A fiatal színművész, aki most jött el Szegedről, a színházcsinálás és a filmkészítés felé kacsingat.

„Amikor jött Szegeden a váltás, azt éreztem, hogy ez nem véletlen, most jött el az idő.” Az Aranyéletből is ismert Olasz Renátó mesélt az október 3-án bemutatásra kerülő Vojáger című előadás kapcsán a Szegedről való távozásáról, az alapokról és a terveiről. 

Olasz Renátó (fotó: Németh Dániel)

Egy évvel ezelőtt, a diploma után a Szegedi Nemzeti Színházhoz kerültél. Beigazolódott az a mondás, miszerint vidéken érdemes a pályáját kezdenie egy fiatal színésznek?

100%-ig egyetértek vele. Nagyon jó volt ez az egy év vidéken. Egyszerűen más az egésznek a levegője, és ez nem túlmisztifikálás. Az van, hogy nem tudsz mással foglalkozni, csak a lényeggel. Kb. másfél évvel ezelőtt én is, de Figeczky Bence még inkább, állandóan dolgoztunk. Volt, hogy Bence egyszerre öt darabot próbált, összecsúszott minden: a vizsgák, két színháznál játszott, én is rendeztem neki. Konkrétan nem lehetett vele beszélni. Vidéken pedig csak egy dolog van: felkelsz, végzed a munkád. Más úgy dolgozni. Nem mellesleg Szeged csodás város, nagyon jó a légköre. 

Milyen színházi „bölcsőből” jössz?

A debreceni Ady Endre Gimnáziumba jártam, ott rengeteg hatás ért. Sokat tanultam Bakota Árpádtól, aki egy csodálatos, Újvidékről származó színész, tele őserővel. Az akkori Csokonai Színház nagyon erős volt! Sok külföldi rendező, fesztiválok... Ezen felül Bessenyei Zoltán vezetésével részt vettem a KonzervArtaudrium Színházi Műhelyben. Na, az avantgárd színház volt! Semmilyen kőszínházhoz nem hasonlítható. 16 évesen az erősen meghatározta, milyen színház érdekel. 

Később az egyetemen Máté Gábortól színészi, de leginkább színházi gondolkodást, elemző színházcsinálást tanultunk. Ha valaki csinált egy jelenetet az osztályból, akkor elemezni kellett a színész szempontjából, ha improvizáció volt, akkor a szöveg szempontjából, ha megírt szöveg volt, akkor azt beszéltük meg, hogyan interpretálták a szöveget, vagy azt, hogyan épül fel maga a jelenet, és hogyan lehet jobban megcsinálni – tehát színházi gondolkodásra nevelt.

Amikor az osztállyal csináltuk A Nyilas Mihály-affért, akkor Gábor is elcsodálkozott, mert nem jutott szóhoz, mi csak ontottuk magunkból a jeleneteket, de nem megfelelésből, hanem mert egyfajta „kulcsot” adott a kezünkbe az évek alatt. A Brémai muzsikusokon és a belőle kinőtt Utolsó estém a Földön című előadásokon keresztül tanultuk meg, hogyan kell csapatban dolgozni. Amikor Vidnyánszky Attilával volt kurzusunk, nagyon hasonlót tanultunk tőle is csapatmunka terén. Zsótér... Hát igen! Ő meg kőkeményen figyelemre, koncentrációra és nagyon erős fókuszálásra tanított. Tehát rengeteg dolog adódik össze. 

Olasz Renátó és Bánki Gergely a Vojáger előadásban (fotó: Gulyás Dóra)

Hol folytatod a munkát ősztől?

Szabadúszó lettem. Szándékosan lemondtam most színészi dolgokat, mert a rendezés-írás érdekel a gimnázium óta. Soha nem volt olyan időszak az életemben, hogy csak ezzel tudtam volna foglalkozni. Amikor jött Szegeden ez a váltás, azt éreztem, hogy ez nem véletlen, most jött el az idő. A színészettel és a rendezéssel is ki akarsz fejezni magadból valamit, de azt érzem, hogy a rendezéssel pontosabban tudom megfogni, ami bennem van. De nem hagyok fel a színészettel. Tasnádi István új tévéfilmjében fogok szerepelni, októberben pedig bemutatjuk a Jurányiban a Vojágert. 

Ezen felül lehet, hogy dolgozni fogok egy filmben másodasszisztensként. Nyáron voltam világosító Hajdu Szabolcs új filmjében, Lőrincz Lóránd fővilágosító mellett dolgoztam. Nagyon jó volt arra, hogy átlássam a dolgokat. Már Debrecenben is csináltunk mindent. Én szereltem a fényeket, együtt csináltuk a színészekkel a díszletet apám segítségével, együtt vásároltunk jelmezt. Szabadúszóként szeretnék olyan emberekkel találkozni, akik hasonló dolgokat szeretnének, aminek az a gyökere, amit Debrecenben tapasztaltam meg. 

Illetve több pályázatra készülök. Nagyjátékfilmet, romantikus drámát írunk Kerékgyártó Yvonne-nal. Ismét meg szeretném pályázni a Stafétát egy hétszereplős kamaradrámával. Ez a szintén Stafétára írt Kitagadottaknak pontosan az ellentéte, vagyis ülnek és beszélgetnek az emberek. 

Milyen volt az említett Vojáger próbafolyamata, amelyben ismét Keszég Lászlóval dolgoztál együtt?

Jó próbafolyamat volt. Partnerként kezeltek. A Géza nevű vicces barátot játszom benne. Az egyik vicces mellékszál vagyok a vicces főszálak mellett. Keszéget érdekes volt látni egy másik oldaláról. Már harmadjára dolgozunk együtt, de mindig más szerepben volt. Az egyetemen tanár, aki hat hullafáradt és/vagy másnapos színésszel dolgozik a Férfiak, nők és férfiakban, Szegeden, egy kőszínházban a főrendező volt és most egy alternatív dologban láttam, ahol kvázi a barátaival alkot. Kár, hogy csak havi egyszer játsszuk.

Az interjút Bordás Katinka készítette.

(Forrás: Jurányi Ház)

…

A Vojágert október 3-án mutatják be a Jurányi Házban, majd ezt követően november 6-án tűzik műsorra ugyanott, mindkét esetben este 7 órai kezdettel.

Kapcsolódó cikkek

Olasz Renátó úgy érzi, valami bűzlik a szegedi színházban
Olasz Renátó: „Csinálunk magunknak egy saját valóságot”