Mészáros Blanka: „Csinálom, mert értelmet ad az életemnek”

A budapesti Katona színésze a szorongásairól és Marton László, korábbi osztályfőnöke kapcsán a MeToo kampányról is beszélt az Indexnek.

A huszonhét éves Mészáros Blanka a Katona József Színház társulatának tagja, több nagy főszerepet eljátszott a Fausttól a Liliomon át a Sirályig, de kortárstáncosként is bemutatkozott Horváth Csaba  Concertójában, legutóbb pedig az Ithaka lazán természetes mesélőjeként láthattuk a Katonában. Már van három díja, moziban szerepelt a #sohavégetnemérős-ben és a Brazilokban, most ő lesz a Rómeó és Júlia női főszereplője a Szegedi Szabadtéri Játékokon. 

                           Mészáros Blanka (fotó: Szécsi István / Dívány)

„Voltak lehetőségeim, amikben megnyilvánulhattam: művészi tornában, versmondó versenyen. De a legmeghatározóbb az volt, amikor elindult a gimnáziumi színjátszókör, és előadtuk a Godspellt meg a Képzelt riportot. Azt éreztem, hogy valahogy hatással vagyok az emberekre, pedig nagy valószínűséggel csak összevissza vekengtem; azóta se mertem visszanézni a felvételeket. De valahogy nem féltem a színpadon, jó volt ott lenni, jó érzés volt egy csapathoz tartozni, közösen gondolkodni” – meséli a színésznő az interjúban a kezdetekről.

Később felvették a szentesi drámatagozatos iskolába is, de nem mert elmenni, és a Színművészetitől is elment a bátorsága. Végül édesanyja adta be helyette a felvételit, így három napja volt felkészülni az első rostára.

Az első rostán még felszabadultan érezte magát, de a második rostát követően már rosszul érezte magát, nem is várta meg az eredményt. „Féltem a kudarctól. Nagyon izgultam, mert elkezdett érdekelni a dolog, és azt éreztem: úristen, lehet, hogy mégis van esélyem? Aztán az egyetemnek három-négy telefonálásába került, mire meggyőztek, hogy tényleg továbbjutottam: én azt bizonygattam, hogy biztosan összekevertek valakivel. Ennyire kishitű voltam” – mondja. 

Mészáros Blanka az Ithakában (fotó: Puskel Zsolt / PORT.hu)

Eleinte nem volt számára „kizsigerelő” a színműs élet, később azonban ez megváltozott. „A negyedik évre már nagyon sok lett. Bejött a versenyhelyzet, hogy ki hová szerződik. Még jobban meg kellett felelni, ráadásul addig úgy éreztem, egy malomra hajtottuk a vizet, de most már mindenkinek a saját vizét kell meregetnie. Hogy állom meg én a helyem egyedül? Hívnak egyáltalán? És ilyenkor mindent elvállal az ember, a vizsgafilmet, a pincét, mindent, és végül a 24 órából 38-at dolgozik. Ez nekem teljes kampó volt” – fogalmaz ezzel kapcsolatban.

Az egyetem elvégzésekor több helyre is hívták, közöttük a Nemzeti Színházba, ám végül a budapesti Katona mellett döntött: „Végül komoly vívódás után úgy éreztem, az támogathatja a szakmai és emberi fejlődésemet, ha a Katona József Színház felkérését fogadom el, mert ott biztosan tiszta lappal indítok: egyedül leszek, és azonnal bekerülök a mély vízbe”.

„Megpróbálom alávetni magam a rendezőknek, de magamban, kimondatlanul dominanciaharcokat vívok. Nagyon nagy a feszültség bennem, ha azt érzem, kevesebbet kérnek tőlem, mint amire képes lennék, és még nem érzem magam elég jónak” – mondja a munkahelyi feszültségeiről. 

                             Mészáros Blanka és Widder Kristóf a Concertóban (fotó: Dusa Gábor)

Amúgy is szorong. Miért? „Félelemből, túlzott megfelelési vágyból. És sohase szerettem egyedül lenni, feszélyez. Egy szobában nőttem fel a testvéreimmel, aztán bekerültem egy kollégiumi szobába, ahol először tizenketten, aztán hatan, aztán négyen aludtunk együtt. A Színműn szintén négyen aludtunk – soha életemben nem voltam még egyedül. De most már kéne tudni egyedül lenni is” – vallja a színésznő. 

A főszerepek és a díjak sem mindig segítenek ezen. „Le kéne tudnom írni a naplómba ezeket a jó érzéseket, de az a baj, hogy a napló hetven százalékban fájdalomról és negatív dolgokról szól, a jót pedig inkább elrakom valahová, nem jó helyre, ahonnan nem jön elő elég hamar. Sajnos túl sokáig tanultam azt a metódust az egyetemen, hogy a rossz érzésekből és élményekből dolgozzak, de ezt ma már rossz beidegződésként kezelem, igyekszem egyensúlyba hozni a jó és rossz érzéseket magamban” – meséli.

Hogy ezek után megéri-e ez a pálya? „Talán nem is az a pontos szó, hogy megéri. Csinálom, mert szenvedélyem, és mert értelmet ad az életemnek. A színészetről alkotott romantikus gondolataim pedig nem úgy léteznek már. Megélni nehezen lehet belőle, és néha úgy érzem, lenne máshoz is tehetségem, vagy vágyom arra, hogy egy másik ember életét éljem. Mondjuk, szociális vonalon szívesen dolgoznék. De a lelkemet ugyanúgy megterhelné az ő sorsukért való küzdelem” – válaszol. 

Nagy Ervinnel a Sirály előadásában (fotó: Horváth Judit)

Úgy gondolja, hogy eléggé cérnaszálon függ a szabadság Magyarországon: „Szabadság van, politika és fogyasztói társadalom. Olyan szabadság van, hogy „ha nem azt játsszátok, amit mi szeretnénk, ha nem azt gondoljátok, akkor elvesszük a támogatást. Ha gúnyolódtok rajtunk, akkor majd nem jön a pénz”.”

„Az a félelmetes számomra, hogy a világon mindenütt erősödnek a szélsőségek, elvész az empátia az emberekből, gyűlölködnek, megkülönböztetnek, felcímkéznek és kirekesztenek. Nem szokott jó vége lenni ennek; banális dolog, de a történelem ismétli önmagát. És ha erre gondolok, félek, nagyon. Nem tudom: nekünk, fiataloknak kéne kiállnunk, és azt mondani, ennyi és ne tovább?” – teszi hozzá.

Nem könnyű számára a színpadon való meztelenkedés, ám néha megtalálja ez a feladat is. „A meztelenség is hozzátartozhat a színészethez; nem a magamutogatásról kell, hogy szóljon, hanem sokkal több dologról – és ezeket kell megkeresni. Öncélúan nem mutogatnám magamat, de rémisztő, hogy ebben a modern világban az emberek pillanatok alatt kiszedik azt a képkockát, felteszik a netre, és gúnyt űznek belőled. Mit csinálsz, ha ez van? Elfogadod? Vagy szorongsz? Vagy érezd azt, hogy megaláznak?” – mondja ezzel kapcsolatban. 

Mészáros Blanka és Mészáros Béla a Berlin, Alexanderplatz előadásában (fotó: Mészáros Csaba)

Marton László volt az egyik osztályfőnöke a Színműn, akit többen is szexuális zaklatással vádoltak meg. Az interjúban így óhatatlanul is szóba került a MeToo kampány. „Nyilván el kell kezdeni valahol a párbeszédet a rejtett ügyekről, de azért kettős érzéseim vannak, mert fáj, ahogy az ország Marton tanár úr ügyére reagált. Nekem mégiscsak ő volt a mesterem, és soha egy kétértelmű megjegyzést sem hallottam tőle. De közben nem szeretnék azoknak a lányoknak a helyében lenni; ha csak beleképzelem magamat a helyzetükbe, bőgök. De ha a tanár úr helyzetébe képzelem magam, akkor is bőgök” – vallja Mészáros Blanka.

Az eredeti interjúból, amelyet Kovács Bálint készített, az is kiderül, hogyan élte meg a Színműn ifj. Vidnyánszky Attila barátjaként, amikor a politika bemászott az osztályba, hogyan próbál úrrá lenni a szorongásain, és hogyan áll a felnőtté válással.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Mészáros Blanka: „Önbizalom terén még van hova fejlődnöm”
Ők kapják a szakmai díjakat a színházi világnap alkalmából
Vecsei H. Miklós és Mészáros Blanka lesz Rómeó és Júlia
Történjen valami! – Interjú Mészáros Blankával
Hogy ne győzzön le mindennap a félelem - Interjú Mészáros Blankával (7óra7)
Homérosszal játszani – Kritikák a budapesti Katona Ithakájáról