A fesztelen zsidózásról és a Gondnokság című sitcomról is mesélt a Katona fiatal színművésze a Kiválasztottak előadása kapcsán.

Tasnádi Bence 2012 óta a Katona József Színház tagja. Az Ed Is On nevű zenekar énekese és basszusgitárosa. A Gólem Színház Kiválasztottak című előadásában pedig most már a Jurányiban is láthatjuk.

Tasnádi Bence (fotó: Gulyás Dóra)

Ritkán hagyod el a Katona József Színházat az Ed Is On fellépéseit leszámítva. Mi csábított el a Kiválasztottakra?

Borgula András (a Gólem Színház társulatvezetője – a szerk.) tavaly ősszel megkérdezte, hogy beleírhatja-e a nevemet és a zenekarét egy pályázatba. Mondtam, hogy persze. Aztán kiderült, hogy nyertünk, ez a projekt létre tud jönni, és megbeszéltük a részleteket. A Katona mellett nagyon nehéz engem egyeztetni, de szerencsénk volt az évkezdéssel és a színház is nagyon készséges volt.

Igazán felnőtt érzés ebben a produkcióban zenekarvezetőként az egész bandával részt venni. Szabi (Várvölgyi Szabolcs, az Ed Is On zenekar gitárosa – a szerk.) életében először szerzett zenét színházi előadáshoz, méghozzá szerintem jó érzékkel. Úgy érzem, mindkettőnktől a megszokottnál több komolyságot követelt ez a szituáció. Szórakoztató belegondolni, hova jutottunk, ahhoz képest, hogy gimiben egy koncert előtt be se hangoltuk a hangszereket.

A független közeg ismerős neked? Jól érzed itt magad?

Igen, mert sok a fiatal. Gyakran keveredem össze velük a budapesti éjszakában. Nagyon laza ez a társaság.

Tasnádi Bence és Katona László a Kiválasztottak előadásában (fotó: Toldy Gábor)

Miről szól a Kiválasztottak?

A Kiválasztottak alapfeltevése az, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnnek a Földről a zsidók. Erre az ötletre írt kabaréjeleneteket-dalokat Kiss Judit Ágnes, Maros András, Nényei Pál és Szabó Borbála három fő témában: család, politika, színház. Arról fantáziáltak, mit okozna ez a jelenség az élet különböző területein. Vannak visszatérő szereplők, illetve önmagában is értelmezhető, zárt jelenetek, azonban a darabnak nincs egy lineáris története. A fesztelen zsidózás eleinte nagyon zavarba ejtő volt számomra, ugyanakkor ez egy furcsa humorforrás is. Amikor láttam a szintén gólemes Lefitymálva című előadást, megilletődtem ettől a nyílt zsidózástól. Életem egyik legbizarrabb színházi élménye volt.

A bemutatóval együtt már kétszer játszottátok a Kiválasztottakat. Milyen a fogadtatás?

Látszólag nagyon jó. Biztosan akadnak fanyalgók, nyilván az írás sem teljesen egységes, de mi nagyon élvezzük játszani és törekszünk arra, hogy az önfeledt nevetésen túl azért mindenki kapjon a pofájába, esetenként magunkat is beleértve.

A Gondnokság című színházi sitcom két évadon keresztül ment a Katonában, és te is játszottál benne. Hogyan készültetek egy-egy epizódra?

Mindössze néhány napunk volt próbálni. Kaptunk előzetesen egy szinopszist, hogy mire számítsunk a következő részben, milyen politikai, közéleti eseményeket szeretnének beleszőni a történetbe. Én keveset voltam a Gondnokságban, de nagyjából végigkísértem a munkát: a rendezők (Dömötör András és Kovács Dániel - a szerk.), Laboda Kornél dramaturggal kiegészülve pár dolgot lefektettek a legeslegelején, mint például, ki hol helyezkedik el a csapatban, meghatároztak néhány alapvető karakterjegyet, szuperképességet, aztán a színészek hamar életet leheltek az alakokba, könnyedén meg lehetett szeretni Verát, Taksonyt, Attilát és az Endréket.

Csodásan el tudott rugaszkodni mindenkinek a fantáziája. Voltak vezérmondatok, amelyeknek el kellett hangozni, hogy tovább tudjon haladni a cselekmény, de rengeteget improvizáltunk, olykor kínok között, olykor lubickolva. A Gondnokság alatt tanultam meg, hogy minden annyi idő alatt áll össze, amennyi van rá. Fantasztikus projekt volt és a végére nagyon belejöttünk, de annyi időt és energiát követelt a stábtól, hogy lemondtunk róla a második évad után. Szívesen nekiállnék újra, jobb körülmények között. Van hozzá anyag.

Nádasi Iván és Tasnádi Bence a Kiválasztottak előadásában (fotó: Toldy Gábor)

Az új társulati fotódon úgy festesz, mint aki mindjárt vagy elsírja, vagy elneveti magát. Jellemző rád ez a szélsőségesség?

Sajnos érzem, hogy megrendelésre valami grimaszt vágok. Azt mondták, hogy szigorúan kell nézni. A legtöbben morcosan néznek, de van, aki huncutul, és szerintem ez igazságtalan. Amúgy nekem tetszik ez a sorozat. Sokan kritizálták, hogy előnytelen, a színésznők szerint a férfiaknak jobban áll ez a megközelítés. Visszatérve a kérdésre, azt hiszem, igen. „Nagyon szeretek szenvedni a színpadon” és szórakoztatni is egyaránt. Boldog vagyok, ha mindkettőre lehetőségem van.

Az édesapád, Tasnádi Csaba rendező, a nagybátyád, Tasnádi István drámaíró. Mikor számíthatunk tőletek családi projektre?

Volt már erről szó, sőt, egészen konkrét elképzelések vannak, de ez a projekt még várat magára.  

Az interjút Bordás Katinka készítette.

…

A Kiválasztottak legközelebb november 2-án este 7 órától látható a Jurányiban.

(Forrás: Jurányi Ház)

Kapcsolódó cikkek

Borgula András: „Az antiszemitizmushoz nem kellenek zsidók”
A nap fotója – Kiválasztottak
„Más embert akartak faragni belőlem” – Interjú Tasnádi Bencével