Ezeket a bemutatókat ajánljuk a héten

Mi van a vég előtt és mi utána? Hogy Lúdas Matyiról már ne is beszéljünk!

szinhaz_fuggony2.jpg
A vihar / Budapest Bábszínház / r: Szikszai Rémusz / szeptember 26. 19 óra

A báb nem korosztály, hanem műfaj – ez a Budapest Bábszínház mottója, és más bábszínházi alkotók is ugyanezt hangoztatják, amikor csak lehetőségük nyílik rá. Általában hiába teszik, a legtöbbünk számára a bábjáték még mindig paravánok mögül előbukkanó gyerekmese, azzal együtt, hogy nemritkán találkozhatunk kifejezetten korhatáros előadásokkal, többek között a Budapest Bábszínházban is. Shakespeare drámája már önmagában gyanús lehet, hogy itt most nem kiskutyák és kiscicák vagy éppen királylányok és királyfik bájosan tanulságos történetét fogjuk kapni. Ezt támasztja alá az is, hogy az alkotók 16-től 99 éves korig ajánlják a bábjátékot.

Mi történhet velem abban a pillanatban, amikor már biztosan tudom, hogy meghalok, hogy nem segít sem mentő, sem a Jóisten? Mikor tisztában vagyok vele, hogy percek, vagy talán csak másodpercek kérdése, hogy mindennek, de mindennek mindörökre vége a számomra? Mi történik, ha mindez valóság és képzelet, élet és színház, álom és realitás mezsgyéjén zajlik? Sikerül-e megváltani önmagát az embernek, legalább a legvégső szorultság perceiben, az utolsó pillanatban? Akár igen, akár nem: „a többi, néma csend” – teszi fel saját kérdéseit az előadás kapcsán a rendező. Szóval ez nem gyerekmese.

vihar_eder_vera.jpgPájer Alma Virág és Fodor Tamás az előadás próbáján (fotó: Éder Vera)

Nem akármilyen alkotói csapat jegyzi az előadást: Nádasdy Ádám műfordítóként, Hoffer Károly bábtervezőként, Cziegler Balázs a díszletek és Kiss Julcsi a jelmezek tervezőjeként, Dinyés Dániel pedig a zenéért felel. Prosperóról nem is beszélve, akit Fodor Tamás kelt életre, játszótársai többek között: Pájer Alma Virág, Hannus Zoltán, Blasek Gyöngyi, Pallai Mara és Spiegl Anna.

Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból  / Jászai Mari Színház, Tatabánya / r: Guelmino Sándor / szeptember 28. 19 óra

A tatabányai színház évről évre bizonyítja, hogy kiváló társulattá kovácsolódtak, akik nem rettennek vissza történelmi léptékű, ám nagyon is aktuális társadalmi jelenségeken keresztül tükröt tartani elénk. A gyomrot szorító A mi osztályunk után most egy kedélyesnek tűnő bajor falu II. világháború utáni történetét mutatják meg, ahol  a háború okozta sebek nem múltak el nyomtalanul. És a gyűlölködés is túlságosan mélyen ivódott bele az emberek lelkébe. Ráadásul szegénység van. Anyagi és lelki egyaránt.

Szinte természetes ebben a közegben, hogy aki kicsit is kilóg a sorból, azt kipécézik. És aki nem tud, vagy nem akar beilleszkedni, annak előbb-utóbb mennie kell. Amikor pedig még egy gyilkosság is történik, a közösség végképp igazolva érzi magát, illetve előítéleteit: egy nagy, közös vadászatra indulnak. A darab arra keresi a választ, meddig beszélhetünk jogos önvédelemről, és mikortól uszító intoleranciáról? A saját szerencsétlenségünkre miért gyógyír, ha másokat még szerencsétlenebbé akarunk tenni? Véget ér a „vadászat”, ha már mindenkit elüldöztünk, akinek nem volt helye közöttünk?

vadasz.jpgGuelmino Sándor és Crespo Rodrigo az olvasópróbán (forrás: Jászai Mari Színház)

Az előadás Fekete Anna díszletei között és Kárpáti Enikő jelmezeiben zajlik, a főbb szereplők: Egri Kati, Crespo Rodrigo, Szakács Hajnalka, Györgyi Anna és Mikola Gergő.

Bunbury, avagy Szilárdnak kell lenni / Karinthy Színház / r: Karinthy Márton / szeptember 28. 19 óra

Oscar Wilde komédiája a hazugságra épített életről ennyi súlyos kérdés után egy könnyedebb, bár a legkevésbé sem súlytalan ajánlat. Vajon építhetünk-e egy életet hazugságra?

Oscar Wilde komédiájának főhőse ezt teszi. Kitalált világban lubickol, egészen addig, amíg rájön, hogy amit legfőbb élethazugságának hitt, az nem más, mint maga a valóság. Hazudj igazat! - mondja a szerző. Amellett azt is állítja, hogy Szilárdnak kell lenni! Különösen, ha Szilárd néven öltött testet az a hazugság, amivel meg kívántuk téveszteni a környezetünket.

A díszlettervek Juhász Katalin, a jelmezek Tordai Hajnal munkái, a főbb szerepekben Makranczi Zalánt, Telekes Pétert, Oszvald Marikát, Tornyi Ildikót és Braghini Rozinát láthatjuk.

Lear halála / Miskolci Nemzeti Színház / r: Keszég László / szeptember 28. 19 óra

Shakespeare, Nádasdy Ádám fordítása, egy férfi a halála előtt kell, számot vessen az életével – kicsit deja vu, de ez most bábok nélkül. Enyedi Éva és a rendező, Keszég László dolgozta át Shakespeare drámáját: amikor már minden megtörtént, ami megtörténhetett, és aminek nem lett volna szabad megtörténnie: már csak az öreg Lear és a Bohóc maradt.

lear1528462862.jpgRózsa Krisztián és Harsányi Attila az előadás imázsfotóján (forrás: Miskolci Nemzeti Színház)

Lear és bolondja küzdenek az elemekkel és a múlttal. A bolond szembesít, a király pedig kénytelen kívülről szemlélni önmagát. A spirituális útvesztőben a végső felismerés elől eleinte az őrületbe menekül.  Kicsinyességétől, dühétől, bosszúvágyától csak a halálhoz vezető kijózanító út legvégén tud megszabadulni.

Leart Harsányi Attila, a Bohócot Rózsa Krisztián alakítja a miskolci Nemzeti Színház előadásában.

Secondhand / Örkény Színház / r: Bagossy László és színműs tanítványai / szeptember 28. 19 óra

Szvetlana Alekszijevics fehérorosz írónő, aki 2015-ben Elhordott múltjaink (The secondhand time) című művéért elnyerte az irodalmi Nobel-díjat, az elmúlt évtizedekben keresztül-kasul utazta a Szovjetuniót, majd annak utódállamait, hogy interjúkat készítsen egyszerű emberekkel, akik szemtanúi voltak a nagy kommunista birodalom széthullásának, testközelből élték át a csernobili katasztrófát vagy az afganisztáni háborút. Ezek a vallomások eddig soha nem tapasztalt éles fénnyel világítják meg a poszt-szovjet társadalmak traumáit, miközben rendkívül részletgazdag leírását adják az átélt eseményeknek.

Az Örkény Színház előadása ezekből az interjúkból kívánja meríteni az anyagát, és ugyanolyan kollázs-technikával próbál meg építkezni, amilyennel azt a könyv is teszi. Ez a mozaikos szerkezet adta az ötletét annak a különleges szövetségnek, amit az előadás elkészítésének érdekében az Örkény István Színház a Színház- és Filmművészeti Egyetem másodéves rendező osztályával kötött. A rendező tanítványaival együtt (és olykor párhuzamosan) dolgozik a jeleneteken.

A díszletet Bagossy Levente, a jelmezeket Kristina Ignjatovic tervezte, a zene Kákonyi Árpád munkája, és az előadásban a színház szinte teljes színészgárdája részt vesz.

Tóték / Szegedi Nemzeti Színház / r: Bezerédi Zoltán / szeptember 28. 19 óra

Eggyel-kettővel könnyedebb vizekre evezve, Bezerédi Zoltán állítja színpadra Szegeden Örkény István jól ismert dobozolós groteszkjét.

Tóth Lajos mátraszentannai tűzoltóparancsnokot és családját nagy megtiszteltetetés éri: fia azt üzeni a frontról, hogy szeretett parancsnoka náluk óhajt regenerálódni, miután az állandó partizánveszély teljesen felőrölte az idegrendszerét. Az őrnagynak se igényei, se extra kívánságai nincsenek, csak nem bírja a lármát, a tétlenséget, álmatlanságban szenved, és roppant érzékeny bizonyos szagokra. Tóték fáradságot nem kímélve vetik alá magukat az őrnagy szeszélyeinek, aki még azt is elvárja tőlük, hogy mindezt örömmel tegyék.

totek.jpgRészlet az előadás plakátjából (forrás: Szegedi Nemzeti Színház)

Az előadás díszleteit Khell Csörsz tervezte, a jelmeztervek Cselényi Nóra munkája, a zenéért Rozs Tamás felel, dramaturgként pedig Bíró Bence segíti a rendező munkáját. A főbb szerepekben Gömöri Krisztiánt, Borovics Tamást, Szilágyi Annamáriát, Sziládi Hajnát és Vicei Zsoltot láthatjuk.

Lúdas Matyi / Bóbita Bábszínház, Pécs / r: Markó Róbert / szeptember 29. 16 óra

Ha már a klasszikusoknál tartunk, és hogy arra is hozzunk példát, amikor a báb műfaját gyerekek számára kínálják. Az alkotók 4 éves kortól 14 éves korig ajánlják Fazekas Mihály verses történetét, amelyet Szálinger Balázs „írt újra”.

A zsarnokságot, a pöffeszkedést meg a hatalmaskodást nem állhatja senki. De igen kevesen mernek szembeszállni a zsarnoksággal, a pöffeszkedéssel meg hatalmaskodással. Pláne annyira kérlelhetetlenül és megingathatatlanul, mint Lúdas Matyi! A szegény libapásztorfiú történetén keresztül gondolkozhatunk arról, szabad-e bűnbeesnünk a jó cél érdekében, jogos-e az egyszeres vétekért a háromszoros büntetés. Meg arról, mihez kezdünk a hatalommal, ha hozzánk kerül.
Hogyan nem leszünk például zsarnokok, pöffeszkedők meg hatalmaskodók.
Mert a zsarnokságot, a pöffeszkedést meg a hatalmaskodást, ugye, nem állhatja senki…

A bábokat és a látványt Boráros Szilárd tervezte, a zene Rab Viki munkája, az előadás dramaturgja Kocsis Rozi. Szereplők: Czéh Dániel, Kalocsányi Gábor, Matta Lóránt, Illés Ilona és Balogh Zita.

Kapcsolódó cikkek

Harsányi Attila: „Azt szeretem egy szerepben, ha bele lehet dögleni”

süti beállítások módosítása