„Mindent megcsinálunk, amit nem szégyellünk, és kevés dolgot szégyellünk”

Herczeg Adrienn színésznő a lelke megmutatásáról, valamint a budapesti és a vidéki színházi élet közti különbségekről is mesélt a Szinhaz.net-en.

A színésznő 2004-ben Hegedűs D. Géza osztályában végzett a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. A Pécsi Nemzeti Színházban kezdte a színészi pályát, amit 2011. és 2017. között a Vígszínházban folytatott. Jelenleg szabadúszó.

Járó Zsuzsa, Herczeg Adrienn és Fodor Annamária (forrás: Kortalan kortárs)

„Ez a város az én léptékem, sokkal közvetlenebb mindenki, mint Budapesten. Pécsen még mindig a szemembe néznek az utcán” – mondja az interjúban pécsi lokálpatriotizmusa kapcsán.

A szabadúszó életmód az azt megelőző folyamatos társulati lét után mindig nagy ugrás. „Tényleg a semmibe ugrottam, amikor a szabadúszást választottam. Talán azért is, mert hiszek magamban és abban, hogy az elvégzett meló be fog érni” – mondja erről.

Korábban Pécsett túl sok feladatot kapott, a Vígszínházban viszont nem osztottak rá elég szerepet. „Persze megértem, hogy a hatalmas társulatban mindenkinek kell munka, de nekem egy életem van, hadd legyek önző. Most havi tíz-tizenöt előadásom szokott lenni, nekem jelen pillanatban ez az ideális mennyiség” – vallja.

„Vidéken a színház sokkal jobban kötődik konkrét emberekhez. Itt (a Vígszínházban – a szerk.) meg hiába voltak jó szerepeim, nem volt semmi következménye. Budapesten annyi színész van, és olyan gyorsan cserélődünk, hogy nincs jelentősége annak, ha egy szerep nagyon „betalál”. Pécsen annál inkább” – mondja a kétféle színházi közeg különbségéről.

Színészi ars poétikája szerint nem lehet spórolni a színpadon: „Sokan hajlamosak azt gondolni, hogy a néző úgy se látja, nem veszi észre a különbséget, de ez nem igaz. A nézők pontosan érzékelik, ha valamit belülről csinálok meg. Én meg vagyok annyira exhibicionista, hogy a lelkemet is meg akarom mutatni. Szerintem azt is oda kell adni”.

                           (Herczeg Adrienn / fotó: Mészáros Csaba)

Fodor Annamáriával és Járó Zsuzsával közösen hozták létre és tartják életben a Kortalan kortárs-sorozatot, amelynek során kortárs szövegek és zenék hangzanak el, és amelyet egy közös beszélgetés követ egy-egy témában. „Én úgy szoktam jellemezni ezt az előadást, hogy mindent megcsinálunk, amit nem szégyellünk, és kevés dolgot szégyellünk” – mondja a műsor kitárulkozó jellege kapcsán.

Az eredeti interjúból, amit Gócza Anita készített, az is kiderül, miért nem bánta meg akkoriban, hogy eljött Pécsről, mit jelent számára a Kortalan kortárs-sorozat, és miért szereti mégis azokat az általa megformált anyafigurákat, amiktől az életben a „hideg kirázza”?

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Herczeg Adrienn–Hevér Gábor: „A lelkünk mélyén nem vagyunk pc-k”
„Anyukám sokkot kapott az örömtől az egyik alkalommal” (Kortalan kortárs)
Herczeg Adrienn: úgy érzem, lassan befogadnak
Vezető színészek távozhatnak a Vígszínházból