A Recirquel új produkciója az ember és anyaföld közötti örök kapcsolatot állítja fókuszba és jeleníti meg egy illúziókkal teli térben.
Vági Bence rendező az előadásban – amely korábbi darabja, a 2015-ben bemutatott Non Solus folytatásának tekinthető – a kortárs táncot, a színházat és a cirkuszművészetet ötvözve, a műfajok közötti határokat lebontva, a fizikai színház új irányának megteremtésére tesz kísérletet.
Az új előadás különlegessége, hogy ez a Recirquel első darabja, amelyben kizárólag külföldi vendégművészek szerepelnek. Vági Bence hét, zsánerszámában nemzetközileg is kimagasló ukrán artistát hívott meg, és az ő személyes élettörténetüket – hagyományokat, szabadságot és szerelmet – kutatva hozták létre a produkciót. Az előadás során a művészek földdel borított színpadról emelkednek fel, középpontba állítva kapcsolatukat saját szülőföldjükkel.
A produkció zenei világa is a résztvevő artisták gyökereit, a szülőföldjüket idézi: a felhangzó tradicionális tatár, moldáv és ukrán népzenei motívumokat Both Miklós Fonogram-díjas zeneszerző, népzenegyűjtő kutatta fel. Ezen dallamok, valamint világzenei és liturgikus szólamok szolgáltak inspirációul Szirtes Edina Mókus és Terjék Gábor zeneszerzők számára, akik a végső zenei keretet hozták létre.
A produkciót összesen huszonhárom alkalommal mutatták be augusztus 1. és 28. között a Fringe-en, a magyarországi premier pedig október 16-án volt a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.