Bezerédi Zoltán: „Szempont az is, hogy nem kell gondolkodni”

„Legendát csinálni nem lehet, az később válik azzá” – az Art7 interjúja.

A budapesti Katona társulatának tagjáról vélhetően sokan tudják, hogy a mára legendává vált, egykori nagy kaposvári színházban kezdte a pályáját, azt talán kevesebben, hogy már több előadást is rendezett, azt viszont gyaníthatóan nagyon kevesen, hogy koreográfusként is közreműködött már színházi produkciók létrejöttében. Több mint két évtizednyi kaposvári tagság után, 2002 óta játszik a budapesti Katona József Színházban.

                           Bezerédi Zoltán

Mint mondja Bezerédi Zoltán az interjúban, olvas kritikákat, de „nincsen oda értük”: „A mostani színházi kritika túlságosan irodalmi alapokon közelíti meg a színházat, pedig a színházat színházi alapokon kell vizsgálni. Ettől én idegenebbnek érzem ezeket az írásokat”.

Az egykori kaposvári korszakról is mesélt. „Frissek voltunk és tehetségesek. (nevet) Babarczy László, a kaposvári színház igazgatója harminc éven át szedett össze bennünket. Voltak szellemi energiák, mi pedig nyitottak voltunk és csak dolgoztunk, dolgoztunk. Legendát csinálni nem lehet, az később válik azzá; mi színházat csináltunk, jót-rosszat, de nagyobb sikereket értünk el, mint más vidéki színház” – fogalmaz, hozzátéve – „minden évben volt sok sikeres darabunk. Magas színvonalú társulat alakult ki, amelyben pezsgés volt és erő”.

Hogy ma miért nincsenek ilyen színházak? „Nincsenek műhelyek, direktorok vannak, akik meghívnak rendezőket. A legnagyobb baj nem is ez, hanem hogy remake-elés van. Ez azt jelenti, hogy a sikert kell adaptálni. Bemutatunk egy Indul a bakterházat egy évben nyolcszor! A rendezőket gyakran úgy szerződtetik, hogy egyszerre két helyen csinálják meg ugyanazt az előadást más szereposztással: ez nem társulathoz méltó” – vallja.

„Ennek vannak gazdasági okai is, de szempont az is, hogy nem kell gondolkodni. Nem kell új darabokat elővenni. A legnehezebb új irodalmi műveket elővenni, kockáztatni, megfogalmazni új gondolatokat, akár klasszikusok segítségével. Legjobban a filmadaptációkat utálom: nagy siker volt filmen? Akkor mi most megcsináljuk színházban is! Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ezekből mennyi sikerült!” – teszi hozzá.

Bezerédi Zoltán az Ascher Tamás Háromszéken előadásában (fotó: Toldy Miklós)

„Ki van jelentve, hogy olyan „kultúra” kell, amit az egyszerű választó is megért.  Hogy ezzel most az egyszerűbb embereket vagy a kultúrát minősítik-e le, nem tudom. Mindenesetre megkérdőjelezik az elitkultúrát és népi gyökereket keresnek” – mondja a nem is olyan régen feldagadó „kultúrharcról”, hozzátéve – „Minden népi kultúrát mélységesen tisztelek, de ez nem lehet cél. Ez olyan, mintha Kodálynak és Bartóknak azt mondták volna, hogy csak gyűjtsetek, ne írjatok belőle zenét!”

„Már említettem, hogy a magyar ember fél a tudástól, az agyi alkotásoktól; zsigerien, évszázadokon keresztül diktálták bele, hogy ő ezt nem érti, sőt, nincs is joga hozzá, hogy értse! Elzárták a köznépet ettől. A magyar embereket meg kell győzni arról, hogy létezik egy másik kultúra. Ez a mi feladatunk, ez a nemes cél. Ezt folyton, újra és újra kell kezdeni: ez a dolgunk. Én hiszek benne” – fűzi hozzá a beszélgetés végén.

Az eredeti interjúban, amelyet Kocsis Marcell készített, arról is szó esik, Bezerédi Zoltán nézőként mennyit jár színházba, hogyan jött számára a rendezés, és mit gondol a politika és a színház viszonyáról.

A teljes interjú itt olvasható.

Kapcsolódó cikkek

Bezerédi Zoltán Tótékat rendez Szegeden
„Darabról darabra fel kell állni” – Interjú Bezerédi Zoltánnal