökségnél.” Kit érdekel? Ha én végzem rosszul a munkámat, ha én nem megyek be egy jelenetbe, nekem levágják a fejemet” – meséli.

Gyakran alakít érdes, negatív figurákat. „Biztos hidegnek, ridegnek is tűnök a szőke hajammal és a kék szememmel. És belül meg is van bennem a karcosság: én is tudok hosszan sírni a kanapén a semmin. Talán ez a részem jön ki ilyenkor. És egyébként jó színészként szemétkedni” – mondja.

 „Az emberi lélek nagyon tág; szerintem mindenkiben van minden: dög, gyilkos, anya, matróna, pszichopata. Ha egy szerep nem a profilom, elkezdek gondolkodni azon, hol van meg bennem mégis, és felidézek egy olyan emléket, aminek köze van hozzá, és magamba tudok csípni, hogy na, ott pszichopata voltam” – fűzi hozzá.

Kiss Diána Magdolna, Kádas József és Varga Lili a Halál Thébában előadásában (fotó: Pesti Tamás)

Nem jelent neki problémát a színpadi meztelenség sem. „Nem szégyellem a testemet. Akinek tetszik, tetszik, akinek nem, az beszólhat rá. Amikor Mundruczó Kornél egyik előadásában először kellett színészként levennem a ruhámat, olyan emberek között voltam, akikről tudtam, hogy ők is ezerszer vetkőztek már, és nem fognak megütközni rajtam. Leveszed a ruhád, kimész, megcsinálod, ennyi. Még egy kis perverzió is van benne: itt állok előttetek meztelenül, és nem szégyellem magamat. És úgyis csak három másodpercig vagy érdekes: addig látnak meztelennek, amíg te zavarban vagy. Sok kolléganőm nem hajlandó vetkőzni, és ez az ő dolguk – de én nem értem, miért” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

Nagyszájúságáról volt ismert sokáig. „A nagypofájúságom még mindig megvan, de már megtanultam hallgatni, illetve legyinteni: hiába ölök bele bizonyos helyzetekbe egy csomó energiát, ha végül úgyse lesz másképp. Nem fog visszafelé folyni a Duna akkor sem, ha toporzékolok. Az igazamat megvédem, ha van egy ötletem, kiállok mellette, ha kell, erősebben is – de a rendezőkkel alázatosan, fejet hajtva dolgozom” – mondja, hozzátéve – „Nagyon ki kell tudni harcolni, hogy meghallgassanak, hogy tényleg kíváncsiak legyenek a véleményedre, és adjanak is rá. Ez hosszú évek munkája, de nemcsak a nőknek, a fiatal fiúknak is”.

Két éve jött el a HOPPartból, ami nem volt könnyű döntés, és most a HOPPart maga is nehéz helyzetben van. „Most derült ki, hogy egy fitying támogatást sem kaptunk. Nagy fájdalom számomra, hogy vége van – vagyis nem merem kimondani, hogy vége van, nem én vagyok az ügyvezető. De ha lesz bármilyen előadás, akár ingyen is megyek – de pénz nélkül semmit nem tudunk létrehozni” – mondja. 

A Kartonpapában (fotó: Gergely Bea / PORT.hu)

„Elég nehezen szakadtam el a HOPParttól; szakembernél is jártam ezzel és más problémámmal is. El kell tudni engedni a tudatot, hogy többé nincs velem az az alom, az a fészek, ahonnan jöttem. Nem szeretek rá gondolni, de minden, ami megtörtént, az nagyon szép emlék. A HOPPart a lelkem egy kis csücske; a családom” – fűzi hozzá.

„Van, hogy azt érzem, azért nem kellek, mert biztos van nálam sokkal jobb, van nálam fiatalabb, van nálam szebb, ügyesebb, vagy hogy én már harminchárom vagyok, biztos elfelejtettek. Azt hiszem, ez, az elfelejtettek a legfájóbb. Vagy azt hiszik, még mindig túl nagy a szám, pedig nem: már lakat van rajta” – fejeződik be a beszélgetés.

Az eredeti interjúból, amit Kovács Bálint készített, az is kiderül, milyen filmben fog leg közelebb játszani, mit gondol a népszerűségről, és mennyire volt királykisasszonyos kislány.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Kiss Diána Magdolna: „Sokkal inkább vagyok bohóc, mint királylány”
Kiss Diána Magdolna: „Nem tudok úgy élni, hogy otthon ülök”